Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-385
385. tn'j.zágos ülés május 2. 1878, 97 igazságszeretetében, és jól tudom, hogy a közművelődési ügyekben saját nézete, önálló meggyőződése szerint szokott Ítélni; és igy hinnem kell továbbá, hogy az igen t. ministcr ur a felügyeletről s egyátalában magáról a kezelésről kellőleg nincsen értesülve, mert különben nem állította volna azt, a mi a tényekkel merő ellentétben áll, és egy irodalmi egylet felett oly könnyedén kárhoztató Ítéletet nem mondott volna, a melynek sikerdús működését 1826 ik év óta kétségbe nem vonhatja senki. Hogy a Budapesten fenálló intézet felett a felügyelet is rendes ós jó volt, arról legjobb tanúságot tesznek a felügyelő bizottságnak tagjai, kik ellen ugy értelmi mint erkölcsi és szintén politikai szempontból kifogást nem lehet tenni. S ha a t. rninister ur ebből a szempontból az ügyet alaposan megbírálta volna, bizonyosan meggyőződhetett volna arról, hogy a felügyelő bizottság tagjai ezen kifogásolást nem érdemelték meg, mert a bizottság tagjainak egy része magas hivatalnokokból áll, legmagasabb kitüntetésekben részesült s egyátalán loyalis egyéniségekből áll olyannyira, hogy a magas kormány bizalmát is kiérdemelték. Különben ha a „Matica Srbska" a mint a rninister ur állítani méltóztatott, az alapítványi vagyont rendesen nem kezelte volna, ez esetben az igen tisztelt rninister ur ugy járt volna el helyesen, ha a kérdéses egyletet figyelmeztette volna a mulasztásra vagy visszaélésre, s kötelessége teljesítésére hívta volna fel, mert igy correcte eljárva az igen tisztelt rninister ur nem jött volna azon kellemetlen helyzetbe, hogy egy irodalmi egylet fölött pálezát törjön, mely egyletnek a szerb nemzet culturalis fejlődésében igen nagy érdeme van s nem lett volna kénytelenitve a boldog emlékezetű és nagylelkű Tökölynek végrendeletét rabuiisták által magyaráztatni s azt szelleméből, szavaiból és értelméből kiforgatni. Én bírom ezen végrendelet hiteles másolatát s ebben egyetlen egy szó sincs arról, hogy a Tökölyvagyon vagy alapítvány kezelését föltételektől •ette volna függővé s a végrendeletben ...Matica Srbska"-t universalis örökösévé tévén, azt bizta meg a vagyon kezelésével. Ennél egy szóval sincs több a végrendeletben. Igaz, hogy az alapitó-levólben előfordul ezen passus: azon esetben, ha a „Matica Srbska-' bármi okból megszűnnék: a pesti görög keleti egyházra bízom a vagyon kezelését. Tehát ha már az igen t. rninister ur a végrendelet magyarázatába bocsátkozott, azt tekintetbe kellett volna vennie, hogy a végrendeletben a felhozott feltételről, azaz a pesti görög keleti egyházközségnek megbízatásáról és helyettesítéséről egy szó sincs, és miután a végrendelet 1840-ben kelt s ily ügyben mérvadó, az alapitó-levél azonban KBPV. H. NAPLÓ 1875—78. XVÍI. KÖTHT. 1838-ban kelt, ugy a hivatkozai az utóbbira jogi szempontból egészen helytelen. De ha még az alapitó-levelet fogadjuk is el alapul, akkor is tekintettel kell lennünk a föltételre , e feltételre, mely világosan meg van szabva. És végre a t. rninister ur igen correcte járt volna el, ha figyelmeztette volna az egyletet a visszaélésekre, mert — meg vagyok győződve — az egylet megtette volna mind azt, a mi alapszabályaival összeegyeztethető, és mind azt a mi az intézetnek, és az egyletnek érdeke megkíván és loyalitásánál fogva a t. rninister urnák minden igazságos és móltányos kívánalmát teljesítette volna, és én ez esetben fel lettem volna mentve azon kellemetlen de lelkiismeretes kötelesség teljesítésétől, hogy tisztelt rninister ur eljárását bíráljam és azt jogi és culturalis szempontból elitélve hazafias sajnálatomat és mély fájdalmamat a történtek felett kifejezzem. (Mozgás.) Még egy megjegyzésem van a t. rninister urnák azon nyilatkozatára, hogy a pesti hitközség késznek nyilatkozott volna az alapítvány átvételére. Engedjen meg, én a pesti görög keleti szerb hitközségnek tagja vagyok, közreműködtem akkor, mikor a rninister ur kibocsátványa tárgyaltatott és a pesti hitközség azon körülmény és őszintén megvallom pressió alatt a két rósz között választva oda nyilatkozott, hogy az alapítvány vagyonát saját anyagi helyzeténél fogva nem veheti át és arra kéri a t. ministcr urat, hogy ezen vagyont méltóztassék a congressusi bizottsághoz átszármaztatni. De ha épen a pesti hitközség loyalitásánál fogva (Derültség.) hajlandó lett volna az alapítványi vagyont átvenni: az esetben sem felelhetett volna meg a rninister ur akaratának egyszerűen azért, mert a rninister ur leiratában a vagyon átvételét oly feltótelekhez kötötte, melyeket a hitközség magára vállalni képtelen volt. Azt követelte ugyanis a t. rninister ur, hogy a hitközség kezeskedjék az alapítványért ós ha valami sikkasztás vagy megkevesbités történik a vagyonban : a hitközség felelős legyen érte ós meg is térítse azt. (íkrnltség.) Ezt követelte a rninister ur, pedig ezt csakis a végrehajtó bizottságtól, vagy a képviselő testülettől lehetett volna követelni. De a rninister ur tovább ment, azt mondta, hogy nem csak a képviselő testület, hanem a hitközség minden tagja felelős legyen. Ez oly jtiridicai lehetetlenség, a mire a hitközség rá nem állhatott. (Egy hang a szélsb' balfelöl: Elkiszszükl) Végre kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom. Helfy Ignácz: T. ház! A vallás- és közoktatási tárcza nálunk tulajdonképen az egyedüli, a "13
