Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-378
378. országos ülés ftprll 6. 1878. 36S felvettem 4.253,000 frtot, mert 1877-ben tényleg bejött 4.284,000 frt, a bevételek végösszege az előirányzatban azon számadási tételekkel teljesen egyezik, melyek a kezelési kimutatásokban közöltettek, és a melyekkel azokat össze lehet bárkinek hasonlítani; előirányoztam 208.738,000 frtot és a mint elébb volt szerencsém mondani, bejött 1877-re 210. 3 millió. Tehát 1878-ra nemcsak hogy egy garassal többet nem praelimináltam, mint a mennyi 1877-ben tényleg befolyt, hanem kevesebbet irányoztam elő. És Lukács Béla képviselő ur, a ki ezeket mondja itt a házban, ugyan kérem: miért nem méltóztatott e tételeket difficultálni a pénzügyi bizottságban, s miért nem méltóztatott ott leszállításokat indítványozni? Azért nem tette ezt, mert előtte voltak a kezelési kimutatások, melyek bizonyították, hogy én még a százezrekben is nagy scrupulósitással igyekeztem, nem többet, hanem csak annyit felvenni, mint a mennyi 1877-ben tényleg befolyt. Ha ez igy áll, akkor ne méltóztassék a képviselő ur azt mondani, hogy az 1878-iki költségvetés nem alapos és hogy nagyobb lesz a hiány, mint a mennyi előirányozva van. A képviselő ur azt mondja, hogy ha 1876-ban a tényleges bevétel megfelelt az előirányzott bevételnek: hogyan lehetséges az, hogy mégis nagyobb a hiány. Én beszámolok egy pár rövid számmal és semmi mesterséges számesoportositással, hanem mindenki által tisztán érthető számokkal. S ezek ebből állanak. (Halljuk]) 1877-ben praelimináltatott azon póthitelekkel, melyeket a különböző ministerek a t. háznak beadtak, s melyeket nekem 1877-ben fedeznem kellett, 23 millió frt. Éhez hozzá jön, hogy a közösügyi kiadásoknál 1876-ra az emiitett oknál fogva, a restitutiók szertelen magasságánál fogva megint két millió írttal több volt a mi terhünk a vámbevételek visszamaradása folytán. így praeliminálták a delegatiók, e szerint kellett felvetnem; de e többletet nekem fizetnem kellett a törvény értelmében s az ez iránti póthitelt a napokban fogom a ház asztalára letenni 23 millió és 2 millió tesz 25 milliót. Daczára annak, hogy az agió különbözet 20°/ 0-kal van felvéve, mégis a tényleges eredmények valamivel nagyobbak. Az arany agió kitett néha 29°/ 0-ot, 30°/ 0 s ez másfél millió különbséget okozott. Igaz, hogy csak 20°/ u-ot vettem fel az 1877- és 78-iki költségvetésekbe, mert mégis átalában véve ez sem normális agió, de ennél is többet felvenni budgetbe nem igen lehet. 1877-ben a keleti háború kitörésének hónapjaiban 30°/ 0 volt az agió. Ez tesz Vj 2 millió frtot. Éhez a delegatiók által a múlt hónapban élelmi árak emelkedése és határőrzés czimén megszavazott 3 millió póthitelből ránk eső 1 milliót hozzá adva, együtt összesen 27^ millió hiányt tesznek. Tényleg pedig az 1877-ik kezelési kimutatások szerint az arány 247 frt, mihez 1 millió közösügyi póthitel a végleges hiány a zárszámodásokban 25'7 — 26 millióval fog jelentkezni most — és ezért közöltem ez évben a szokottnál később az utolsó évnegyed kimutatásait; semmi ujabb nagyobb pótelszámolás 1877-re nem lesz, mint volt 1876-ra és a zárszámadási hiány a kezelési hiánynak körülbelől meg fog az említett 1 millió póthitel hozzászámitásával felelni. Oonstatálom tehát igenis, hogv 1877-re a hiány nem volt nagyobb, mint a menynyire előirányoztatott: ha levonjuk a vámbevételi visszamaradást és a magasabb agiót, hanem kisebb volt. S engedelmet kérek, 1877-ben évek hosszú sora óta ez az első eset — de az tényleg igy van — hogy az eredmény 1.877-ben az előirányzott hiányt sem haladja túl. S itt csak egyre emlékeztetek, még arra, a mit Kerkapoly t, képviselő ur tegnap mondott. Azért teszem ezt, hogy constatáljam a helyzetet; mert ő nem tökéletesen fejtette ki azt, hogy mennyi volt a zárszámadási eredményekben a tényleges hiány. A t. képviselő ur azt mondotta, hogy ez 1873. óta van, a mikor is, mint magát kifejezte, 35 millió volt a hiány. Megengedem, hogy azon iratokból, melyek a t. képviselő ur kezei közt most is vannak, első perezre azt lehet kiszámítani. De ezeket, ha az akkori hiányt a maival összemérni akarjuk : ki kell egészíteni; a valódi pénztári hiányokhoz azon összegek, melyek évenként a készletben levő kölcsönökből fedezetű] vétettek be, mindig mint bevételek vétettek számba; igy természetesen a hiány kisebbnek látszik. Ha én bevételnek tekinthetném azt, a mit kölcsönnel akarok fedezni, akkor semmi hiányom sem volna. (Helyeslés.) De ez helytelen felfogás. Azon kölcsönösszegeket ki kell hagyni ugy az előirányzatból, mint a zárszámodásból és ekkor azt látjuk, hogy nem 1873-ban és 1874-ben volt a tényleges hiány nagyobb, mint a zárszámadás első áttekintése mutatja, hanem kissé messzebb kell felmenni, mert 18Y0-ben ugyanis a zárszámadási pénztári hiány csak 8 millióval van kimutatva a zárszámadások végösszegében: ha komolyan akarjuk ezen év pénztári hiányát a jelenlegi deficittel összemérni, nem szabad felejteni, hogy az 1878. évi fentebbi hiányból 20 millió kölcsönnel fedeztetett, tehát a valóságos pénztári hiány 28 milliót tett. 1871-ben 21 millió a számadási, de 22 millió volt az amit kölcsönnel kellett fedezni és ami bevételnek van véve s igy tényleg 42.3 millió volt a hiány; pedig a zárszámadások csak 21 milliót mutattak fel. 1872-ben 14 millió hiányt mutattak ki a zárszámadások, de ezenkívül 33 millió kölcsönnel fedeztettek s igy 1872-ben 47.4 millió volt a tényleges hiány. 1873-ban 35.9 millió volt hiányul előirányozva s a zárszámadások eredménye szerint a pénztári hiány 1873-ban 35.958,000 frt helyett lett 61.322,456 46*
