Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-360

860. országot ülés február 26. 1878. 5<i terén a petróleum árának oly tetemes és jelentékeny felemelését tapasztalta a fogyasztó közönség a lefolyt éveken át, melyet a jelen vámtétel távolról sem tartalmaz. 1874—1876-ig a petróleum normális értéke 18—21 krtól 48 krig emelkedett és ennek daczára a petróleum fogyasztása nem csökkent, mert a bevitel 1874-ben" 688,657, 1875-ben 807,496 és 1876-ban 830,325 métermázsát tett. Ez tanusitja, hogy daczára azon áremelésnek, melyet a speeuJatió létesített: a petróleum fogyasztása a monarchiában növekedett. De a fogyasztásra nézve sem leend ez gát, amennyiben kétséget sem szenved, hogy ezen vámtétel folytán beállott vámemelés mellett is a petróleum még mindig a legolcsóbb világítási anyag marad; mert most épen a kereskedelmi értéknek kipuhatolása folytán ugy állanak a körülmények, hogy a petróleum normális értókét elérvén, a fontonkinti 4 kr. emelés következtében a petróleum fontja 24—25 kr. volna, mi a bizottság nézete szerint tekintettel azon már emiitett értékemelésre nézve, indokolja azon állítást, hogy a petróleum a legolcsóbb világító anyag. Egyébiránt kétséget sem szenved, hogy a petróleum, mint világító anyag használata, különösen a munkás-osztálynál kezd Magyarországon terjedni. Én teljesen osztozom azon nézetben, hogy a viszonyok különféleségénél fogva nem czélszerü összehasonlításokat tenni Francziaország, Belgium, vagy Ausztria és Magyarország közt. De ennek daczára is tekintettel arra, hogy Francziaország, mint kiválólag munkás-osztálylyal bíró állam, a petróleum-emelésben lényeges jövedelmi forrást talál: nem tarthatom kikerülhetőnrk az összehasonlítást, és arra figyelmeztetem a t. házat, hogy a legújabb átalános tariffa szerint, eltekintve a sur tax-tól, a petróleum vámja ott 37, illetőleg 47 frankot tesz, minek folytán az emelés 10 ctme-t tesz nyolczszáz sűrűségi fokon felüli minden egyes foknál, holott nálunk mindjárt a 850 sűrűségi fok van felvéve a vámtétel alapjául. Ezekben röviden összefoglalván a vám- és kereskedelemügyi bizottság nézetét: én, tekintettel arra, hogy ez által sem a fogyasztás, sem pedig a bevitel tetemesen gátoltatni nem fog, ajánlom a 8 frtnyi tételt a t. háznak elfogadásra. Tisza Kálmán ministerelnök: Magam részéről is igen röviden akarok refiectálni azokra, a miket Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam elmondott, s átalában ezen kérdés irányában nyilatkozni. Azt a különböztetést, a melyet ő is kivan tenni a már letárgyalt egyéb pénzügyi vámok s a kőolajvám közt, én is helyesnek ismerem annyiban, a mennyiben csakugyan a fogyasztási adókban való károsodásért a compensatió a kőolaj vámjánál oly csekély mértékben volna az eddigi tapasztalatok szerint kimutatható, hogy ezen szempontból ehhez ragaszkodni átalában magam sem érezném magamat hivatva. De általában figyelmeztetnem kell a ház tagjait, hogy pénzügyeink — és ez ha nem is tán egészen, de körülbelül egyenlő mórtékben a monarchia másik államára nézve is áll — az ilynemű jövedelmek igénybevételét nagyon igazolják és az ilynemű jövedelemről való lemondás, azt hiszem, minden viszony közt nagyon megfontolandó volna pénzügyi helyzetünkben. Csak az a kérdés, hogy ezen vám nem túlságosan sujtó-e egyfelől, másfelől a forgalomra nem fog-e oly hatást gyakorolni, hogy a vámtétel nagysága mellett a jövedelem kellő szaporulata be ne következzék. És e tekintetben osztozom gr. Apponyi képviselőtársam azon nézetében, hogy nem szükséges azt, a mi más államban van, minden viszony közt követni; de azt tartom mégis, hogy indokolásául ezen tételnek lehet helyesen hivatkozni arra, hogy más államokban a gyakorlat még magasabb vám mellett is kimutatta, hogy a fogyasztás nem csökkent és igy erre lehet azon reményt alapítani, hogy nálunk is e nem is oly magas vám mellett a fogyasztás csökkenése bekövetkezni nem fog. Az a másik kérdés, — s ez sokat vitattatott a vitákban, — hogy különösen az ország szegényebb munkás osztályára nézve nem-e túlterhelő? Miután ez még mindig igen olcsó világítási anyag marad, már ennélfogva is valami tulterheitetésről beszólni nézetein szerint alig lehet. De egyébiránt, — s erre figyelmeztetem azon képviselőket, kik e vámtételeknél annyira hangsúlyozzák a szegényebb osztályoknak bizonyosan mindenki által elkerülni akart tulterheltetésót, — hogy az ily módon az élet első szükségleti czikkénél beállható drágulás, s az ebből származható tulterheltetést épen azon osztályok, melyek munkájukból élnek, még eddigelé mindenütt a világon áttudták hárítani azokra, kik az ő munkájokat igénybe veszik. Nem kívánok most egyébre, mint positiv. hivatalos, Francziaországból merített azon adatra hivatkozni, hogy ott a hivatalos kimutatások szerint az utolsó néhány évtized alatt azon első szükségleti czikkek ára, melyeket minden szegényebb munkás-család igényel: növekedett 40%-al; de annak következése nem az volt, hogy a munkás-osztály 40%-al szegényebb lett, mert a munkabér ugyanezen idő alatt növekedett 50°/

0-al, Tehát ezen terheltetés nem nyomta el a munkásosztályt, de áthárította azokra, kik az ő munkáját igénybe veszik. Ezen szempont sem vezet tehát engem arra, hogy a petróleum-vámot tulmagasnak és elviselhetlennek tartsam, és a képviselő ur indítványát elfogadhatónak találjam. Különben a mi az egész dolgot illeti, én nem mondom t. képviselőház, bogv bár sajnálva a 8*