Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-385

100 385 országos ülés mAju* 2. 1878 maradók közt egy nemzeti ünnepnek is kell lenni. s hogy ez melyik Jegyen, a felett az országgyűlés dönt. Meglehet, hogy valaki azt fogja találni, hogy jobb lenne Szt.-István helyett Árpán-ünnepet nemzeti ünneppé emelni. Meglehet, lesznek, kik azon perczet fogják legalkalmasabbnak találni a nemzeti ünnep törvénybe iktatására.., midőn — ugy mint Belgiumban és más szabad országokban — Magyarország függetlenségét fogjuk megünnepelni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Ez mindenesetre az országgyűlés dolga s én nem tudok esetet rá, hogy bármely országban egy minister ezt önkéuyüleg még csak megkísérteni is merészelte volna. De ezen kérdésnél tovább időzni nem akarok, mert meglehet, hogy a í. minister ur e részben azért fejtett ki buzgalmat, hogy nyilvánosan megköszönhesse a confrateri czirnet, melyet nem rég nyerni méltóztatott. (Nagy derültség.) Volna pár szóm a közalapítványok tárgyában. Méltóztatnak tudni, hogy már évek óta ugy én, mint elvtársaim, de mások is e házban sürgetjük, hogy a közalapítványok kezelése, ugy mint bármely más állami pénzkezelés, az országgyűlés ellenőrzése alá helyeztessék, illetőleg a budgetbe felvétessék. A t. ministerium, habár ezt határozottan nem ellenezte is, minden úton-módon lehetetlenné tenni igyekezett. Körülbelől másfél évvel ezelőtt határozat is hozatott és egyhangúlag lett elfogadva egy határozati javaslat, mely szerint a kormány kötelezte magát mentül előbb javaslatot beterjeszteni a háznak ezen közalapítványok mi módon kezelése iránt azon ideig is, a míg ezen alapítványok jogi természetére nézve a kiküldött bizottságok dönteni fognak. Mit csinált időközben az igen t. közoktatásügyi minister ur? Hogy ezt előre is kijátssza, s hogy az országgyűlésnek beleegyezése vagy beleszólása ne legyen, rábírta 0 felségét, hogy e tekintetben egy bizottságot nevezzen ki és ezen bizottság elé méltóztatott terjeszteni az arra vonatkozó adatokat és okmányokat. Ezen munkálat 0 felségének jóváhagyása alá fog terjesztetni és 0 felsége jóváhagyása után legfölebb tudomásul fog adatni a képviselőknek, legfölebb ki fog osztatni itt a képviselőházban mint érdekes olvasmány. Eri tisztelem a fejedelem jogait, de bocsánatot kérek, ezen jogát el nem ismerheti m, hogy ott, hol pénzről van szó, a ministerrel egyetértőleg vagy a nélkül önkónyíücg intézkedhessek az ország beleegyezése nélkül. Áz .1848. évi törvény világosan szól, hogy mindaz, ami a dicasteriumok által kezeltetett: az országgyűlés ellenőrzése mellett a felelős ministerium által kezeltessék tehát a közalapítványok is. És íme mi történt. (-Halljuk!) Én ezúttal nem akarok ujabb példákat felhozni, ámbár rendelkezésemre állanának, mert hisz i a minister ur igen jól tudja, hogy mennyi a panasz a közalapítványok kezelése ellen. Csak arra hivatkozom, a minek pár negyed órával előbb fültanúi voltunk. Polyt Mihály képviselő ur felhozta a „Matica" alapjának kezelését. A minister ur azt mondja, hogy az nem áll. Eögtön utána feláll a a háznak egy másik tagja, Dimitrievics képviselő ur, aki ismét azt mondja, hogy a minister ur nem volna képes állításait tényekkel bebizonyítani. No hát most mit tud a ház? Én nem tudhatom azt: a minister urnák, vagy Polyt képviselő urnák van-e igaza. De azt állithatom, hogy egyben nem lehet igaza, abban t. i, hogy önkéuyüleg jár el az ilyen dolgokban, ahelyett hogy ezen ügy az országgyűlés elé terjesztetnék és tisztáztatnék, a, mikor senki sem foghatná rá, hogy alaptalan dolgokat mond. Én meg kérem a t. minister urat, hogy mondja meg véleményét arra nézve, hogy miképen véli ezen dolgot rendezni és végbevinni, annyival inkább, mert a múlt évi bndgetnek tárgyalása alkalmával e tekintetben egyhangúlag egy határozati javaslatot is elfogadott. Csak ezeket akartam megjegyezni. Molnár Aladár: T. ház! Megvallom, nem szándékoztam ezen költségvetéshez hozzászólani, s pedig nem azért, mintha megnyugvással lehetnék közoktatási ügyeink vezetése s a kormánynak közoktatási politikája iránt, hanem ősszintén megvallva azért, mert azt hiszem, hogy az országnak ideje igen drága arra, hogy itt akadémikus értekezések tartassanak. Engedjék meg azou véleményemet kimondanom, hogy talán sehol több érdeklődéssel, melegebb buzgósággal parlamentekben nem beszéltek a közoktatás ügyéről, mint e házban évenként, különösen a költségvetés tárgyalása alkalmával; de az ujabb időben alig ismerek parlamentet, a hol kevesebb főleg nagyobb szabású tények történtek volna, mint nálunk épen ezen a téren. Nem keresem e pillanatban az okokat, de az tagadhatatlan, hogy bármi irányú felszólalásoknak és bírálatnak sincsen gyakorlati eredményük. Ragályi Nándor: Mintha a falra borsót hánynának! Molnár Aladár: A mi p. o. a bírálatot illeti, az utolsó alkalommal is többen bíráltuk a vallás és közoktatásügyi minister ur által az országgyűlés elé terjesztett terjedelmes jelentést, s kimutattuk benne nem csak több adatnak megbizhatlanságát, hanem ellenmondásokat is, melyeket senkinek sem sikerült megezáfolni, sőt maga a minister ur is elismerte a jelentésnek több ilyen hibáját. És mégis mi lett az eredménye'? Az, hogy ugyanazon jelentós még német nyelvre is lefordíttatván, ugyanazon hibákkal és ellenmondásokkal közöltetett a külfölddel, ós hogy most a jelen évben az ország-