Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-380
6 389. országos ülés áf«il ». 1808. nök Konstantinápolyból lord Derbynek azt irja: „A török hivatalos lap közli Bosznia kormányzójának egy jelentését, melyben osztrák hatóságokat arról vádolja, hogy ők szitják a nevezett tartományokban a jelenleg uralkodó nyugtalanságokat s megezáfolja Andrássy gr. állításait, melyeket a török követ előtt tett, midőn az vele ez iránt remonstrált." Hogy a török kormány, mely azon jegyzékek tanúsága szerint, melyek itt foglaltatnak, igen kíméletesen és kényesen járt el, odáig menjen, hogy hivatalos lapjában nyiltan vádolja az osztrák kormányt a lázadásban! részvételről, arra szükséges volt, hogy neki elegendő biztositéka legyen arról, hogy a mit mond. be is tudja bizonyítani. Nincs tehát semmi kétség nézetem szerint aziránt — ámbár ezt a vörös-könyvből kiolvasni nem lehet, hogy e lázadás elejétől fogva végig az osztrák kormány által szittatott, hogy Horvátországból, Dalmatiából a felkelők nyertek emberekben, pénzben, fegyverben, élelmi szerekben ós lőszerekben segítséget. A montenegrói fejedelemnek pedig, a ki ezen kétszínű játékban benne volt, nyiltan szállítottak fegyvereket, azt mondván, hogy hiszen ezek a fegyverek maga a montenegrói fejedelem részére annak saját maga számára szállíttattak. Kire néze még nem volt szükséges a fegyver-kivitelt betiltani és a magyar és az osztrák államok által subventionált Lloydtársulat egyik hajója által igen sok lőszert ós 6000 darab fegyvert küldöttek neki Ausztriából, ugy látszik, a bécsi arzenálból. És hogy abban az időben speciaíiter a magyar kormány sem volt olyan nagyon szigorú a fegyverszállításra nézve, ez kitűnik azon interpellatióból és az arra adott válaszból, melyet Simonffay János t. barátom intézett a ministerelnök úrhoz, a melyből kitűnik, hogy ott bizony szállíttattak fegyverek, nem valami rémítő mennyiségben, hanem annál gyakrabban és sűrűbben a felkelő tartományok számára. Akkor a ministerelnök ur nem látta szükségesnek azon szigort kifejteni, a melyet szükségesnek tartott alkalmazni Erdélyben, (Igás! a szélső baloldalon.) a midőn arról értesült, hogy azon colossalis orosz hatalmat egy-két székely hazafi megakarta törni. Akkor olyan, 1 " hogy ugy mondjam . lázas tevékenységet fejtett ki a kormány, és még most is oly üldözőben tartja a székely hazafiakat, hogy lehetetlen arra a gondolatra nem jönni, hogy szemet huny akkor, mikor a déli lázadókról van szó, másrészről pedig nem tűri meg, hogy a törökök részére csak egy puska is szállittassék. Ennyit t. ház, azon politikára nézve, a mely a boszniai és herczegovinai lázadás irányában követtetett ós mely, miután a mi kormányunk nyíltan török barátságot színlelt, a valóságban pedig mégis orosz érdekben működött: méltán nevezhető ketkulacsos politikának. {Ugy van! Helyeslés a szélső halon.) Erre nézve még csak egyet szándékozom felemlíteni, és ezt azért, mert ennek bizonyos financziális hordereje van. Említettem már ennek előtte, hogy b. Rodich tábornok ismételt megbízásokat nyert közbenjárni a felkelők és a török hatóságok között. Monson ur angol konsul Eagusából 1876. márczius 26-ról a következő jelentést küldte lord Derbynek:„Báró Rodich Ali pasa török biztos irányában ugy nyilatkozott, hogy ha a felkelők nem akarnak visszatérni, ő nem kényszeritheti őket, mert hisz csak nem hagyhatja őket éhen halni, akkor Ali pasa azt kérdezte Rodichtól, hogy van-e neki tudomása arról, miszerint Stagnóban 500 család hozzá jött Ali pasához, s folyamodványt nyújtott be, melyben kérik engedje őket haza. Tehát nem volt igaz, hogy nem akartak haza menni, hanem mesterségesen itt tartóztatták őket, hogy azután államköltségen tápláljuk, mert hiszen éhen halni nem. hagyhatjuk. Es midőn maguk kérték a hazamenetelt, akkor azt mondja Rodich tábornok ur, hogy erről nem volt tudomása és örvend rajta, hogy ez így van. Nagyon különös, hogy ő erről nem tud semmit, mert ehhez már neki is volt köze, mert a menekültek az ő kormányzására bizott téren voltak internálva, és így azok állapotáról tudomásának kellett volna lenni. Ő pedig azt mondja, hogy nem akarnak hazamenni, ós ha nem akarnak, nem kényszerítheti őket az ehenhalásra. Ezt akartam — mondom — csak felemlíteni azért, mert hát ez némileg a mi financziáinkat is érinti, amennyiben, ha jól vagyok értesülve, ezen menekültek élelmezésére 6 millió frt költetett el. {Ugy van ! a szélső baloldalon.) Tudnék oly okmányokat is előmutatni, a melyekben azt mondják az angol hatóságok, hogy az osztrák hatóságok állítása szerint a menekültek száma 100,000 embert tett, de közelebbről megvizsgálván a dolgot, kitűnik, hogy alig van több 40,000-nél. Meglehet, hogy a számításba is valami hibák csúsztak be, a melyek még utánanózést és javítást igényelnek. (Derültség a szélső baloldalon) Azonban a herczegovinai, boszniai lázadás, mint ezt a törökök előre látták : csak egy, előre megállapított nagyobb terv kivitelének kezdete volt. Később aztán, mint méltóztatnak tudni, Szerbiában a háború nyiltan kitört Törökország ellen. Erre nézve csak egy megjegyzésem van. s ez igen furcsa világot vet a dologra. A belgrádi angol követ ugyanis azt írja kormányának, hogy a kapott utasításhoz képest felszólította Wrede herezeget. hogy vele együtt járjon közbe Szerbia herczegénél, hogy a fegyverkezést szüntesse meg s egyáltalában az eddig elfoglalt fenyegetéssel hagyjon fel; Wrede
