Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-377
330 377. országos ttlís ápril 5. 1878. Addig pedig, ám akár most fogjanak velünk kezet, akár pedig a jövő választások alkalmával csak: mi küzdeni fogunk tovább, haladni azon az utón, a melyet eddig követtünk, (Élénk helyeslés a szélső bal/elöl.) támogatni a kormányt, ha jót akar, a mostanit, inig fenáll, az önök kebeléből alakultat, ha önök ülnek helyébe; ostorozva a kormányt, ha roszat tesz, a jelent mig a hatalmat ez tartja kezében, az önökét, ha önök váltják fel; ostromolva főleg az alapot, melyen a kormány áll, mely ha nem egyed üli is,/le minden esetre legfőbb kútforrása bajainknak (Élénk helyeslés a szélső bal felől.) És hirdetni fogjuk az igét, melynek igazságáról meg vagyunk győződve, hirdetni országszerte ; ápolni fogjuk a tüzet saját keblünkben, éleszteni másokban, miglen eljövend az alkalom, melyet isten azoktól nem tagad meg, a kik csüggedni nem szoktak, {ügy van! a szélső baloldalon.) melyet isten minekünk is elküldendnem sokára, (Tetszés a szélső bal/elől.) miglen eljövend az idő, midőn az érzés, mely ma is milliók keblében él, hangos szavakban fog kitörni és a mit millió ajak hangoztatni fog, azt millió kar, ha kell, végrehajtani kész leend. (Élénk tetszés a szélső balfelöl.) Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső balfelöl.) Kerkapoly Károly: Én t. képviselőház, nem tartozom azok közé, kik a vitához eredetileg szólani nem kívántak, kiket csak a felszólalók egyikétől vagy másikától hallottak birtak a felszólalásra. Én feltettem magamban már elejétől fogva részt venni e vita folyamában. És pedig azért, mert én az előirányzatot ugy tekintem, mint a kormány működésének programmját. A mit a kormány tenni akar, s amily mértékben egy-vagy más irányban cselekedni akar: oly mértékben kívánja ahhoz az eszközöket. S hogy az előirányzat épen ez oldaláról s épen ez idő szerint a megítélésnek tárgyává tétessék, annak helyes voltát azt hiszem, a házban senki tagadni nem fogja. Nem, először azért, mert épen, mint a kormány cselekvésének programmja, a nemzet képviseletének figyelmét, odaadó gondos tanulmányozását mindig megérdemli, sőt megköveteli; nem másodszor épen ez idő szerint azért, mert ezen előirányzat harmadika azoknak, melyeket a most működő kormány terjeszt a ház elé, s mert ennélfogva olyan, hogy az irányt igenis jelzi. Nem tekinthetem ugyanis ilyeneknek az előbbieket ; legkevésbé az elsőt; inkább már, de még sem oly mérvben, mint a jelenlegit, a másodikat, még pedig azért, mert a eselekvékenységhez talaj, ahhoz alap is kell, s az elsőhöz a helyzetet, az alapot öröklé s még a másodikban is túlsúlyilag éreztetheté magát az öröklött alap, mig a harmadikban ha nem is egyátalában — mert az események fonala meg nem szakad sehol — de az alapot magát mégis ő készitheté elő és így oly cselekvékenységet tervezhet, melyet épen meggyőződése sugall. Ez az egyik ok. A másik az : mert az előirányzat által indikált irány a nemzet sorsa fölött határoz. Nem mondom, válságosán, de mindenesetre határoz. Határoz azon nemzet sorsa fölött, melyet ez iránynak helyessége, vagy helytelen volta, kimerítő, vagy egyoldalú alakulata legközelebbről érdekel. S most épen azon időt éljük, midőn a nemzet ítéletre csakhamar úgyis fel lesz hiva. Ezen igazságok meggondolása birt engem már elejétől fogva arra, hogy a budget átalános vitáját szónélkül elmúlni a magam részéről se engedjem. És midőn e vitához részemről is hozzászólni készülnék, ugy vélem, nem tehetem azt jobban mintha a t. pénzügyminister urnák azon nagyhatású s méltán nagyhatású előterjesztéséből indulok ki, melylyel első költségvetését beterjesztó s mely épen természeténél fogva a viták eddigi folyamán is mintegy kiindulási és visszatérési pontúi szolgált, oly centrális pontúi, melyből az egyes fejtegetések kiindultak és melyhez mindannyian vissza is tértek. Hivatkozott előterjesztésében a t. minister ur ugy nyilatkozott, hogy „minden irányban alkalmazott mélyen bevágó rendszabályok azok, melyekre szükségünk van." E rendszabályokat ki is emelte volt négy pontban, mondván: „az első, hogy kiadásainkat a lehetőségig megszorítsuk; a második, hogy állami bevételeinknek rendesebb, pontosabb befolyását biztosítsuk ; a harmadik, hogy állami bevételeinket fokozzuk, és végre a negyedik, hogy minél előbb létesítsük mindazt, megoldjuk mindazon kérdést, melyeknek gyors megoldása közállapotunk minden irányban való javulását az anyagi érdek és az adókópesség fejlesztését eredményezni és az áldozatok elviselésére képesíteni hivatva vannak." „Ez irányban — ugy mond — a munka meg van inditva az egész vonalon, s ennek eredményekónt minden tárcza körében mélyreható ós gyökeres reformokat fognak azon előterjesztések tartalmazni, melyeket a ministerium legközelebb tenni fog." A programm ki volt tűzve és én elismerem, hogy ahhoz alig fór valami szó, hogy az helyes. Tagadhatatlan, hogy a helyzet, melybe — most nem keresem, mi okokból — jutottunk, állami kiadásainknak a lehetőségig megszorítását parancsolva igényli és a tekintetben, ami azóta ez irányban történt: a házban és az országban csak egy vélemény van, az elismerő ítélet az igen tisztelt pénzügyminister ur és az egész kormány irányában. De a mikor ezt mi mindnyájan és az egész nemzet osztatlanul elismerjük, azt gondolom, teljes joggal mutathatunk arra is, hogy sem
