Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-379
378 379. országos Illés ápril 8. 1878. méltóztatott engem felkeresni tegnap előtt: adja Isten, hogy akkor ne legyen azon szomorú elégtótelem, mint a milyet constatálhatok maa76-iki álláspontomra nézve. De kötelességem saját lelkiismeretem megnyugtatására épen ugy, a mint tettem akkor, jelezni ma, hogy ón minőnek tartom a jelenlegi budgetet. És itt engedjen meg a t. ház, hogy csak egyet constatáljak, hogy a mióta egyátalában van parlament Magyarországon, nemcsak az, hogy a zárszámadások eredménye soha sem felelt meg az előirányzott hiánynak, de még maga ezen roszúl előirányzott hiány fokozatosan hozatik be a házba. Soha sem mondja meg a minister a végösszeget, a mennyit ő előirányozni szándékozik. Így pl. most is itt van a pénzügyi bizottság jelentése. A kormány szerint az 1878-iki előirányzott hiány 16,300,000 frt kerekszámban; később jön a pénzügyi bizotttág jelentése, melyhez természetes, a t. pénzügyminister ur hozájárult, — és e szerint már nem 16.300,000 frt, hanem 16.700,000 frt, tehát már 400,000 írttal több. Jön azután a végső összeg 17.468.000, tehát már az első bevezetéstől az utolsóig egy kis millióig szaporodott; pedig tudjuk, hogy ez sem a valódi. Hiszen elősoroltam első beszédem alkalmával, hggy körülbelül harmadfél millióra lehet tenni, a mi okvetlenül ki fog jönni: kétséget nem szenved, hogy a 16 millióval kezdődött hiány már most legalább 20 millió. Ha tekintetbe veszszük, hogy a költségvetési vitától a költségvetési törvény meghozásáig rendesen nagy ugrás szokott lenni és ettől a zárszámadásig megint egy nagy ugrás van: akkor ne méltóztassanak csudálni, ha az idén is aggódva nézek elé a jövő évi eredménynek. De a t. pénzügyminister ur maga is érzi talajának ingatagságát, s azért ez úttal eltérve a múltban követett szokásától, nem mond programmot a jövőre, s nem szól arról, mily módon reméli Magyarország háztartását rendezhetni. Azt mondja, erre az idő nem alkalmas, ha csak conjecturális politikát nem akarunk csinálni. Én azt hiszem, hogy itt csak arról van szó, és nem más egyébről, hogyan képes a jelen kormány pénzügyeinket rendezni. Ha erre kilátás van: akkor érteni, hogy a többség a kormányt támogatja ; de ha erre a kérdésre a kormány nem tud válaszolni, akkor, én azt hiszem, ilyen kormányt magyar embernek támogatni nem szabad. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy körülbelül két éven át 1873-ban és 1874-ben az országgyűlés minden módhoz hozzá nyúlt azon czélból, hogy az ország pénzügyi jövőjét biztosítsa. Kiküldött e czélból egy 21-es bizottságot és nagyon érdekes, ha most összehasonlítjuk, nem mondom, a bizottság munkálatát, hanem csak azt, a melyet az akkori ministerium a 21-es bizottság elé terjesztett, a mai állapotokkal. Megjegyzem, hogy a jelen pénzügyminister ur nem állott olyan nagyon távol attól a munkálattól, sőt ha jól vagyok értesülve, épen ő maga készítette azt; tulajdonképen ugyanis tiz éve, hogy a jelen pénzügyminister ur vezeti Magyarország pénzügyeit, mert mindenféle pénzügyi prograinmot fényes szónaklatával mindig támogatott, Tehát a kormány által a 21-es bizottság elé terjesztett programra szerint az volt kimondva, hogy 1875-ben a hiány leolvad 21 millióra, 1876ban"l5 és 1 j i millióra, 1877-ben 12.648,000-re. Ezen akkor a kormány által beterjesztett tervezet szerint, számításba volt véve 12.648,000 frt, részint adóemelés, részint megtakarítás czimén, s ily kevés adóemeléssel s a beruházások ily csekély megszorításával az eredmény mégis akkép volt megállapítva, hogy 1877-ben egy 12 milliós deficittel kellett volna szembeszállnunk. S mit látunk tényleg? Azt, hogy 12 millió helyett 2.4 millió jövedelem-szaporítás történt, tehát 12 millióval több, s e szi'iiní már 187 7 ben a deficitnek teljesen el kellett volna enyésznie ; mert hiszen az a 12 millió már meg volt adóban, 1878-ban pedig már megkívánhatnám, hogy a pénzügyminister ur mutasson fel 12 millió plust. Mindebből nem történt semmi. Én nem tagadom azt, hogy vannak más, igen boldog államok is, melyek deficittel küzdenek. A deficit maga nem elég ok arra, hogy az ember abból azt következtesse, hogy tehát azon államnak el kell pusztulnia ; ellenben a mi viszonyaink között, ha tekintetbe vesszük azt, hogy Magyarország ezen első 10 évi alkotmányos élete a legteljesebb bókében folyt le, hogy tehát béke idején olyan kormány, melynek az ország oly nagy anyagi és erkölcsi áldozatokat hozott, mely kizárólag ezt tűzte ki czélul. e végett adta fel elveit és tiporta lábbal egész múltját; (Mozgás. Az elnök csenget.) mondom, ha látjuk, hogy teljes békeidején oly fokú adóemeléssel, a minő ritkán fordul valamely országban, még hiánynyal áll elő: kérdem, mi fog történni, ha a béke megzavartatik, ha kitör egy háború, és egyszerre 2—300 millió frtnyi kölcsönt kell felvennünk ? (Mozgás.) Elnök: Kénytelen leszek a tanácskozást félbeszakítani és az illetőket névszerint megnevezni, ha többszöri felszólításom sikertelen marad. Helfy Ignácz: Ismétlem t. ház, hogy én ugy mint első alkalommal most is elismerem, hogy a t. pénzügyminister ur elment a megtakarítások véghatáráig, különösen a mi az országnak szorosabban vett belügyi szükségleteit illeti, annyira, hogy benső meggyőződésem szerint e mérvet fentartani lehetetlen, hacsak a nemzet fejlődési processusát megakasztani nem akarjuk.
