Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-385

385. országos Illés május 2 .1878. 101 gyűlés elé terjesztett jelentós hasonló hibákban bővelkedik. Tehát ugy sem számithatunk bírálatainknak figyelembe vételére vagy gyakorlati eredményére. (Mozgás a baloldalon.) Ismétlem, ezen ok miatt nem is óhajtottam felszólalni, hanem Polyt képviselő ur előadására nem tehetem, hogy egy pár észrevételt ne tegyek még azok után is, a miket ríelfy képviselő ur véleményem szerint igen helyesen megjegyzett reá. Már azért sem hallgathatok, mert azon hangzatos magyarsági szólamok után, a melyet a t. kormányelnök úrtól tegnap is volt szerencsénk hallani s a minők igy gyakran megtapsoltattak; és azokkal szemben a Polyt képviselő ur által felhozott vádak után, a világ azt gondolhatná, hogy a mi kormányunk valami igen chauvinistikus magyar politikát követ a nem magyar nemzetiségekkel szemben, különösen a oultura és a közoktatás terén. Én a valóságnak egyátalában meg nem felelő ezen vádat nem hagyhatom, a kormányon, és kénytelen vagyok őt az igazság érdekében védelem alá venni. Röviden kimondom, az én meggyőződésen) szerint a kormánynak hibája nem az, hogy az e hazában lakó nem magyarnyelvű nemzetiségek irányában talán a magyarság érvényesítése érdekéből igen erélyes politikát követne; hanem inkább az, hogy igen gyakran intézkedéseiben oly módot és eljárást követ és azon pontig megy el, a meddig és a mely által a nem magyar ajkú nemzetiségek érzelmeit felingerli a magyar állameszme és a magyar nemzet ellen: (Helyedé? a baloldalon) de nem jár el ugy. s nem megy el addig, hogy intézkedéseiből a magyar nemzetiség positiv hasznot nyerne, a melylyel a magyarságot positive terjesztené s érvényesítené. (Helyeslés balfelöl.) Meggyőződésem szerint a jelen kormány ez egyik főhibája a közoktatás terén is. Méltóztassék visszagondolni az eseményekre. Sokszor vádul vagy érdemül hozatott fel e házban is a felvidéken egy pár magyar ellenes gymnasium bezáratása. Ma már meglehetősen tudják az emberek, hogy a kormány nem saját jószántából, hanem az ottani megyék s felekezetek követelésére, mintegy erkölcsileg kényszerítve szüntette meg a. pánszláv gymnasiumokat. De már arról nem gondoskodott, hogy a bezárt iskolák helyett ugyan ott létesíttessenek tanintézetek, melyekben az azon vidéken lakó szülők gyermekeiket közelükben és olcsón neveltethessék, jó magyar szellemben. Pedig a vidéken támadt keserűséget nem az okozta, hogy ezen pánszláv intézetek inegszüntettettek, hanem az, hogy azontúl nem volt ott oly tanintézet, a melyben gyermekeiket olcsón és közel neveltethessék. Ez alkalmat használhatták azutániéi a pánszláv agitátorok, a magyarság és a magyar állam elleni izgatásra. (Ugy van! balfelől.) A pánszláv iskolák bírásából a magyarság csak ugy nyert volna positiv hasznot, ha egyszersmind intézetek állíttattak volna, hol az ott lakó szülők gyermekei olcsó, jó és magyar nevelést nyerhetnek. Nem ismerek Európában és Amerikában oly országot, a hol az állam nyelve ne taníttatnék vagy épen tannyelv ne volna a népiskolában. Egyedül csak a magyarországi népiskolákban még csak nem is kötelező tantárgy a magvai' nyelv, mint az állam nyelve. (Helyedé* balfelöl.) Ez iránt oly vármegyék, a melyek lakosságának nagy része, néhol pedig többsége nem is magyar ajkú, folyamodást intéztek az országgyűléshez. Vajon tett-e intézkedést a kormány törvényhozási utón arra nézve, hogy a magyar nyelv a népiskolában legalább kötelezett tantárgy legyen. Ezzel pedig a magyar nemzetiségnek többet használt volna, mint oly rendeletekkel, mint a minőt tegnap is tárgyaltunk. (Igazi bal/elől.) Én nem követelem azt, hogy ezen ország polyglott lakossága oly értelemben magyarittassók. hogy a nem magyar ajkúak elnyomassanak. De azt hiszem, hogy magának a nem magyar ajkú népnek is érdekében és szükséges volna az, hogy módot nyújtsunk arra, hogy az államnak mindéi) polgárja ismerje ós értse az állam hivatalos nyelvét. És ha ily intézkedést tesz a kormány és törvényhozás : ezt nem tekinthetik sehol a világon valamely a nemzetiség elnyomására intézett törekvésnek. {Ugy mn\ bal felöli). Sőt a kormány még annyit sem tett, noha évenként 10—20,000* irtot vesz'fel taneszközök s tankönyvek készítésére, hogy legalább oly tankönyvekről gondoskodott volna, a melyből a magyarul nem tudó tanítók a magyar nyelvet megtanulhatták volna, úgy hogy a kinél az önkéntes jóakarat meg volna is, egész irodaiinunkban nem találnak alkalmas eszköztarra, hogy nyelvünket megtanulhassák. Ehhez pedig valami különös törvényhozási intézkedés sem kellett volna. Ezen kérdésekben, — ugy a népiskolai, mint a felsőbb oktatást illetőleg — a világon csak nagy erélylyel vihet keresztül a kormány valami jelentékenyebbet. Oly ellentétes érdekek s nézetek harczolnak egymással, hogy alig lehet e téren nagyobb szabású intézkedéseket keresztül vinni anélkül, hogv nagvobb ellentétekkel ne kellene megküzdeni. De vajon nem épen a legnagyobb joggal várhattuk volna a jelen kormánytól ezen nagyszabású intézkedéseket? Talán soha sem volt kormány, a mely nagyobb parlamenti hatalommal rendelkezett volna, mint a jelenlegi kormány. (Helyeslés, balfelöl.) és vajon felhasználta-e ezen nagy parlamenti hatalmát arra, hogy a magyar cultura a magyarság és a magyar állam érdekében nagyobb szabáséi, nagy eredményű és maradandó alkotásokat létesítsen törvényhozásilag. Erre akartam a további részletbe-menetel nélkül a figyelmet felhívni, nehogy e házon kívül a világ Polyt képviselő ur felszólalása után azt gon-