Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-379

ft?9. orsaágos ttlés ápril 8 1S78. 377 a helyzet önökre nézve, mert önök tabula rasa-t vettek át a kiegyezés tekintetében ; oly időben vették át a kormányt, midőn Magyarország kezeiről lehullottak a lánczok, melyekkel meg volt kötve gazdasági fejlődése, önöknek jutott a szerencse felmondani a szerződést és uj szerződóst kötni. Méltóztassanak elhinni, hogy ha ezen kiegyezés sanctionálva lesz: nincs az a fényes tehetség, az a lángész, mely képes legyen Magyarország pénzügyeit rendezni ; ép ugy megfordítva azt mondom, hogy adjuk át Magyarország kormányát a kiegyezés megkötése nélkül bárkinek, és bátran magára vállalhatja a pénzügyi rendezést. Tehát igazat mondtam s isinétiem most is : sok idó fog eltelni, mielőtt a magyar kormánynak oly kedvező helyzete lesz, hogy az ország pénzügyeit rendezhesse, mint volt a jelenlegi t. kormánynak. Magára a budgetre nézve ón most is, mint első felszólalásomkor, nem tartom feladatomnak az általános vita alkalmával a részletekkel foglalkozni % Én most is, ugy mint akkor, csak az eredményt veszem és azt itólem meg, a szerint bírálom a t. pénzugyminister urnák s így átalában a kormánynak eljárását is, e szerint ítélem meg, mit várhat az ország a jelenlegi kormánytól a legközelebbi jövőben A t. pénzugyminister ur mintegy indignálódva monda, hogy miért bizalmatlankodunk még most is irányában, holott ő bebizonyította már a 77-iki budgetben, hogy elhagyta a régi utat, és hogy födözeti előirányzatai teljesen biztos alapon vannak szerkesztve. Én először is megjegyzem azt, a mit Apponyi t. képviselőtársunk már megjegyzett, hogy itt a t. pénzugyminister oly valamit czáfol, a mit tulajdonképen senki sem állított ; mert hiszen soha sem tagadta az ellenzék, hogy időközben nagy megtakarítások tétettek, hogy az állam jövedelmei szaporodtak; de épen ebből következtetem én azt, hogy a kormányzat rósz, hogy jövőre igen csekély kilátásunk lehet a javulásra; mert amikor egyrészről maga a kormány beismeri, hogy a megtakarításokban elment a végső határig s másrészről nem tagadhatja, hogy a jövedelmeket a legmagasabb fokig emelte, s mindazáltal egy nagy deficittel állunk szemben: igen természetes, hogy akkor mm lelünk semmi alapot a jövőben leendő javulásra. Ez nem azt jelenti, mintha mi tagadnók, hogy a minister ezen a kereten belül megtett mindent, a mit tehetett. De én nem azt nézem, hogy mit tett a minister, hanem azt, hogy müven helyzetben van az ország ós milyen lesz a jövő. A mi pedig azt a bizalmatlanságot illeti ; engedjen meg a t. minister ur, de neki e tekintetben csakugyan nincs oka panaszra. KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XVI. KÖTET Engedje meg nekem, hogy emlékezetébe hozzam az 1876-iki budget-vitának egy mozzanatát. Előre bocsátva, hogy tegnapelőtti beszédében a t. pénzugyminister ur ismételve őszintén — a mi becsületére válik — beismeri, hogy igenis a 76-iki budget előirányzata nem volt reális alapra fektetve ; tehát mondom, méltóztassék visszaemlékezni, hogy épen ezen budget tárgyalása alkalmával történt, hogy Simonyi Ernő t. barátom és én egy különvéleményt nyújtottunk be a háznak, különvéleményt, minő, részletességét tekintve, az ellenzék részéről soha sem feküdt még a ház előtt. Nem sajnáltuk a fáradságot, tárgyaltuk a budget minden egyes rovatát s a kormányéval szemben mi felállítottunk egy másik budgetet. Előadtuk annak indokolásában, hogy a pénzugyminister előirányzata legkevésbé sem tekinthető alaposnak s a deficit fel fog emelkedni egyszer, sőt kétszer akkorára és fölmentünk egészen 31 — 32 millióig a 12 és fél millióval szemben, a menynyit a pénzugyminister előirányzott. És a következmény azt mutatta, hogy nemcsak igazunk volt, hanem mindaz, a mit állítottunk, teljesült. És hogyan fogadta a pénzugyminister ur akkori állításainkat, akkori bírálatainkat ? Grúnyiryal. Emlékeztetem rá, hogy 3 órai beszédében csaknem folytonosan ezen különvéleményt iparkodott nevetségessé tenni. Bámulatát fejezte ki a fölött, hogy miként merészkedik valaki azt állítani, hogy lehetséges, hogy a 8 millióval előirányzott hiányból legyen 30 millió. T. ház! Mikor egy minister így állit, és azután mégis kénytelen maga beismerni, hogy csakugyan igaza volt az ellenfélnek, — ámbár ti szavakat nem mondta, de a tény annyit jelent, — akkor nincs joga panaszkodni a felelt ha akkor is bizalmatlankodnak irányában, midőn alapja sokkal reálisabb, mint volt akkor. Pedig akkor is, mikor exposója után a költségvetési vitát megnyitotta a t. pénzugyminister ur, velünk szemben ezeket mondta: „Előadtam — t. i. exposéjában — főbb vonalakban azon irányelveket, a melyek pénzügyi politikámat képezik és a melyek segélyével az ország pénzügyi rendezését egyedül lehetőnek hittem ; tettem ezt azért, mert kötelességemben levőnek tartottam, hogy az actio megindulásakor a pénzügyi rendezkedósre nézve minden tartózkodás nélkül, őszintén, részletesen és kellő időben ismertessen] meg a ministerium nézeteit. Ez érett, komoly megfontolás eredménye, komoly meggyőződósom hangja, melylyel stb." Ha ily hangon méltóztatott akkor is állítani, hogy exposéj:'inak minden tétele a lőhető legreálisabb alapokra van fektetve: akkor ne méltóztassék rósz néven venni, ha azon keserű csalódások után ina is Tamás vagyok. Egy év múlva én fogom felkeresni a t. pénzugyminister urat, a mint