Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-377

37Í. országos ttlés ápril 6. 1878. 539 hogy a kaszálás, aratás és cséplés idején oly munkát és tevékenységet fejt ki a mi népünk, mely ritkítja e világon párját: mutatja, hogy ama vád nem minden megszorítás nélkül igaz. Ha ezt is megjegyezzük, nem pedig csak azt, hogy őszszel nem megy munkára, mert nem éhes, hanem megvárja a tavaszt, mig kiéhül, mondom, ha mind a kettőt megfigyeljük s ezekből vonjuk le a tanulságot, pedig ez a helyes: akkor azt látjuk — a mi a magyar nép jelleméből különben is folyik — mert önbecsülésre és talán túlbecsülésre is hajlandó az, — azt látjuk, hogy a magyar nép csak a háládatlan munkát repudealja, azt, a melyen ugy sincs áldás, mert, ha-nem tud élni szépen, élni akar könnyen. De ha a kaszálás, aratás ós cséplés idején nem repudealja a munkát, hanem oly erőt képes ós kész is kifejteni, a milyen, mint ő is mondja, ritkitja a párját: ez arra int, gondoskodjunk, hogy munkája áldásos lehessen. (Elénk helyeslés balról és jobbról. Jókai közbeszól: Arassunk kétszer.) Nem a kétszeri aratásra, de igenis a hálás munkára nyissunk tért azonkívül is, és iskoláztassuk be más munkákra is, olyakra, a melyek nem állanak kaszálásban, aratásban, cséplésben. Ez legyen a feladat. Igen is t. képviselőtársain, ezért tartom az állam gondoskodását arra a pontra irányzandónak, hogy népünk ne csak egy tért leljen a hasznos munkára, hanem többet is. {Helyeslés.) Az tagadhatatlan, hogy ebben a nemzetben nemcsak a takarékossági hiány dúl, hanem valami más is. Népünk nem értette még fel az ingó vagyonnak és azon életmódnak nagy hordereje!, a mely ingó vagyonnal dolgozik és azt megteremti. Nem érti az ingó-vagyonnak becsét és az iparos munka értékét. Csodáljuk-e ezt, midőn századokon keresztül nemcsak politikai, hanem az emberi jogok is a földbirtokához voltak kötve? Birhatott egyebet valaki, akár mennyit, de ha nem birta a szent koronának földben kifejezett egy részét: volt ezen országban semmi. Az ily: állapotoknak reminiscentiai és hatásai nem tűntek el magukkal az állapotokkal. Eltűnésükre és hatásuk megszüntetésére tüzetesen kell munkálni. Ha ezen tevékenységet kifejtjük, akkor ezen nép más téren is nrunkásnak és szorgalmasnak bizonyítja magát. (Élénk helyeslés a bal és a szélső jobboldalon.) A földet szereti és megveszi akkor is, ha pénze sincs, a minek értékét becsülni ugy sem tudja. És ez tetemesen több bajt okoz, mint egyéb. A földhöz való ragaszkodás miatt földvétel következtében több ember ment már tönkre, mint a pazarlás következésében. Ilyenek lóvén a symptomák, ezekre irányozzuk figyelmünket és ne kárhoztassuk a népet, hogy miért oly könnyelmű. A t. képviselő ur az elitéléssel különben is könnyen bánik, és a dolgok kifejtésével nem kevésbé könnyen. Azt mondja ugyanis, hogy tiz évi gazdálkodásunknak azért nem volt meg a kívánt eredménye, mivel előirányzatunkat vérmes alapokra fektettük. Kimutattam, hogy mennyire nincs igaza. Tudom, hogy ez ugy szokássá lett, bement e mondás a közvéleménybe, és ha utánna mondják a gondolkodni restek, vagy azok, kik az igazság elől nem tudom, miféle okokból elzárkóznak: hajlandó vagyok ezt ezeknek megengedni; de gr. Szapáry Gyulának, a pénzügyi bizottság tagjának, a volt államtitkárnak és ministernek e tömegbe való bevegyülését önmaga iránti kötelessége nem engedi, hogy eg} szerűen a társadalomra utasítsa elitélt népünk társadalmi nyomorúságának orvoslását. Kell, hogy ő is velünk együtt, a törvényhozásban és esetleg a kormányban, annak orvoslásáról gondolkozzék és gondoskodjék. Igaz, hogy nagy feladat, de az is igaz, hogy méltó. A t. képviselő ur azt is mondja, hogy a vámszövetség kérdése sikeresen meg nem oldhatásának nem oka a mostani kormány, hanem a tiz évi rósz gazdálkodás. Itt is nagy volt heve a t. képviselő urnák, s e nagy hevében elfeledte, hogy ha ez az oka, akkor egy harmadrészben a jelenlegi kormányban van az ok, mert a 10 évi gazdálkodásnak szinte egy harmada arra esik. {Tetszés a baloldalo7i.) Mondott volna csak 7 évet: akkor legalább consequens marad önmagához. {Derültség.) De ez is olyan divatba jött kifejezés, melyet oly férfiúnak, mint ő, csak kritika után szabad használni. Én nem tagadhatom és nem tagadom, hogy azon gazdálkodás, mely hivataloskodásunk idejére esik, ezen eredmény létrehozását megnehezíti. Igen kedvező gazdasági állapot öröklése hasonlithatlanúl megkönyitette volna a kormány munkáját; csak egyet állítok, s ezt nem csak én állítom, azt t. i., hogy a feladat megoldása nem volt lehetlenné téve, hisz különben ezen urak sokkal jobban értik a maguk dolgát, sem hogy vállalkoztak volna a munkára. {Élénk derültség a balés a szélső jobbon.) Igazgatásuk és kormányzásuk első évéből idézhetnék száz számra nyilatkozatokat az iránt, hogy lehetetlenné tettnek nem vélték a munkát. Az egyik élői dók gazdálkodásának eredménye nehezítő körülmény volt kétségkívül, egy ok a többi közt. Ez az igazság. Soha sem mondtam, hogy a többi okok nagyobb része a kormány eljárásában keresendő. Nem mondtam az ellenkezőt sem, s egyátalában tartózkodtam az okok keresésétől; bár állithatom, hogy azokat a legkülönbözőbb tereken volnék képes felmutatni. A világ járása, és a helyzetnek a mi befolyásunktól független alakulása ezek között nem a legkisebb. De egy nagy kérdéssel oly könnyen mint a t. képviselő ur magának megengedhetni vélte, hogy ugy mondjam, a mások kontójára el-