Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-360

5? 360. országos ülés február 26. 1878. Itt termószetesen a nélkül, hogy a kávévámra visszatérnék, csak az eljárás különbségét óhajtom indokolni, mert csupán ennek feltüntetése helyezi kellő világításba azon indítványt, melyet itt tenni bátor leszek. A többi finánczvám, nevezetesen a kávévám, a kormány indokolása szerint compensatióul állíttatik oda — részben legalább, — azon károsodásért, melyet a magyar állani kincstár a fogyasztási adóknál szenved. Mi, ellenzéki árnyalatok. egyetértőleg kimondottuk, hogy e károsodást más utón akarjuk orvosolni, de miután ettől elüttettünk: igen természetes, hogy ámbár e tételeket terheseknek találjuk, nem fogunk azok ellen szavazni, melyek ugy a hogy, de mégis némi compensatiót képeznek azon károsodásért, melyet más utón az eddig történtek után el nem bánthatunk. Ez magyarázata azon magatartásnak, melyet a többi finánczvámoknál követni fogunk, ha azokat minden megjegyzés nélkül elfogadjuk; nem pedig visszavonása ós dementálása azon aggodalmaknak, melyeknek az általános vitánál kifejezést adtunk. A kőolajnál azonban egészen másképen áll a dolog. A kőolajbani fogyasztás Magyarországon a magyar kormány beismerése szerint és az osztrák kormány számítása és állítása szerint is legalább is megüti azon mértéket, a melyben a közös vámjövedelem a monarchia két része között megoszlik. A kőolajnál tehát azon szempont, hogy a fogyasztási adók czimén szenvedett károsodás bármily csekély is, de mégis valami előnyt nyújt: mérvadó nem lehet, azt tehát tisztán magában kell tekinteni. Midőn pedig a kőolajra megállapított uj tételt önmagában tekintem, lehetetlen elzárkóznom azon érzéstől, hogy ez igen nevezetes és igen helytelenül alkalmazott teher. A kőolaj valóságos munka-eszköznek természetével bir. A kőolajnak mint olcsó világítási anyagnak használata meghosszabbítja a gyümölcsöző munkának idejét. Azt megterhelni, azt nagyobb adózás alá vonni nézetem szerint a helyes adópolitikának társadalmi szempontjaival merőben ellenkezik. Fölhozatott a kormány indokolásában az, először, hogy Francziaországban is a kőolaj magas vámtételnek van alávetve; másodszor, hogy nem valószínű, miszerint e vámemelés a kőolajnak fogyasztását apasztani fogná, mert hiszen e fogyasztást nem apasztotta a kőolaj árának igen tetemes ugrásszerű emelése, a melyet utóbbi időben gyakran tapasztaltunk. Szerintem sem az egyik, sem a másik nem áll. Nem áll egyátalában az, hogy ha valamely idegen államban valamely helytelen intézkedés történik és fentartatik: ezen intézkedést utánozni kénytelenek lennénk; ezen intézkedés pedig Francziaországban igen sokak által helytelennek találtatik. Utalok arra hogy az egészen hasonló viszonyok közt élő szomszéd Belgium ezt mellőzte és valahányszor Francziaország és Belgium munkásosztályainak sorsa között összehasonlítás tétetik : mindig Belgiumban a kőolajvámnak nem létele azon tényezők közé soroztatott, melyek e munkásosztály sorsát ott kedvezőbbé alakítják, mint Francziaországban. Ezen argumentum tehát egyátalában semmi súlylyal nem bir. A másik argumentumot, hogy a petróleum fogyasztása nehezen fog apadni magas vámtétel folytán, elfogadom in thesi, ez meglehet; de azt vitatni nem lehet, hogy a teher nem fog ezáltal növekedni. Tehát a fogyasztás nem fog ugyan apadni, hanem nagyobb teherrel fog járni a fogyasztókra nézve; ugyanazért sokkal inkább érezhető fog lenni e vámtétel által előidézett áremelkedés, mint bármely más árunál, mert épen azon tények, melyek a kormány indokolásában elősoroltatnak és a melyek mutatják, hogy a petróleum előállítójának Amerikában inkább, mint bármely más árú előállítójának kényétől és kedvétői függ annak árát felszöktetni: bizonyítják azt, hogy a vámelés által létesített teher nem fog oly mértékben, mint az más vámtételeknél talán előfordulhat, az előállítók és fogyasztók között megoszlani. Mindezeknél fogva t. ház, a petróleumnál szándékba vett vámemelés mérséklését óhajtanám. Nem akarom teljesen m• llőzni; oly összegben, a melyben az nagyon érezhető tehernek nem nevezhető, pénzügyi helyzetünkre való tekintetekből elfogadom, de ezen túlságos, ugrásszerű emelésben nem tudnék megnyugodni. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék elfogadni azon raódositványomat, a mely a 8 frtos tétel helyett 3 frtos tételt kivan alkalmazni a finomított kőolajra. (Helyeslés a szélső jobbon.) Molnár Aladár jegyző (olvassa Apponyi Albert módositványát) Baross Gábor előadó: T. ház! Kétséget sem szenved, hogy itt a finánczvám ok oly czikket sújtanak, mely ma már Magyarországban az átalános fogyasztás tárgyát, képezi. A vámtétel 8 frt, a mely magában foglalja a fogyasztási adót és 2 frt 40 krnyi vámtételt. A jövedelem, melyet eddig a petróleum szolgáltatott, 5.943,568 frtot tesz, mi az emelés folytán, mely most létesülne, 4.829,149 frtot képvisel. Ez tehát oly összeg, melynk jelentőségével szemben hivatkozni kellett a vám- és kereskedelmi bizottságnak azon áldozatra, melyet az állam pénzügyeinek rendezésére vonatkozólag minden egyes adózó honpolgárnak az állammal szemben hoznia kell. De, t. ház, a vámügyi bizottság, tekintvén az adatokat, a vámemelés által sem a forgalmat, sem a fogyasztást nem találta sújtottnak. Nem a forgalmat, mert, amint felemlittetett, a speculatió