Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-359

359. országos Illés február 25.1878. 31 általában nem lehet. De ezen okoskodással szemben igen közel fekszik azon föltevés, hogy azok, kik az egyezkedés .megújulása esetére Magyarország ezen jogát, a kormány ezen fegyverét a tárgyalásoknál felhasználni nem akarják, hogy azok már most speoulálnak nem a külön vámterületre, — melyre, hogy mi speculálunk, vádoltatunk, — de speoulálnak arra, hogy a vámterület egyáltalában soha szóba ne is hozassák. (Élénk helyeslés a szélső, jobb és a baloldalon.) Mindezen okoknál fogva, én a javasolt uj XXIU. ozikket elfogadom. (Helyeslés a szélső jobb, a, bal és a szélső baloldalon,) Rády Endre: T. képviselőház! A javaslatba hozott uj szakasz czélszerüségének, sőt szükségének fontosságáról senki sem lehet e házban jobban meggyőződve, mint épen a t. ministerelnök ur, ki maga is e házban ismételve kénytelen volt kijelenteni, hogy az általa beterjesztett törvényjavaslat Magyarország jogos igényeit korántsem elégíti ki; de az osztrákokkal folytatott alkudozások kényszer-helyzete alatt többet és jobbat elérni nem lehetett, sőt még azon meggyőződésnek sem késett kifejezést adni, miként ennél jobbat és többet semmiféle kormány nem lett volna képes kieszközölni. Ha tehát a mélyen t. ministerelnök ur maga beösmeri, hogy a magyar minister positiója az alkudozások alatt nem volt kedvező, s e miatt az ismételve kilátásba helyezett önálló magyar nemzeti bankot, fogyasztási adókban szenvedett károsodásunk s a védvámok leszállításának kérdését egymásután elejteni kénytelen volt: akkor egyszersmind be kell annak szükségét ösmernie, hogy minden oly intézkedés, mely képes eme kedvezőtlen positiót jövőre nézve kedvezőbbre változtatni, az csak az alkudozó magyar minister állását erősitheti és csakis az ország javára szolgálhat. Az tehát csakis a kórdós : vajon a tervezett uj szakasz a 10 év múlva alkudozó magyar minister állását képes lesz-e erősíteni vagv sem ? Én nagyon csodálkoztam, midőn a mélyen t. ministerelnök ur szombati beszédében azt hangsúlyozta : „hogy nem tudja, mi czélja lehetne ezen külön szakasz elfogadásának? ha csak nem annak előleges jelzése, hogy jövőre ily egyezség ne köttethessék, és a bomlás magva már előre elhintessók." Nem t. ház, ezen uj szakasznak korántsem czélja az, hogy a bomlás magva elhintessók, — hanem igenis czélja az: hogy ily egyesség, mint aminő a mostani, többé ne köttessék. Mert a minister urak szerint is ezen egyezség nem kielégítő, — csakis tűrhető, — szerintünk pedig határozottan káros, sőt veszedelmes, miként az az általános tárgyalások alatt bőven ki lett mutatva. Ezen szakasz elfogadásának további czélja az: hogy az alkudozó magyar minister tiz év múlva ne legyen kénytelen minden elébe szabott feltételt elfogadni, — ne legyen kénytelen magát és az országot auf Gfnade und Ungnade megadni; hanem legyen egy oly törvényes vonala, mely mögé az ország minden érdekeinek veszélyeztetése nélkül jogosan visszavonulhasson, s minden méltatlan nyomásnak sikeresen ellent bírjon állani. Igaz, hogy az 1867. XII. t.-cz. 68-ik szakasza azt mondja: Hogyha az egyesség nem sikerülne, az ország önálló intézkedési jogát magának fenntartja s minden jogai e részben sértetlenek maradnak. Igen, de midőn mi e helyen az ország ezen törvényére rámutattunk, mit mondottak a t. minister urak? azt mondották: igaz, hogy ehhez joga van az országnak ; de erre önálló törvényes intézkedési jognak ez idő szerinti igénybevételét veszedelmesnek tartják, mert az önálló vámterületnek életbeléptetése érdekharczot, vámháboruí, retorsiot és veszélyt idézne fel az országra / No ha veszélyt idézne fel az országra : miért ellenzik tehát most az uj szakaszban eme retor sionalis veszély esetleges elhárítását? — Én ennek alapos okát belátni képes nem vagyok. Azt is mondotta mélyen t. ministerelnök ur. hogy eme uj szakasz a jogot erősebbé nem teszi 1 Igaz, hogy a jogot erősebbé nem, —• de practikusabbá teszi, — amennyiben nemcsak az elvet proclamálná, de egyszersmind emez elvnek mikénti alkalmazására nézve egy gyakorlati, — s mindkét felet egyaránt kötelező módozatot alapitana meg! Azonfelül kétoldalú ós igazságos is lenne. Ha tehát a ministerelnök ur az önálló rendelkezési jogot örökre illusóriussá tenni nem akarja, és azt sem óhajtja, hogy a magyar minister jövőre is a kényszerhelyzettel takaródzhassék, és ezentúl is módja legyen az országot retorsionalis veszélyekkel ijesztgetni: akkor nem ellenezheti ezen uj szakasz behozatalát. Ezzel a jog csak reálisabb és practikusabb irányban fog megoldatni, és azonkívül egyikére sem lehet sérelmes. (Helyeslés balfelöl.) Még ellensége sem vetheti szemére a mélyen t. kormánynak, hogy nekünk a Lajtán tul concessiókat hozott volna ; — de hogy az egész előttünk fekvő törvényjavaslat nem egyébb, mint az osztrákok javára tett folytonos concessiók összefüggő egész lánczolata: azt legjobb barátai sem fogják tagadhatni. (Igaz! ügy van ! balfelöl) Igazsága volt t. barátom Paczolay János képviselő urnák, midőn azt mondotta, hogy ezen törvényjavaslat a bécsi reichsrathba fog bevezetni, — mert noha ez a sorokban nem foglaltatik, — de az tény, hogy minden oly intézkedés, mely jövőre képtelenné tesz bennünket egy kultur államkiadásainak fedezésére és az elvállalt kötelezettségek teljesítésére, államadósságaink fizetésére, — s kényszeríteni fog bennünket a jövő 10 év alatt ujabb 500 millió adósság csinálására; ugyanazon intéz-