Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-378

87*. wsaáfos ülés ápril 6- 18*8. 359 középen.) ;És t. ház, az egyik oka annak, hogy miért nem akarunk mi provisoriumot, s miért fogadjuk el a kiegyezést, habár az nem elégiti is ki mindenben kivonatainkat, a miért perfecté akarjuk tenni az alkudozások eredményét: épen az, mert azokat, miket a képviselő ur által kijelölt téren is sok más ilyen természetű kérdésben tenni kell. és végrehajtani akarjuk (Tetszés a közéjien.) En nem tagadtam soha, és nem tagadom ma sem, hogy igen sok a tenni való, még pedig az adniinistratió javításának nemcsak ezen ágában. de másban is. De t. ház, ne felejtse el senki, hogy mi annak az oka, hogy a mi administrátiónk, — nemcsak a pénzügyiről szólok, mint a t. képviselő ur sem pusztán arról szólott. — elég sok kívánni valót tüntet föl. Nemcsak azaz oka, hogy nekünk tulajdénképeni administrativ jogunk még nincs, s hogy nálunk az administratió végleges szabályozásának befejezett munkája még messze van; de t. ház, egyik igen nagy oka az is, hogy ezen ország talajdonkép még csak 10 év óta adniinisüálja magát, s még nincsenek és nem is lehetnek még nálunk azon iskolázott erők, melyek az administratió tökéletes vitelére elkerülhetlenül szükségesek. (Elénk helyeslés a középen.) S ha a t. képviselő ur, ki a magyar államéletnek olyan éles szemlélője és bírálója — és elismerem, jogos bírálója — ezt beismerni szíves: én e részben csak egyre emlékeztetem őt, a mit tőle hallottam, és mert eredeti citátumot akarok használni, sít venia verbo. (Halljuk!) Midőn tőle kérdeztem egyik-másik bajnak okát, mely épen a pénzügyi administratió terén mutatkozik. — s ezt nem vádként, nem szemrehányásként említettem fel előtte, hanem csak eonstatálva a létező bajokat, — ő azt monda: hát mit tehetek róla, ha a kalocsai érsek és hozzá hasonlók adótárnoki állomásokra nem vállalkoznak. (Hosszas élénk derültség.) Nagy igazság volt ez akkor, s nagy igazság ma is. A másik kérdés t. ház. a melyről röviden meg kell emlékeznem, (Halljuk]) a vasutak csoportosításának kérdése, a melyről igen t. képviselőtársam tegnap szóbű méltóztatott, ámbár nem ő az első. a ki erről szólt, s nem is az ő felszólalása késztet engem a dolog megérintésére, hanem szólt erről t. képviselőtársain Apponyi Albert gr. is, ámbár ő sem volt vele az első, de ő legalább érdemileg szólt a dologhoz, bár egy élczczel egy pártfele megelőzte Azon élezre, azon gúnyos megjegyzésre én az olcsó választ nem keresem, a dolog érdemére azonban, a melyről Apponyi igen t. képviselőtársam szólott, azt hiszem, válaszolnom kell. (Halljuk]) Én, t. ház, és ezt Kerkapoly t. képviselőtársam is mondotta, ezen kérdésről nyilatkoztam a t. ház előtt több ízben; többször kijelentettem ez iránti nézeteimet és vallom azokat ma is. A vasutak csoportosításának kérdését egy pénzügyi és közgazdasági igen fontos és sürgős problémának tartom, melyet meg kell oldani, mihelyt csak arra a viszonyok alkalmasaknak mutatkoznak, — s ,ezt hangsúlyozom, — de melyet praecipitálva megoldani nagy érdekek veszélyeztetése, nagy érdekek megsértése nélkül nem lehet. E megoldás pénzügyi jelentékeny operátiót tesz szükségessé, akármely rendszer alapján, akármily irányelvek érvényesítésével vitessék az keresztül. Ezen operatió keresztülvitelére — talán ezt nem kell bővebben és részletesen magyaráznom, — a mostani idők nem alkalmasak, de nem voltak alkalmasak reá a közelmúlt idők sem. De az idők mostohasága mellett van egy speciális okunk is, miért késünk vele : s ez az, hogy nekünk operationalis képességünk egész teljét egy másik nagy kérdés megoldására kell reserválnunk: a nagy függő államadósság visszafizetésére. (Helyeslés a középen.) Míg ez megoldva, vagy megoldása legalább biztosítva nincs, addig erőnket más műveletekre elforgácsolnunk nem lehet, inert az európai pénzpiacz mai hangulatában, — és nem tegnap fejlődött ezen hangulat, sem tegnapelőtt, — az a csekély befogadási képesség és hajlandóság, mely európaszerte külföldi papírok iránt mindenütt megvan : nem engedi meg, hogy operátiókat csináljunk többféle irányban akkor, midőn az egy irányban megindított operatió szerencsés végrehajtása állami pénzügyünkre nézve életkérdés. (ügy vau ! a középen.) De hogy történt ez irányban valami — és talán Bujanovics t. képviselő ur is be fogja látni, hogy oly könnyű szerrel ezen a dolgon elsurranni nem igen ildomos — hogy történt e téren valami — s ez válaszom Apponyi gr. t. képviselő urnák is — azt igenis mondhatom. Történt annyi, a mennyiből a kormánynak ez iránti intentióit, elhatározott szándékát, határozott tendentiait világosan megítélhetni. Történt igenis — megint nem én mondom, Kerkapoly képviselő ur mondotta tegnap — történt a tiszai vasút részvényei nagy részének megvétele által az ország szivében elterülő ós összes vasúti hálózatunknak csomópontját képező vasutunknál az, ami Magyarország vasut-politikai érdekeit annál a vasútnál biztosítani van hivatva; történt igenis a keleti vasútnak megvétele, az állani birtokába való megszerzése; történt más partialis intézkedés, pl. a duna-drávai vasútnak államkezelésbe való vétele, ami mind a kormány ebbeli intentióit határozottan mutatja. Ha az idők kedvezőkké válnak, igenis tettleg is valósítani kell ezen intentiókat, a melyeknek elismerem, ma még eredményeit nem lehet felmutatni. De vessen követ ránk ezen mulasztás miatt, — ha ki ennek taríja, — az, ki azt hiszi, hogy a létező viszonyok között e téren többet lehetett volna tenni ; hacsak valakinek oly élénk phaníasiája nincsen, mint t. kép-