Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-385

fj 6 385. országos ülés május 2. 1818, jeszszen elő, törvényeink azon részeinek, melyek a hitfelekezetek közti egyenlőséggel és a viszonossággal ellenkeznek, megváltoztatása, a kötelező polgári házasság behozatala, az anyakönyveknek a polgári hatóságok által való vezetése és a Szentszékek eltörlése iránt." Pártolták pedig ezt a határozati javaslatot Szathmári Károly, Szontagh Pál (Csanádi) és Tisza László képviselő urak. Másnap pedig ugyanazon párt emiitett vezére ezeket mondotta: „Én azt gondolom, hogy a vallás- és lelkiismereti szabadságot kimondani annyi, mint azt életbe léptetni. Itt semmi részletes intézkedések nem szükségesek." így gondolkodott és igy szólott Tisza Kálmán, a balközép egyik vezére. Hogy Tisza Kálmán ministerel nök miként gondolkodik és mit cselekszik: az előbb mondottakból kitetszik. T. képviselőház ! Nem akartam beszédet Iártani, és nem akarom az önök becses figyelmét hosszú előadás által igénybe venni; (Halljuk!) nem akarom különösen ismételni az okokat, melyek a vallás és lelkiismereti szabadság érdekében felhozhatók Nem mintha a tíz évi sysiphusi munkában kifáradtam volna! Azt, mit lélekismeretem kötelességül szab elém, a sikerre való tekintet nélkül szoktam teljesíteni. Egyszerűen csak elsorolni akartam az ismeretes tényeket, tükröt tartani önöknek szemei elé, hogy abban szabadelvüségükro, következetességökre, önmagukra rá ismerhessenek. (Derültség. Ugy vem! Ugy van] a bal és a szélső baloldalon.) Indítványt sem teszek ez úttal, nem mintha ujabb vereség szégyenétől tartanék; az ily vereségekről Vörösmarty bujdosójával azt mondom: „Ez rajtam drága folt." De nem teszem, mert előre tudom, hogy önök azon tetszetős indokolással utasítanák azt újra vissza: hogy a jelen országgyűlés vége felé közeledvén, ily fontos ügy tárgyalására többé rá nem ér. A jelen országgyűlésnek, — mely valljuk meg az igazat, nem sok babérral rakodva fog eloszolni (Ugy van\ Ugy van! ba l/elöl.) — alkalma lett volna egy fényesnél fényesebb lapot igtatni saját évkönyveibe; lapot, mely nevezetessé tette volna lételét Magyarország inivelődési történetében. Elmulasztotta tenni. Sajnálom ugy is mint a szabadság barátja, ugy is mint magyar ember, ugy is mint a törvényhozó testület egyik tagja. De önök uraim, aligha nem inkább fognak sajnálkozni e mulasztás miatt, mert önök szivében az igaz ügynek elhalasztása miatti bánatukhoz a kötelességmulasztás keserű tudata is fog járulni Önök a nemes feladat megoldását utódaikra hagyták, s vele annak dicsőségét is. Ám legyen, — addig hadd vigasztalják magukat mindazok, a kik szenvednek, a szent irás eme szavaival: „nem halt meg a leányzó, csak aluszik." | Megtagadom az I. fejezet I. tételének megszavazását. (Élénk helyeslés, éljenzés a baloldalon és a szélső baloldalon.) Dimitrievics Milos: T. ház! A költségvetési vitában résztvenni szándékom nem volt és ha még is felszólalok, teszem azt a végett, hogy a közoktatásügyi ministeriiunnak azon válaszára, a melyet az imént a szerb Matica ügyében adni méltóztatott, hogy a tényálladék érdekében egy pár megjegyzést tegyek. A t. minister ur azt állította, hogy a Matica serbska a Tökölyféle közművelődési alapítványt nem kezelte czélszerüen ós hogy annak jövedelmeit más felada tokra fordította. Az igen t. minister urnák ezen nyilatkozata engem közelebbről érdekel annyiban, mert magam is tagja vagyok azon társulatnak, s miután ismervén a viszonyokat és a körülményeket ós alaposan értesítve vagyok ezen intézetnek minden mozzanatáról: ugy hiszem, hogy kötelességem a minister ur megjegyzésére és nyilatkozására az igazság érdekében észrevételt tenni. Engedje meg a t. ház, hogy tisztelettel egész határozottan kijelenthessem, miszerint az igen t. minister ur a vagyon kezelése iránt nincs alaposan értesülve, és hogy azon állítása, miszerint a Matica a vagyont nem kellőleg vagy nem ezélszerüen kezelte volna: egyszerű feltevésen alapszik, és hogy a t. minister ur azt, a mit most állítani méltóztatott, tényekkel nem igazolhatja, inig az ellenkezőt számokkal és adatokkal be lehet bizonyítani. A Tököly-közmüvelődési alapítványt ugyan is a Matica serbska a 40-es évek elején a végrendelet alapján vette át s azt a boldog emlékű alapitónak végakarata szerint mostanáig híven és lelkiismeretesen kezelte. Az alapítványi tőke az átvételkor 60,000 írtból állott és mind a mellett, hogy a rendes és a rendkívüli kiadások pontosan fedeztettek, takarékos és rendes kezelés folytán az alaptőke 60,000 írtról, 246,000 frtra szaporodott. Hogy a tőke ily szép arányban felszaporodott és hogy a Matica a kérdéses alapítványt rendesen kezelte : ezt a t. minister urnák megbízható kutforrásokból tudnia kellene, mert hiszen egyszerű feladás folytán az igen t. ministerelnök ur a Matica ellen éveken át instructiv vizsgálatot vezetett, ós ha az illető vizsgálattal megbízott állami közegek túlbuzgó inquisitorius eljárásukban nagyobb erélyt kifejtve a kákán is csomót kerestek és még sem fedeztek fel mulasztást vagy visszaélést: ezt ne méltóztassék azon közegek gyarlóságának felróni, hanem azon körülménynek, hogy a tényálladék hiányzott. Miért is bo.na-fide fel kell tennem a t. minister úrról, hogy ő sem hiszi komolyan, hogy a Matica srbska visszaélést vagy mulasztást követett el az alapítványi tőke kezelése körű'. Én bízom az igen t. közoktatási minister ur