Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-358

26 $58. országos ülés február 33. 1878. valami lehetetlen, valami soha be nem következhetőt akart volna törvénybe igtatni, hanem hogy ott egy eoncrét lehetőséget teremtsen, melynek a nemzet esetleg hasznát veheti, gondolom, csak az ő és a törvényhozás akkori gondolatmenetének kiegészítést, ha nem maradunk meg ott, hol a törvényjavaslat utolsó szakasza megmarad, rendelvén, hogy az esetre az alkudozások haladéktalanul megkezdendők, de hallgatván arról: mi történjék azon esetben, ha azok sikerre nem vezetnek. Ez esetre meglesz a szakadás, meglesz a különválás, de nines megírva hogyan, s nincs kizárva a gazdászati harcz, ezt pedig a monarchia természete kizárja. (Helyeslés.) Mi pedig azt most kizárni akarjuk, s azt hisszük, hogy egy ilyen ajánlat csak arról tenne tanúbizonyságot, hogy mi meg a szótválás esetére is már előre, mint az akkorinál alkalmasabb időben, biztositani akarjuk a monarchia békéjét: és nem hiszem, hogy az ajánlat tételétől minket visszatartani bármi oka lenne a t. kormánynak, s nem hiszem, hogy ha mi ezen ajánlatot tesszük, a túlsó félnek oka legyen annak ellene mondani ma, mikor még nem vesztette el a gazdászati egység a maga becsét; de a különválás, melynek lehetősége kizárva nincsen, elvesztette legtöbb veszélyét és élét. Még csak egyet kívánok mondani. Mi azt mondjuk az indítványunkban, hogy a külön gazdászati alapon való berendezkedhetés esetére nem végezélul, hanem kiindulási pontul, ajánljuk fel azon állapotot, melynél kedvezőbben nem részesitteták semmi más állam. Eszünkben nincs azonban ennél maradni az esetben is. De kiindulási pontul azt hiszem, annál az állapotnál, mely a késig folytatandó háború szinét viseli, kétségkívül jobb. Ezen legkedvezményezettebb állapot sokkal alkalmasabb csira lehet arra, hogy abból egy jobb állapot keljen ki, mint a gazdászati háború, melynek valószínűségét nem mi állítottuk, hanem azok, kiknek felfogása a mienkkel ellenkezett. Ajánlom a javaslatot a t. ház szíves figyelmébe. (Hosszas zajos helyeslés bal/elől.) Molnár Aladár jegyző (olvassa Kerkapoly Károly indítványát). Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Ezen most beadott szakasszal szemben kötelességemnek tartom az álláspontot jelezni, melyet azt hiszem, hogy az eddigi viták folyamából kivehetőleg elfoglalok. Igen rövid leszek* s nem térek azokra sem vissza, melyek az általános vitában elmondattak. Nem használom fel az alkalmat személyi igazolásokra sem, bár személyes megtámadásokban, — tanúm lehet az egész ház, — én is bőségesen részesültem. Hanem szólok magának a dolognak lényegéről és a t. képviselő ur által felhozott legfőbb okról. A t. képviselő ur azt mondja, hogy ő és társai a monarchia két állama népeinek jó egyetértését még inkább kívánja, mint azok, kik e törvényjavaslatot elfogadták, mert ő azt kivánja, hogy az legyen belső. Es hogy e czélt elérje, mit akar a t. képviselő ur tenni ? Akarta a rövid idei provisoriumot, majd az 5 évi felmondási időt, vagyis akarta, hogy a monarchia népei oly helyzetben legyenek, midőn a meghatározott időnek rövidségénél fogva magát megjutalmazó ténykedésnek tüntessék föl az izgalmat soha semmi viszonyok közt elaludni nem hagyni. (Helyeslés a középei.) Ebben van a külömbség, s ezért nem lehet azt, mit Szlávy képviselőtársam mondott,; in infinitum vinni, mert bizonyos határidőn tul, kivált ha van ideje a nemzetnek meggyőződni, hogy mindaz, a mivel felizgattatott, legalább is nagyon tul van hajtva, az izgalom megszűnik ; ellenben ha oly rövid időre van a határ kitűzve, a meddig az emberek azt hihetik, hogy az izgalmat fentarthatván, az által czéljaikat elérhetik, midőn már ez által is elősegittetve ezen dolog, a nemzet meg nem győződhetik arról, hogy a javaslatok elfogadása által szenvedett sérelem legalább is túlzott : akkor természetesen az izgalmak megszűnni nem fognak. (Helyeslés a középen,) Tudjuk azt mindnyájan, egy képviselő ur említette, és abban igaza volt, hogy csak akkor lehet izgalmat előidézni, — szeretném szavát idézni, bár beszédére nem akarok reflectálni, — hogyha nem színleges a sérelem, a mely támad, hanem valódi. Igaz, de a színleges sérelmet is lehet bizonyos ideig mint valódit feltüntetni, s az által az izgalmat fentartani. De az, hogy színleges a sérelem, ha kellő idő engedtetik, az életben bebizonyulván, lehetetlenné válik az igaztás folytatása. Épen azért mondom, hogy nem tarthatom indokoltnak azok részéről, kik a monarchia két állama közt a benső összefüggést óhajtják, ha minden utón oda törekednek, hogy a lehetőség megadassák az időben, hogy a színleges sérelem, mint valódi tüntettetvón fel, az izgalmak meghoszszabbittassanak. És t. ház, nem tartom indokoltnak épen ilyenek részéről, — ós olyanok részéről, kik azt mondják, és azt mondták az egész vita alatt, hogy ha nem szeretik is ezen feltételeket, de oly feltótelek mellett, melyeket ők jóknak tartanak, a közös vámterületnek előnyt adnak a külön vámterület felett, — ha azt az utat választják, hogy már azon perczben, midőn a szerződóst megkötik, egy speculativ intézkedést tegyenek arra az esetre ós azon feltevésben, hogy az 9 vagy 10 év mulvanemfog megujittatni. (Közbeszólások bal/elől.) Szeretném érteni, a mit a t. képviselő urak mondanak, de csak a zajt hallom, és nem felelhetek rá, de meg kell jegyeznem, hogy nagy különbség van az 1867 .• XII. t.-czikkben fentartott jog közt ós a közt, hogy a szerződésbe ma-