Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-377

340 377 országos ülés ápril 5. 1878. bánni nem szabad; (Élénk helyeslés a bal és a szélső jobboldalon.) nem annál inkább, mert azután fejezhet ki óhajokat, de azon óhajok megvalósulhatásának esetleg maga vágja el az útját. A t. képviselő ur óva int, nehogy a kiegyezési kérdés megoldása utánra a személyes rokon és ellenszenvek alapján szövetkezve azon erők, melyeket ő különben higgadt gondolkodással és azzal tisztel meg, hogy felteszi rólok, hogy Magyarország állami létének kérdését mindenek felé helyezik, magukat el ne üssék attól, hogy a még reánk váró feladatok megoldására döntő befolyást gyakorolhassanak. Ha a t. képviselő urnák csak ez a kívánsága, akkor az előre is teljesedik ; mert én azt vallom és hiszem, hogy e házban olyan, ki higgadtan ne akarná, ne birná megfontolni az ország dolgait, még inkább pedig olyan, ki Magyarország állami fenmaradása kérdését minden egyébnek föléje ne helyezne : esetleg betévedhet ugyan, rendszerint azonban nem találtatik, [Élénk helyeslés bal- és jobboldalon.) ismétlem, betévedhet kivételképen amolyan elem is, mert hiszen semmi eshetőség sincs kizárva; de hogy az nem számlál e házban, és nem számlált soha, azért legyen hála ós dicsőség istennek. (Helyeslés.) De azt mondja a képviselő ur, hogy a több erő, ha magát el nem forgácsolja, — nem épen ezen szavakkal élt, de ez volt szavainak értelme — mégis többet tehet, s heterogén elemek egyesülése amúgy is semmi jóra nem visz. Legyen meggyőződve a t képviselő ur egyről, hogy mennél heterogénebbek valamely eleinek, annál inkább bizonyos, hogy azoknak mégis egyesülése nagy ok által van indikálva. Nagynak kell lennie az oknak, hogy a heterogén elemek, — s annál nagyobbnak, minél inkább heterogének — mégis egyesüljenek. Csak egy nagy közczél lehet az, ami ily elemeket összefűz. (Helyeslés a baloldalon.) Erről is tanúskodik nemcsak a világ története, de a mi napjainké is. Egy t. barátom választóihoz intézett beszámoló beszédében monda közel három évvel ezelőtt, hogy Anglia nagy pártjai a XVII. század folytán kétszer egyesültek, letévén a torzsalkodásról, pedig ott az elveket meg tudják becsülni; de hozzátette, hogy az egyik egyesülés a monarchikus alakot, a másik az alkotmányos államszabadságot hozta létre. Nagy czél volt tehát az, a miért a heterogén elveket valló pártok egyesültek. És ha nézzük : az egyesülést mi hozta létre mi nálunk? nem épen heterogén elemeknek elismerem, mert a múltból nem egy elvnek közösen vallása csatolta újra össze az egyidőre elvált elemeket; de az egyidőre még is elváltaknál azt fogjuk találni, hogy egy nagy czél lebegett szemeik előtt: a megindult állami élet ujrabiztositásának, tehát nemcsak pénzügyeink rendbehozásának czélja. Azt hittük, hogy ha államépületünknek magunk döngetjük kapuját, nem fog az biztosan állani minden viharokkal szemben. És mit látunk? Elmondatott itt, hogy előbb folyosókra vagy mit tudom, hová menekülésben keresték a homogeneitást, majd az ismételt kiválásban és uj pártalakulásokban. De mikor ? Akkor, mikor be kezdett bizonyulni, akkor, mikor világossá kezdett lenni, hogy a nagy czél, melynek érdekében a bár rokon, de mégis elvált elemek egyesültek: nem lesz elérve. A czél egyöntetű elejtése vagy feladása az egyezséget szakítja szét. (Helyeslés a baloldalon.) Ez a dolog természetében van, ennek emberi erő ellen nem áll. Fentartani a czélt és reálisaim, annyi, mint fentartani az egyesülést; elejteni a czélt, kimondani lehetetlen voltát, annyi, ^mint meggyöngíteni, megbontani az egyesülést. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ezen lehet megnyugodni, lehet sajnálkozni, de nem lehet változtatni. (Élénk helyeslés balfelöl és a jobboldal.) Es mi az a heterogeneitás akkor, mikor egy nagy czél dominálja a helyzetet ? Ilyenkor az nincs a czélban, de van az alakban, módokban és az eszközökben r a melylyel egyik-másik czélt realisálhatni véli. (Élénk tetszés a bal és a szélső jobboldalon.) És csodáljuk-e, ha valaki kész lemondani azon útról, mit ő látna jobbnak, hogy összehathasson másokkal, de nem kész lemondani magáról a czélról? Ez az oka annak, hogy a heterogeneitás nagy czélokkal szemben el-eltünik; de újra kitör, a mint az egyelőre választott úton való járás czélra vezetőnek nem bizonyul, mert azt mondja, nem volt igazam, hogy lemondtam az én utamról, mert az még czélra vezethetett volna ; mig az már nem kérdés, hogy czélra visz-e az, a melyért elhagyám. Ez magyarázza meg t. ház, azon tüneményeket, melyek aggodalommal töltik el gr. Szapáry Gyulát. Ez azok eredete ós nem a személyes sympathiák és antipathiák. Biztositani, elérni a kitűzött czélt, és akkor az eféle törekvések menten elnémulnak; feladni, lehetetlennek mondani a czél realisálását természetesen ellenkező eredményre vezet. (Elénk helyeslés a baloldalon és a szélső jobbon.) Es miután a czélnak nem egyáltalán, de bizonyos mérvig elejtéséről vagy nem realizálhatásáról van szó, — megengedem, ez egyéni megbecsülésnek lehet tárgya — s a szerint, a mint valaki inkább, vagy kevósbbé legyőzheti éneknek ismeri el az akadályokat, a szerint választja meg a maga útját; de van egy pont, egy határ, a melynél már tovább menve, nem egy ilyen mennyiségi külömbözetről van szó ós itt leszen a dolog valósággá. Ha mi nem volnánk azon helyzetben, melyben azt kell mondanunk, hogy követeléseink, melyeket államunk érdekében formálandóknak vélünk: kétségkívül jogosak, hogy az általunk igényeltek minket joggal és minden méltányosság szerint megilletnek, hanem ily követelésekről mondatnék, hogy el nem érhetők: akkor ez maradna egyszerűen pénzkérdés; de