Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-379

378 379. országos Illés ápril 8. 1878. méltóztatott engem felkeresni tegnap előtt: adja Isten, hogy akkor ne legyen azon szomorú elég­tótelem, mint a milyet constatálhatok maa76-iki álláspontomra nézve. De kötelességem saját lelki­ismeretem megnyugtatására épen ugy, a mint tet­tem akkor, jelezni ma, hogy ón minőnek tartom a jelenlegi budgetet. És itt engedjen meg a t. ház, hogy csak egyet constatáljak, hogy a mióta egyátalában van parlament Magyarországon, nemcsak az, hogy a zárszámadások eredménye soha sem felelt meg az előirányzott hiánynak, de még maga ezen roszúl előirányzott hiány fokozatosan hozatik be a házba. Soha sem mondja meg a minister a végösszeget, a mennyit ő előirányozni szándéko­zik. Így pl. most is itt van a pénzügyi bizottság jelentése. A kormány szerint az 1878-iki előirány­zott hiány 16,300,000 frt kerekszámban; ké­sőbb jön a pénzügyi bizotttág jelentése, melyhez természetes, a t. pénzügyminister ur hozájárult, — és e szerint már nem 16.300,000 frt, hanem 16.700,000 frt, tehát már 400,000 írttal több. Jön azután a végső összeg 17.468.000, tehát már az első bevezetéstől az utolsóig egy kis mil­lióig szaporodott; pedig tudjuk, hogy ez sem a valódi. Hiszen elősoroltam első beszédem alkal­mával, hggy körülbelül harmadfél millióra lehet tenni, a mi okvetlenül ki fog jönni: kétséget nem szenved, hogy a 16 millióval kezdődött hiány már most legalább 20 millió. Ha tekintetbe vesz­szük, hogy a költségvetési vitától a költségvetési törvény meghozásáig rendesen nagy ugrás szo­kott lenni és ettől a zárszámadásig megint egy nagy ugrás van: akkor ne méltóztassanak csu­dálni, ha az idén is aggódva nézek elé a jövő évi eredménynek. De a t. pénzügyminister ur maga is érzi ta­lajának ingatagságát, s azért ez úttal eltérve a múltban követett szokásától, nem mond prog­rammot a jövőre, s nem szól arról, mily módon reméli Magyarország háztartását rendezhetni. Azt mondja, erre az idő nem alkalmas, ha csak con­jecturális politikát nem akarunk csinálni. Én azt hiszem, hogy itt csak arról van szó, és nem más egyébről, hogyan képes a jelen kormány pénzügyeinket rendezni. Ha erre kilátás van: ak­kor érteni, hogy a többség a kormányt támogat­ja ; de ha erre a kérdésre a kormány nem tud válaszolni, akkor, én azt hiszem, ilyen kormányt magyar embernek támogatni nem szabad. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy körül­belül két éven át 1873-ban és 1874-ben az ország­gyűlés minden módhoz hozzá nyúlt azon czélból, hogy az ország pénzügyi jövőjét biztosítsa. Ki­küldött e czélból egy 21-es bizottságot és nagyon érdekes, ha most összehasonlítjuk, nem mondom, a bizottság munkálatát, hanem csak azt, a me­lyet az akkori ministerium a 21-es bizottság elé terjesztett, a mai állapotokkal. Megjegyzem, hogy a jelen pénzügyminister ur nem állott olyan na­gyon távol attól a munkálattól, sőt ha jól vagyok értesülve, épen ő maga készítette azt; tulajdon­képen ugyanis tiz éve, hogy a jelen pénzügymi­nister ur vezeti Magyarország pénzügyeit, mert mindenféle pénzügyi prograinmot fényes szónak­latával mindig támogatott, Tehát a kormány által a 21-es bizottság elé terjesztett programra szerint az volt kimondva, hogy 1875-ben a hiány leolvad 21 millióra, 1876­ban"l5 és 1 j i millióra, 1877-ben 12.648,000-re. Ezen akkor a kormány által beterjesztett tervezet szerint, számításba volt véve 12.648,000 frt, ré­szint adóemelés, részint megtakarítás czimén, s ily kevés adóemeléssel s a beruházások ily cse­kély megszorításával az eredmény mégis akkép volt megállapítva, hogy 1877-ben egy 12 milliós deficittel kellett volna szembeszállnunk. S mit látunk tényleg? Azt, hogy 12 millió helyett 2.4 millió jövedelem-szaporítás történt, tehát 12 millióval több, s e szi'iiní már 187 7 ben a deficitnek tel­jesen el kellett volna enyésznie ; mert hiszen az a 12 millió már meg volt adóban, 1878-ban pe­dig már megkívánhatnám, hogy a pénzügymi­nister ur mutasson fel 12 millió plust. Mindebből nem történt semmi. Én nem tagadom azt, hogy vannak más, igen boldog államok is, melyek deficittel küzdenek. A deficit maga nem elég ok arra, hogy az ember abból azt következtesse, hogy tehát azon államnak el kell pusztulnia ; ellenben a mi viszo­nyaink között, ha tekintetbe vesszük azt, hogy Magyarország ezen első 10 évi alkotmányos élete a legteljesebb bókében folyt le, hogy tehát béke idején olyan kormány, melynek az ország oly nagy anyagi és erkölcsi áldozatokat hozott, mely kizárólag ezt tűzte ki czélul. e végett adta fel el­veit és tiporta lábbal egész múltját; (Mozgás. Az elnök csenget.) mondom, ha látjuk, hogy teljes békeidején oly fokú adóemeléssel, a minő ritkán fordul valamely országban, még hiánynyal áll elő: kérdem, mi fog történni, ha a béke megzavarta­tik, ha kitör egy háború, és egyszerre 2—300 millió frtnyi kölcsönt kell felvennünk ? (Mozgás.) Elnök: Kénytelen leszek a tanácskozást fél­beszakítani és az illetőket névszerint megnevezni, ha többszöri felszólításom sikertelen marad. Helfy Ignácz: Ismétlem t. ház, hogy én ugy mint első alkalommal most is elismerem, hogy a t. pénzügyminister ur elment a megtakarítások véghatáráig, különösen a mi az országnak szoro­sabban vett belügyi szükségleteit illeti, annyira, hogy benső meggyőződésem szerint e mérvet fen­tartani lehetetlen, hacsak a nemzet fejlődési pro­cessusát megakasztani nem akarjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents