Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-380

4 3*0. országos Hlés ápril 9. 187$. vöröskönyvben, melyet Andrássy gróf elénk terjesztett, tulajdonképen nem is elénk, mert mi csak ugy mellékes utón kaptuk meg, hanem melyet a delegatió elé terjesztett, nem sok felvilágosítás van ugyan, és az abban foglalt szép számú okmányból a mi kormányunk magatartása egyáta- j Iában ki nem deríthető ; de vannak erre vonat- j kozólag igen érdekes adatok az angol kék-könyvben, s az angol kormánynak ugy látszik, nem volt annyi oka visszatartani a kapott tudósításokat, mint talán a miénknek volt a Magyarországban és a Lajthán tul nyilvánult közvéleménynyel szemben. Vannak a kék-könyvben oly felvilágosítások, melyek semmi kételyt nem engednek az iránt, hogy a Boszniában és Herczegovinában kiütött lázadást, ha nem kezdeményezte, de minden esetre szította az osztrák-magyar kormány. Ez állitásom támogatására idézek egy pár okmányt. Igen sokat kellene idéznem, ha mindazt elő akarnám adni, mi e tekintetben az angol kékkönyvben foglaltatik; de ugy hiszem, egy pár példa elég lesz a dolog valódi állásának kimutatására. Már 1875. augusztus 10-én Safvet pasa, ki akkor külügy min ister volt Konstantinápolyban, ezt irja Musurus pasának a londoni török követnek: „A herczegovinai lázadás napról-napra komolyabb mérveket ölt. A rokonszenv, mely a felkelők iránt Dalmátiában nyilvánul, a segítség pénzben és emberekben, melyet onnan kapnak, dalmaták és montenegróiakból alakúit bandák ismételt küldése, az osztrák-magyar kormány által tett intézkedések elégtelensége, vagy inkább a lázadás elnyomására az osztrák-magyar és a montenegrói kormányok által követett rendszabályok fonáksága, egy szerb hadtestnek, mely tüzérséggel is el van látva, közelsége : mindezen mozzanatok azon gondolatra jogositnak bennünket, hogy a birodalom ezen részében kiütött lázadás nem lehet más, mint egy eleve megállapított terv kivitelének a kezdete". Tehát a török-kormány már 1875-ben felismerte, hogy itt egy messzebbre ható tervről van szó, hogy e« nem olyan esetleges lázadás, mely az által idéztetett elő, mit a felkelők ürügyül adnak, és kilátszik belőle az, hogy Dalmátiából — tehát osztrák területről — ugy pénzben, mint emberekben segítséget nyertek a felkelők. Hogy ezután mennyire támogattattak, erre nézve ott van pl. a konstantinápolyi angol követnek Elliotnak Lord Derbyhez az angol külügyministerhez intézett jegyzéke 1876. február 8-áról: „Fegyveres csapatok, melyekről azt hiszik, hogy határőrvidékiek, négy helyen átkeltek a Száván, de visszaverettek. A Boszniába beütöttek száma 4—500 főre tétetik, a kik mind jól fel voltak fegyverezve Rashid pasa azt mondja, hogy Zichy j gróf a legerősebben biztosította őt Andrássy gróf részéről, hogy intézkedések fognak tétetni, a melyek megakadályozzák ilyen oselekvények ismétlődését, és megígérte, hogy azok, kik az expeditióban részt vettek, le fognak fegyvereztetni és bellebbeztetni. Az egyátalában jellemző ezen egész levelezésben, hogy mindig azt látjuk, hogy Andrássy gróf folyton biztosította a törököket legnagyobb rokonszenvéről, barátságáról, legerősebb akaratáról a felkelést elfojtani; azonban mindig az ellenkező történt, és ő vagy nem volt értesítve, vagy nem adhatott hitelt az értesítésnek; de akár mi más oka volt, mindig közbejött valami, a mi megakadályozta, hogy teljesítse azon ígéreteit, melyeket a török kormány képviselőinek tett, midőn az iránt interpellálták. Itt van egy másik jegyzéke szintén Elliotnak lord Derbyhez 1876. február 14-éről: „A bátorítás és támogatás, melyet a fölkelők Ragusában nyernek : nagyban meghalad mindont, a mit én ez iránt képzeltem volna. Az orosz consulatüs nyilt tanyája a felkelők vezéreinek; levelezések a consulhoz küldetik, ki részese minden terveiknek és velők a legbensőbb szövetségben áll. Nem is látszik ezt az orosz oonsul titkolni. Az egyik felkelési főnök, Maximé halála alkalmából az orosz consulatuson gyászlobogó lengett; a consul Jonine ur maga is részt vett a temetésen". Már kérem, nem azt mutatja ez, hogy, ha az osztrák kormány nem igyekezett megakadályozni a felkelést és ez az osztrák-magyar területen támogattatott, a mint ezt még sok más adat is fel fogja deríteni, az osztrák-magyar kormány nem egyedül volt benne, hanem benne volt Oroszország is, melynek első ministere és oanoellárja Gortsakow herczeg hasonlókép mindig azon biztosítást adta, hogy ő a legjobb indulattal van Törökország iránt és hogy mindent el akar követni Ausztriával karöltve, hogy a felkelést minél előbb megszüntesse. Arra nézve, hogy az osztrák-magyar minister mindig biztosította Törökországot, hogy erre nézve mindent elkövet: több és mondhatnán igen sok jegyzék van az angol kék-könyvben. Itt van például Elliotnak jegyzéke lord Derbyhez: „Gróf Zichy a legkielégitőbb biztosítást adta a szultánnak azon rendszabályokra nézve, melyeket az osztrák-magyar kormány érvényesíteni el van tökélve, hogy visszatartsa alattvalóit a felkelőknek nyújtandó segély-adástól. A horvát határokon már is sikeresen intézkedések vannak életbe léptetve, s ezek azonnal alkalmaztatni fognak a dalmát határokon is." Ezen jegyzék 1876. február 18-áról kelt. Február 29-én szintén Elliotnak lord Derbyhez intézett jegyzéke azt mondja: „Rodich tábornok, ki, mint hiszi, egyenes és peremptorius