Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-378

360 378. országos ülés ápril 6. 1818 viselőtársamnak, ki sztmben ül velem ; s ki — nagyon örülök, — oly szorgalmasan jegyzi szavaimat — Helfy képviselő urat értem, — a ki azzal a tannal lepett meg engem és a házat: hogy azon viszonyok és körülmények, melyek közt ezen kormány átvette az ország ügyeinek vezetését, olyanok voliak, hogy azok már a lehető legkedvezőbbeknek mondhatók, melyeknél alkalmasbakat pénzügyek rendezésére még csak képzelni sem lehet. Es mivel indokolja ezt, — kíváncsi voltam rá — t. képviselőtársam? Indokolta azzal, hogy a kormány nagy többséggel rendelkezett, a mely megadta a pénzügyministernek mindazt, amit kivánt, az ország pedig áldozatkészséget tanúsított. Mielőtt erre válaszolnék, egy félreértést kell helyreigazítanom arra nézve, a mit Simonyi Ernő képviselő ur imént tett felszólalásában a ministerelnök ur szavaira hivatkozva az elnök úrra, az én elődömre mondott. Simonyi Ernő képviselő ur szerint a ministerelnök azt állította, hogy ennek a kormánynak az ország fizető képességének fentartása volt a fŐgondja, és ezért nem rendezhette a pénzügyeket ; pedig — folytatja — Ghyczy Kálmán annak idején megmondotta az 1875. január és február havában a budget tárgyalása alkalmával, hogy az ország azon évi szükségletei teljesen fedezve vannak. A kettő közt a t. képviselő ur határozott ellentétet lát és azt mondja: hogy vagy most a ministerelnöknek nincs igaza, vagy akkor nem volt igaza t. elődömnek. Hát, ez tisztán félreértés a t. képviselő ur részéről, melynek felderítése után azt hiszem, maga is be fogja látni, hogy nincs igazsága. A ministerelnök nem azt mondotta, hogy 1875-ben, akkor, mikor kormányra jutottunk, afizetésképesség fentartása volt az, a mi gondjainkat képezte. (Ellenmondás a szélső baluldalon.) Nem erről szólt, tessék megnézni a naplót — ő maga is megmondaná, ha itt volna, — hanem olyan közbeszólás történvén, hogy azon állítással, hogy a pénzügyek akkor rósz állapotban voltak, verdikt mondatik Ghyczy pénzügyrninisterre ; erre a ministerelnök azt mondta: hogy hisz azon tíz hónap alatt, a melyből az itt e házban kezdődött krízis is három-négy hónapot vett igénybe, ő nagy csodákat nem művelhetett, neki akkor — nem 1875-ben, hanem 1874-ben — az ország fizető képességének fenntartása volt feladata, s ezt teljesen meg is oldotta. Ő teljesítette azt, a mit mint pénzügyminister az 1875. évi költségvetés tárgyalása alkalmával mondott, hogy az 1875. évre szükséges állami kiadások fedezésére megkívántató pénzeket beszerezte, mert — mint a házban többször is jeleztem — az 1875. évi összes szükségletek — de ezentúl azután nem, — az elődöm által megkötött kölcsönök készletéből fedezhetők voltak. Nincs ebben a legkisebb ellentót sem. Ezen kitérés után, melyért bocsánatot kérek, Helfy t. képviselő urat kell felkeresnem (Halljuk!) s neki azt válaszolom, hogy ha ő olyan rózsás színben látja azokat a körülményeket, melyek közt ez ország ügyeinek vezetését átvettük : engedje meg, hogy megmutassam neki az éremnek másik lapját. (Halljuk l) Abban neki igaza van : nagy parlamenti többség támogatta a jelen kormányt, és nekem megszavazott oly adó-jövedelmeket, a milyenekkel az előző kormányok nem birtak. Az ország képviselete itt, a nemzet o házon kivül komoly akarattal tanúsította, hogy felismerte a helyzet nehézségeit, a feladat komolyságát, és a képviselőház igyekezett minden tőle telhetőt megtenni a kitűzött czél elérésére azon javaslatok elfogadása által, melyek általunk előterjesztettek, Igaz az, hogy ez nevezetes tényező, és én voltam az első, ki ezt hálásan ós nagy köszönettel fogadtam el a t. ház kezéből; de hogy ez az egyedüli tényező lenne: azt az igen t. képviselő ur talán maga sem fogja állítani, És, ha nekem szabad az ő emlékezetébe visszahoznom, hogy melyek voltak ezen most érintett momentumon kivül a kedvező körülmények, melyekről ő szólott: ott van az, hogy az 1877-ik év végén — pedig 1875. márczius 2-án vettem át a pénzügyi tárcza kezelését — lezáratott a háztartás mérlege 62 millió deficzittel; 1870-ban pedig az országnak 5 — 6 éven át hosszú sorozatú csapások által megrendített közgazdasági erejét ismét csapások rázkódtatták meg. (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Hát el méltóztatott már feledkezni az áradásokról, az akkori fagykalamitásokról, s arról a rósz termésről, mely 1875- és 1876-ban volt? (Mozgás a baloldalon.) Tovább megyek. Az 1873. évi hitelválság igen súlyos következményeit igen órezhetőleg tetézte mi reánk nézve — és főleg ez egy nagy jelentőségű körülmény — egy másik. Mutathatnék eredeti documentumokra, pl. az angol parlament által kiküldött comite jelentésére, melyben meg vau mondva, hogy pl. Angolországban magában az időközben bekövetkezett pénzügyi kalamitás által sok országnak a világ különböző részeiben, az amerikai statusok igen sok alkotásának, vállalatának, sőt egyes állami pénzügyi deoadenceának következtében, az egyptomi, a török, a spanyol, a román s más mindenféle papíroknak tökéletes beteggé válása folytán maga az angol pénzpiacz 3000 millió forintot vesztett. Azt hiszi-e a t. képviselő ur, hogy ily állapotok valami nagyon alkalmassá, nagyon kedvezővé hangolják a pénzpiaczokat idegen értékek megtartására, vagy ujaknak befogadására ? De továbbá az a 153 milliós kölcsön, a melynek visszafizetési ideje mindig közelebb és közelebb jött, megint nem valami oly alkalmatos és kellemetes körülmény, a mely akkor, midőn nekünk