Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-377

336 377 országos ülés ápril 5. 1878. szer. Ezért én csak azt jegyzem meg, hogy egy i'yen tariffa politikának lehetővé tételére ha valamikor, ugy épen most lesz nagy szükség, ha egyszer a keleti zavarok véget érnek, s ha a kiegyezés, ugy mint tervezve van, valósággá lesz. Ma az állam két hatalmas fegyverrel bir a forgalmi politika érvényesítését illetőleg. Egyik a vám, másik a vasúti tariffa tétel; ha sem az egyik, sem a másik nem lesz kezünkben: igen sokat koczkáztatunk. Ha tehát nem lehet a radicáüs eszközökhöz nyúlni: tisztelettel és bizalommal kérem a kormányt, ne repudeálja a kevésbé radicáüs eszközöket ; a birodalom szomszéd felének példája int és figyelmeztet bennünket e tekintetben. Mindezek után azt gondolom, nem leszek tulroerész és szerénytelen, ha azt állítom, hogy nem látom azon eszközöket, melyek alkalmazva "lettek volna azon nézetnek gyakorlati igazolására, a melynek ugyancsak a t. pénzügyminister nr adott kifejezést, mondván: hogy állandóan csak azon forrásból lehet meritni, melynek éltetéséről gondoskodás történik, s hogy nemcsak venni, de adni is kell, hogy állandóan vehessünk. Hogy mit veszünk és mit kell vennünk, azt tudjuk; hogy mit adtunk azért, hogy állandóan venni is lehessen : én részemről nagy buzgalommal keresem, de csak elvétve találom még azon téren is, hol ez pénz nélkül történhetett volna. Csuda-e, t. ház, ha a dolgok ilyen helyzetében fel kél a kishitűség, s nem egy oldalról hangsúlyoztalak, hogy ezen utón, melyen járunk,— pe- ! dig ón ez utat egészségesnek ismerem, csakhogy í nem izoláltan hagyandónak, — a vógczélt, daczára annak, hogy azt annyira sikerült inegköze- ; liteni, — elérni nem fogjuk soha? Mi szüli ezen kishitüséget? Egyfelől az, hogy a vámszövetség megfelelő megoldásától várt előnyök elenyésztek, vagy legalább legnagyobb részben kérdésesekké váltak. Másfelől azon tapasztalás, hogy ;iz ettől független eszközökkel, melyeknek ilyen körülmények közt kétszeresen kellett volna alkalmaztatniuk, ! nem igen éltünk. Semmiből — mondják — sem- j mi sem lesz; és mert nem elég venni, de adni is ! kell, hogy állandóan vehessünk, mi pedig nem j adunk: félő, hogy a még hiányzó lépések meg- I tételére már nem leszen erőnk, sőt ha a sors mostohaságát fogja éreztetni, gazdászati életünk egyoldalúságánál fogva újra ránk foghat következni a viszonzás szomorú ideje. Ez magyarázza meg, t. ház! azon kételyeket, melyek az előirányzat fedezeti tételeinek soliditása iránt keletkeztek. Én nem hiszem, hogy az előttem, kivált a túloldalról felszólaló képviselő urak nem tudnák csak ugy, mint gr. Szapáry Gyula t. képviselőtársam, hogy azon bevételi tételek igenis j az 1876-iki zárszámadás eredményein és részben j az 1877. év kezelési eredményein nyugszanak. A ' pénzügyminister ur lelkiismeretessége csak ugy gondoskodott erről, mint a pénzügyi bizottságé. De amennyire ezt tenni lehetett: ez meg volt ezelőtt is, és mégis csalatkozásokka! találkoztunk. Én ezen nem csodálkozom, nem a jóhiszeműség, nem a sinceritás, nem a positiv alapok keresésének hiánya, hanem valami egészen más: a csalatkozások oka. S itt legyen szabad hivatkoznom arra, a mit ón e t. házban, 8 évvel ezelőtt mondani bátor voltam, a minek helyességót azóta nem egyszer és nem kevesen kétségbe vonták, — hisz divattá lett kétségbe vonni az általam mondottakat. Hanem azért a következés ma is igazolta akkori mondásomat és ma a dolog érdekében tartom szükségesnek arra visszatérni. (Halljuk!) Nem tartom, hogy föltétlenül biztos és solid alapokon állanak a fedezeti tételek, ha az előzött zárszámadási eredményeken és a folyó óv kezelési eredményeinek alapján állanak. Ezek figyelmen kivül nem hagyandók, de mellettök egy igen nagy factor figyelembe veendő: a gazdasági élet fejlődésének iránya, vajon előre haladó-e ezen irány vagy hátra hanyatló. (Helyeslés balfelöl.) Mert ha előre haladó, ha valamivel túlhaladják is a fedezeti tételt, a haladó élet eléri azokat; de ha hanyatló az: akkor hiába állunk azon pontra, a melyet mutatott a deczember 31-ike, mert a január elseje már alacsonyabban van és a 365 napnak mindenike visszalök bennünket, és az év végével ismét insolidnak fog mutatkozni az előirányzat. (Helyeslés balfelöl) Nem az akarat hiánya itt a baj. És hogy ez nem theoria, engedjék meg. hogy ezt néhány számtétel felidézésével igazoljam. Ez szolgáljon egyszersmind figyelmeztetésül t. barátomnak Szapáry Gyula grófnak is, hogy meglássa, mennyire nem volt igaza, midőn állította, hogy 10 évi gazdálkodásunk szomorú eredménye nagy részt azon eredménynek tulajdonítandó, mert előirányzatainkat vérmes remények közt concipiált alapokra fektettük (Halljuk!) Hát mi volt az eljárás és mik voltak az eredmények? Most csak a rendes előirányzatról szólok, de előre jelzem, hogy ki fogom pótolni. 1868-ban az előirányzottnál kedvezőbb volt az előírás eredménye 12, a valóságos bevétel 13 millióval, 1869-ben kedvezőbb volt ugyancsak az előirányzottnál az előírás eredménye 21, a tettleges bevétel 20 millióval; 1870-ben kedvezőbb volt az előírás eredménye 29, a tettleges bevételé 28 egész millióval. Vajon vérmes reményeken nyugodtak-e a fedezeti tételek amaz előirányzatokban. Ugy-e hogy nem? Tehát legalább a rendes kezelést véve, az első 3 évről t. barátom állítása téves. (Mozgás a középen. Halljuk] balfelöl) Lássuk tovább. Ezen előirányzatok nem vérmes remények alapjaira voltak fektetve, de sőt népünk