Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-359
859. országos Illés február 25.1878. 51 Elnök: Következik magának a vámtariffának tárgyalása. (Halljuk!) A tárgyalás módjára nézve akarok megjegyzést tenni. (Halljuk \) Én azt találom legczélszerübbnek, hogy a jegyző urak olvassák fel az egyes osztályoknak ezimét, azután azon pontokat, melyek folyó számokkal vannak egymásután jelölve. Ezután a kinek észrevétele van, elmondhatja nézetét, de valamennyi apró betűvel nyomtatott tétel felolvasása talán fölösleges volna. (Helyeslés.) Beőthy Algernon jegyző: (Olvassa a „Beviteli vámtariffa." „Gyarmatáruk és déli gyümÖlcs: u 1. szakasz Kákáo, mely változatlanul elfogadtatik; olvassa: 2. szakasz. Kávé.) Kórody Lajos: T. ház! Az általános vitának végén megtörtént szavazás alkalmával nem voltam azon helyzetben, hogy szavazat-jogomat gyakoroljam, még pedig olyas okokból, melyeknek felsorolása nem tartozik ide. Ha mostan, a részletes vitánál, bátorkodom, a felcsigázott kávévám ellen felszólalni, ezt mindenekelőtt azért teszem, mert azon programm, a melynek alapján választattam, engem arra kötelez, hogy az állampolgároknak további, egyenes vagy közvetett adók általi terheltetését ellenezzem. (Halljuk!) De nehogy valamely jóakaróm szememre lobbantsa, hogy én csak olyan instructióforma vezényszónak engedelmeskedem, sietek kijelenteni, hogy az emiitett programm ezen pontja nem csak saját magam és választóimnak, hanem az egész ország szerényebb sorsú polgárainak óhaját képezi. A mi névszerint a kávévám felemelését illeti, — a mely Bécsben egyszer már kormányválságot idézett elé, — ez ellen nem csak a lajthántuliak zúgolódnak, a kiknél a legfontosabb élelmi-czikkek közé tartozik a kávé, hanem méltán zúgolódik ellene azon magyar országrésznek népsége is, mely hasonló miveltségi fokon állván, relatíve ugyan akkora kávémenynyiséget fogyaszt, mint a lajthántuliak, értem a hajdani, de fájdalom nem boldogult — királyföld lakosait, zúgolódik végre ezen vámemelés ellen az egész országnak zöme, t. i. a középsorsú polgárság, azon emberek, a kik magoknak pástétomot és pezsgőt ép oly kevéssé szerezhetnek saját vagy mások zsebeiből, a mily kevéssé hajlandók pálinkával kábítani el reggel s estve jelentkező étvágyukat. Ámde nem zúgolódnak méltán, azt mondják ellenfeleink. Mert igaz ugyan, (igy folytatják) hogy Magyarország az iparvámok által károsodik, de hiszen ezen károsodás recompensáltatik azáltal, hogy ugyanazon Magyarország tetemes nyereményben részesül a pénzügyi vámokból, főleg a kávé vámból. A ki tehát hazafi, szavazza meg a kávévám felemelését! Ez ellen következők az én szerény észrevételeim. Én magamat rosszabb hazafinak nem tartom, mint bárkit e házban. És épen azért nem szavazhatom meg ezen vámemelést. Kinek legyen igaza, attól függ, hogy kit értünk a fentebbi mondatban e szó alatt: „Magyar-ország," — a magyar állam lakosait-e, avagy a magyar állami kincstárt? Szakértő nem lévén, ki nem számithatom; ha vajon nyer-e vagy veszt az államkincstár ezen kölcsönös kárositási tariffából. De megvallom, hogy igen kevéssé lelkesülhetek az állampénztárért/ Mert azt látjuk, hogy bevételei csak kivételesen fordíttatnak átalános mivelődési czélokra, vajmi ritkán az ország anyagi jólétének előmozdítására, de igenis gyakran költséges, hasznavehetlen családi vaspályákra, czélszerütlen Dunaszabályozásra, milliókat nyelő és mégis üres vámpalotákra és hasonló építkezésekre. Mivel tehát nem vagyok az államkincstár szószólója, hanem a magyar állam némely lakosainak képviselője, azért legyen szabad nekem Magyarországot lakosaiban feltalálni. Akkor pedig igy interpretálom a fentebbi ellenvetést. Hogy Magyarország lakosai az iparvámok által megsarczoltatnak: az már homologumenon. Hisz ez ellen az igen tisztelt, bár megfogyott kormánypárt részéről sem hallottam ellenvetést. De hogy Magyarország lakosainak valamiféle recompensátió jutna ezen károsításért a pénzügyi vámokból: az kérem, szerfeletti antilegomenon. Én legalább s velem együtt hazánknak ezer meg ezer polgárai tiltakozunk az ilyforma recornpensationalis elmélet, theoria ellen, a mely népszerűen kifejtve emígy hangzik: „Igaz ugyan, édes polgártársam, hogy ezután jóval drágábban fizeted a magad és családod számára készítendő öltözetet. De légy oly szíves, t. hazafi, és erezzed magadat kártalanítva az által, hogy hiszen a nélkülözhetlen petróleumot, mindennapi reggeli és estveli kávédot is drágábban fizetended." Szükségleteinknek megdrágítását szabad ám erszényemre nézve negatiónak neveznem, de az ilyen esetekben az nem áll, hogy: duae negationes affirmant. A t. pénzügyminister ur a kávé vámot csekélynek tartja és minapi remek beszédében gr. Apponyi Albert adatait és állításait mint túlzottakat semmivé tenni iparkodott. Jóllehet a t. gr. az én védelmemre nem szorult, mégis bátorkodom adatainak védelmére síkra szállani a minister ur ellenében. Oonferáltam az én osztálytanácsosaimmal, a kik e részben megbízhatók, t. i. gazdaszonyokkal; és ezen konferencziák alapján ugy számolok: Egy öt személyből álló közönséges polgári család, a melynek reggeli és estveli tápláléka a
