Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-379

379. ersaágos ülés áprll 8. 1878. 379 Tény az, hogy a terheket oly fokra emeltük, miszerint nem hiszem, hogy legyen a házban bárki, — nem véve ki magát a t. pénzügyministor urat sem — a ki higyje, hogy e terheket még magasabbra lehessen emelni. Ha mindazon által hiánynyal állunk szemben: világos, hogy az organismusban van hiba, s ezt kell más alapokra fektetni. (Helyedé* a szélső halon.) Ezzel megtettem megjegyzésemet azokra, a mik magára a budgetre nézve felhozattak. Érintve lett — mint mondám, nem az ellenzék hozta be e tárgyat a házba, hanem a kormánypárt részéről hozatott be — a hirszerint folyamatban levő uj párt-alakulás. Erre nézve ugyan elmondotta már nézetét Simonyi Ernő t. barátom, s én ezt szórói-szóra aláirom ; mindazon által szükségesnek tartok némelyeket a magam részéről hozzá tenni, annál is inkább, mert igen helyesen emelte ki Irányi Dániel igen t. barátom, hogy ez oly kérdés, melyet nem lehet ugy, mint Bánhidy tiszt, képviselő ur monda, egészen családi, házi-ügynek tekinteni. A mi a parlamenti pártok közt történik, természetesen közvetlenül vissza hat a parlamentre első sorban és másodsorban magára a nemzetre. Ez tehát oly kérdés, melyhez szólni nem csak joga van minden képviselőnek, de azt hiszem, bizonyos tekintetben kötelessége is e kérdést érinteni, ha más egyátalában felszólal. Tán fölösleges is mondanom t. ház, hogy én mint ellenzéki képviselő csak örülhetek annak, hogy a többi ellenzéki árnyalatok tömörülnek, erősbödnek azon czélból, hogy a kormányt, melynek megbuktatására magam is törekszem, megbuktassák. Ez természetes, épen annyira természetes, mint az, hogy a t. kormány és a t. kormánypárt a maga részéről nem látja szívesen ezen tervben levő egyesülést, Hisz épen azért szólalt fel gr. Szapáry t. képviselő nr s világosan kilátszott, hogy a beszédnek igazi czélja csak az volt, hogy ezen tervben lévő fusiót megakadályozza. No hát megvallom őszintén, hogy magában az a körülmény, hogy a kormány magára nézve ezt rosznak tartja: elegendő nekem arra nézve, hogy én azt óhajtsam, hogy jónak tartsam. De tartozóin mégis magamnak azzal, hogy elmondjam, ilyen nagy politikai műveletről mikép vélekedem, Én a fusiónak, mint ilyennek, a mely magyarul annyit tesz, mint összeolvadás, a politikai életben egyátalában barátja nem vagyok. Alig tudok rá példát, nem tartom lehetségesnek., hogy fusió történhessék elvek feladása nélkül. Elvfeladás pedig mindig nemcsak az illető reputatiójának árt, de árt magának az országnak, mert demoralisálja az ország népét, megingatja benne a hitet saját vezérei irányában. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Vannak esetek rá, midőn az ellenzék akár egyén, akár párt, működése folytán meggyőződött arról, hogy rósz úton haladt. Igen ám, de akkor meg van a nyilt és őszinte út, akkor azt mondja: átmegyek ahhoz a párthoz. Ez megtörténhetik. De összeolvadni és összeolvasztani különböző elveket, ezt politikailag helyesnek sohasem találtam. Igen is tudok számos esetet más parlamentek életében, a midőn rendkívüli helyzetek állván elő, különböző árnyalatok azon czélból, hogy a kormányt megbuktassák, együttes működésre szövetkeztek csakis e czélból és nem fusionáltak, nem olvadtak össze, hanem csakis az együtt működés iránt jöttek valami megállapodásra Igen sokszor találjuk ezt különösen a franczia parlament életében, a hol nemcsak pártok jöttek létre ily módon, hanem kormányok alakultak ideiglenesen, ministére administratif czim alatt. Ez tehát mondom lehetséges és lehetségesnek tartanám bizonyos körülmények közt minálunk is ideiglenesen, rövid időre ; de összeolvadást egyáltalán már elvben semmikép sem tudnék helye selni annál kevésbé, mert én nem tagadom, hogy Bánhidy t képviselőtársamnak minapi felszólalásának egy passusa bennem némi aggályokat keltett t. i. érintve azon elvi eltérést, a mely létezik közte és a t. jobboldali ellenzék közt, t. i. a tisztviselők megválasztása vagy kinevezésének kérdését, azt méltóztatott mondani, hogy miután a kinevezés minden esetre nagy költségekkel jár, tehát arról most nem kell szólani, arról csak akkor lehetne szó, mikor az országnak pénzügyei rendezve lesznek. No ezt már nem helyeselhetem, hogy egy elvnek alkalmazását. vagy nem alkalmazását pénzügyi kérdésektől tegyük függővé. Vagy birnak egyezkedni ugy, hogy az egyik lemondjon a másik javára, vagy el kell fogadni a kinevezést, vagy pedig a megválasztást, de igy függőben tartani valamit, ez megint nem lenne egyébb, mint ismétlése annak, ami a múlt fusió alkalmával történt: elveknek szegre való felakasztása. Én, mondom, mint ellenzék nagyon fogok örülni, ha a különböző árnyalatok maguk között egyesülnek ; fölösleges kijelentenem, hogy én ahhoz a magam részéről nem csatlakozom ; annál is inkább fölösleges, mert őszintén be kell vallanom, hogy e t. aránylatok nekünk a propositiót nem is tették : előre tudták, hogy nekünk nem is tehetik, és hogy ennek practikus eredménye nem lesz. Én mindazáltal nem tagadom, hogyha tisztán elvi alapon egyesülnek, ez hasznára fog válni az országnak ; de akkor legyen szabad a magam részéről felkérnem őket, hogy méltóztassanak akként megcsinálni programmjukat, hogy az tiszta, világos és határozott legyen, hogy az ország tudja, mit akarnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ne vegyék zokon tőlem, hogy én mint egyes képviselő bátor vagyok ilv felhívást intézni hoz43*