Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-385
385. országos Illés május 2 187$. Bt viselők fognak lépni. Ekkor sokkal inkább elfogják érni azon czélokat is, melyeket helyi viszonyaiknál fogva jobban tudnak képviselni mint mi: mert támogatásra fognak találni minden oldalról, a mennyiben czéljuk helyes, és meg fog szűnni azon viszály, mely önöknek sokkal többet árt mint nekünk. Egyébiránt reményiem, hogy csak üres fenyegetődzés volt a képviselő ur részéről, hogy az ő hangja elnémul a házban ; de ha ez megtörténnék, az általa képviselt t. választó polgárok nyugodtak lehetnek: mert fognak találni akkor is becsületes, hű képviselőket bennünk. (Helyeslés). Áttérve magára a szőnyegen levő tárgyra, első megjegyzésem — a mint ezt Irányi t. barátom már az imént constatálta — hogy itt egyáltalában nem az egyes rovatokban, hanem a tárcza vezetésében, fájdalom, nemcsak hogy haladást nem látunk, de határozott visszaesést tapasztalunk, különösen azon időhöz képest, a midőn e tárczát báró Eötvös József vezette. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, legalább sokba nem, de egy két dolgot még is fel kell említenem. Mindnyájan tudjuk, hogy a polgári házasság kérdése báró Eötvös által már meg volt oldva, még pedig akként, hogy a kötelező polgári házasság behozataláról szóló törvényjavaslat nem csak el volt készitve, de a fejedelem elé terjesztve, s az által előlegesen szentesítve is volt. — Ha hatalmamban volna, felkeresném azt a ministeri kabinetben, de biztosítom a t. minister urat, hogy létezik, megtalálhatja: ha meg nem semmisítették. De azon időtől fogva a tárcza vezetése oly irányban halad, hogy daczára minden felszólalásnak, daczára azon ünnepélyes ígéretnek, melyet, mint Irányi képviselő ur megmutatta, a ministerelnök ur tett, daczára hogy a vallás- és közoktatásügyi minister itt e házban bejelentette volt, hogy törvényjavaslatot fog benyújtani e részben, sőt a hírlapok nagyjában már közölték volt a törvényjavaslatnak szövegét: mégis ma ott vagyunk, a hol voltunk ezelőtt, sőt valamivel még hátrább vagyunk. Bizonyos rendeletek, melyeket a t. minister ur különösen a zsidó hitüekre kiadni méltóztatott, bizonyos intézkedések oly viszonyokra nézve, melyek külföldön polgári utón kötött házasságokból származnak : oly rendkívüli bonyodalmakat fognak előbb-utóbb előidézni ez országban, hogy valóban pirulni kénytelen az ember, a mikor ezeket külföldi ember előtt meg kell magyaráznia. Hogy ez tarthatatlan állapot, ezt a törvényhozás már évekkel ez előtt beismerte. Emlékszem rá, hogy igen t. képviselőtársunk Somssich, kit vallás tekintetében maga a t. minister ur sem fog valami túlzott szabadelvűnek mondani, kijelentette, hogy igen is belátja, hogy vannak bizonyos eszmék, melyek elől egy ország sem zárkózhatik el. Ilyen eszme a polgári házasság behozatala Ezt megakadályozni lehetetlenség; mert ez épen olyan volna, mintha valamely ország feltenné magában, hogy nem fogja megengedni, hogy határán át távírda vagy vasút menjen. A jelenlegi állapoton segíteni kell. A t. kormány ezt semmiképen sem akarja belátni. Hogy miért, annak okát valóban sehol sem hallottam. A t. minister ur, valahányszor e tekintetben hozzá felszólítás intéztetik, azt méltóztatik mondani, majd fog azzal foglalkozni, eddig még nem foglalkozott vele. De azt, hogy helyesnek tartja-e a polgári házasság behozatalát; fog-e az iránt javaslatot a ház elé terjeszteni vagy nem ? ezt eddigelé categorice nyíltan, őszintén nem mondta meg. Pedig azt hiszem, a minister nem arra való, hogy egyegy iskolát állítson fel valamely faluban, vagy annak felszereléséről gondoskodjék. Ezt bármely tanácsos elvégezheti. A ministernek dolga nézetem szerint irányt adni azon egész dicasteriumnak, melyet képvisel. A hol ez nincs, ott nem látok ministert. Én — mint mondom — e téren nem csak haladást nem, de határozott visszaesést látok. Látok még alkotmányosság szempontjából is, a mennyiben a t. minister ur követve némely kollegájának példáját, nagyon beleszeretett a rendeletekbe. Sokkal kényelmesebbnek találja önkénvüleg ministeri hatalommal elintézni oly dolgokat, melyek határozottan a törvényhozás elé tartoznak Ilyen, hogy messze ne menjek azon tárgy, mely tegnap volt szőnyegen. Kétséget nem szenved, nincs ember az országban, a hazában, a ki méltányosnak ne találná, hogy Magyarország, a magyar nemzet szent István napját nernzetileg megünnepelje. De ha ezt törvénybe akarjuk iktatni s az egész nemzetre kötelezővé tenni, akkor okvetlenül szükséges, hogy azt, épugy mint minden más törvényt az országgyűlés megalkossa. Szerintem a jelen perez erre nem alkalmas; opportnnus volna talán az a perez, mely most már nincs messze, t. i. hazánk alkotmányos fenállásának ezredik éve. s miután annyi századon át vártunk, addig ezzel még elvárhatunk. Én a magam részéről azonban más alkalmat óhajtanék, azt t. i. midőn a magyar törvényhozás meg fogja állapitni a megtartandó ünnepnapokat, vagyis kevesbitni fogja az ünnepek rendkívül nagy számát. (Élénk helyeslések) a mit már minden cultur állani megtett Európában. Mert lehetetlen, hogy kikerülhesse figyelmünket, mennyi idő pazaroltatik el Magyarországon a számtalan ünnepnap miatt; maga a törvényhozás is kénytelen némelykor e miatt szünetelni. Francziaország és Olaszországban az összes ünnepek száma tízre reducáltatott, s Olaszorszországban e számban ben van a festa deli stato is, az ottani alkotmány s nemzeti ünnep. így még ezen eminenter katholikus ország is beéri tiz ünneppel. Én tehát azt óhajtom, hogy kevesbítsük az ünnepeket; de igen természetes, hogy a fen13*
