Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-380

4 3*0. országos Hlés ápril 9. 187$. vöröskönyvben, melyet Andrássy gróf elénk ter­jesztett, tulajdonképen nem is elénk, mert mi csak ugy mellékes utón kaptuk meg, hanem melyet a delegatió elé terjesztett, nem sok felvilágosítás van ugyan, és az abban foglalt szép számú ok­mányból a mi kormányunk magatartása egyáta- j Iában ki nem deríthető ; de vannak erre vonat- j kozólag igen érdekes adatok az angol kék-könyv­ben, s az angol kormánynak ugy látszik, nem volt annyi oka visszatartani a kapott tudósításokat, mint talán a miénknek volt a Magyarországban és a Lajthán tul nyilvánult közvéleménynyel szemben. Vannak a kék-könyvben oly felvilágo­sítások, melyek semmi kételyt nem engednek az iránt, hogy a Boszniában és Herczegovinában ki­ütött lázadást, ha nem kezdeményezte, de minden esetre szította az osztrák-magyar kormány. Ez állitásom támogatására idézek egy pár okmányt. Igen sokat kellene idéznem, ha mindazt elő akarnám adni, mi e tekintetben az angol kék­könyvben foglaltatik; de ugy hiszem, egy pár példa elég lesz a dolog valódi állásának kimuta­tására. Már 1875. augusztus 10-én Safvet pasa, ki akkor külügy min ister volt Konstantinápolyban, ezt irja Musurus pasának a londoni török követnek: „A herczegovinai lázadás napról-napra komolyabb mérveket ölt. A rokonszenv, mely a felkelők iránt Dalmátiában nyilvánul, a segítség pénzben és emberekben, melyet onnan kapnak, dalmaták és montenegróiakból alakúit bandák ismételt küldése, az osztrák-magyar kormány által tett intézkedések elégtelensége, vagy inkább a lázadás elnyomá­sára az osztrák-magyar és a montenegrói kor­mányok által követett rendszabályok fonáksága, egy szerb hadtestnek, mely tüzérséggel is el van látva, közelsége : mindezen mozzanatok azon gon­dolatra jogositnak bennünket, hogy a birodalom ezen részében kiütött lázadás nem lehet más, mint egy eleve megállapított terv kivitelének a kezdete". Tehát a török-kormány már 1875-ben fel­ismerte, hogy itt egy messzebbre ható tervről van szó, hogy e« nem olyan esetleges lázadás, mely az által idéztetett elő, mit a felkelők ürügyül adnak, és kilátszik belőle az, hogy Dalmátiából — tehát osztrák területről — ugy pénzben, mint emberekben segítséget nyertek a felkelők. Hogy ezután mennyire támogattattak, erre nézve ott van pl. a konstantinápolyi angol követ­nek Elliotnak Lord Derbyhez az angol külügy­ministerhez intézett jegyzéke 1876. február 8-áról: „Fegyveres csapatok, melyekről azt hiszik, hogy határőrvidékiek, négy helyen átkeltek a Száván, de visszaverettek. A Boszniába beütöttek száma 4—500 főre tétetik, a kik mind jól fel voltak fegyverezve Rashid pasa azt mondja, hogy Zichy j gróf a legerősebben biztosította őt Andrássy gróf részéről, hogy intézkedések fognak tétetni, a melyek megakadályozzák ilyen oselekvények ismét­lődését, és megígérte, hogy azok, kik az expe­ditióban részt vettek, le fognak fegyvereztetni és bellebbeztetni. Az egyátalában jellemző ezen egész levelezésben, hogy mindig azt látjuk, hogy Andrássy gróf folyton biztosította a törököket legnagyobb rokonszenvéről, barátságáról, legerősebb akaratá­ról a felkelést elfojtani; azonban mindig az ellen­kező történt, és ő vagy nem volt értesítve, vagy nem adhatott hitelt az értesítésnek; de akár mi más oka volt, mindig közbejött valami, a mi megakadályozta, hogy teljesítse azon ígéreteit, melyeket a török kormány képviselőinek tett, midőn az iránt interpellálták. Itt van egy másik jegyzéke szintén Elliotnak lord Derbyhez 1876. február 14-éről: „A bátorítás és támogatás, melyet a fölkelők Ragusában nyer­nek : nagyban meghalad mindont, a mit én ez iránt képzeltem volna. Az orosz consulatüs nyilt tanyája a felkelők vezéreinek; levelezések a con­sulhoz küldetik, ki részese minden terveiknek és velők a legbensőbb szövetségben áll. Nem is lát­szik ezt az orosz oonsul titkolni. Az egyik fel­kelési főnök, Maximé halála alkalmából az orosz consulatuson gyászlobogó lengett; a consul Jonine ur maga is részt vett a temetésen". Már kérem, nem azt mutatja ez, hogy, ha az osztrák kormány nem igyekezett megakadá­lyozni a felkelést és ez az osztrák-magyar terü­leten támogattatott, a mint ezt még sok más adat is fel fogja deríteni, az osztrák-magyar kormány nem egyedül volt benne, hanem benne volt Orosz­ország is, melynek első ministere és oanoellárja Gortsakow herczeg hasonlókép mindig azon biz­tosítást adta, hogy ő a legjobb indulattal van Törökország iránt és hogy mindent el akar követni Ausztriával karöltve, hogy a felkelést minél előbb megszüntesse. Arra nézve, hogy az osztrák-magyar minister mindig biztosította Törökországot, hogy erre nézve mindent elkövet: több és mondhatnán igen sok jegyzék van az angol kék-könyvben. Itt van például Elliotnak jegyzéke lord Derby­hez: „Gróf Zichy a legkielégitőbb biztosítást adta a szultánnak azon rendszabályokra nézve, melyeket az osztrák-magyar kormány érvényesíteni el van tökélve, hogy visszatartsa alattvalóit a felkelőknek nyújtandó segély-adástól. A horvát határokon már is sikeresen intézkedések vannak életbe lép­tetve, s ezek azonnal alkalmaztatni fognak a dalmát határokon is." Ezen jegyzék 1876. február 18-áról kelt. Február 29-én szintén Elliotnak lord Derby­hez intézett jegyzéke azt mondja: „Rodich tábor­nok, ki, mint hiszi, egyenes és peremptorius

Next

/
Thumbnails
Contents