Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-377

326 377. országos Illés áprli 5. 1878. A további interpellátiók alkalmával, midőn kérdeztük, melyek a mi érdekeink, hol és mikor fognak megóvatni : nagyban hivatkozott a t. ministerelnök ur arra, hogy meg fognak óvatni a békekötésnél. Láttuk a békekötést, láttuk a kazanliki pontozatokat, elfoglaltattak a dunai várak, megköttetett a san-stefanói béke : kormányunkat pedig meg sem kérdezték {Tetszés balfelöl.), s hogy ezen békekötést háború által meg lehet dönteni, azt ismét megengedem, de ne méltóztassék ezt a mull politikának tulajdonítani, hanem a kénytelenségnek. S hogy tovább folytassam a kormány tévedéseit: ott van a congressus. Azt mondották, hogy ezen békekötés még nem békekötés, az Európa sanctiójára szorult, a végleges békét csak Európától fogadjuk el S proponálták a congressust. Összehívták a delegátiókat. A congressusból nem lett semmi, s csak arra vagyunk utalva most is, a mit az ellenzék kezdettől fogva hangoztatott, a háborúra. S mi a helyzet most? A delegatiókból visszajött képviselőket kérdeztük mindnyájan: micsoda hangulat van Bécsben, mi fog történni? Mind azt mondották: nem tudjuk, mi fog történni, hanem háború nem lesz, a háborút nem akarja Bécsben senki, a háború-politika nem volt sem a delegatiónak, sem a kormánynak politikája. S miért nem volt a háború a kormány politikája? Azért, mert isoláltságában ezen kormány, a mely a békekötésre utalt bennünket, nem birt háborús politikát követni, mert oly erős volt az orosz áramlat ós befolyás Ausztriában, hogy az mondatott, miszerint nekünk háborúba mennünk nem lehet; és nem lehet máskép megóvni érdekeinket csak Oroszországgal szövetségben. Én megengedem, hogy ezen szövetséget Andrássy Gyufa gr. hazafisága és Tisza Kálmán magyarsága el nem fogadta volna soha (Mozgás balfelöl); megengedem, hogyha Anglia nem lép közbe, Tisza Kálmán ós Andrássy Gyula gróf ezen politika nyomásának engedve, székeiket odahagyják De azt kérdezem: vajon lett volna-e segítve csak egy mákszemnyit is az ország érdekein az által, hogy a kormány becsületes magatartására hivatkozva, visszalép és átengedi helyét egy oly kormánynak, a mely szövetségben van Ignatieffel? (Mozgás a középen. Halljuk \ balfelöl.) Minek köszönhetjük tehát azt, hogy kiszabadultunk ezen veszélyből, hogy ma nem félünk az oiosz szövetségtől, hogy ma örülhetünk Andrássy gróf állása megerősödésének, hogy ma a san-stefanói békét széttéphetjük, hogy Oroszország ellen coalitiót csinálhatunk, minek köszönhetjük mindezt? Anglia fellépésének, s ez volt a czim, melylyel Tisza Kálmán felszólalásával szemben bátorkodtam felszólalni. De ezen tényleges helyzetből consequentiákat kell levonni, s én nyíltan kimondom, hogy bátor hallottam a t, mitristerelnöktől a háború iszonyait lefesteni, ámbár magam is élénk érzettel birok az iránt, hogy az átalános mozgósítási rendszer mellett, és az ellenség vad és kíméletlen, forradalomhoz és népirtáshoz nyúló eszközeivel szemben egy háború Oroszországgal nemcsak szerencsétlenség, de létkérdés monarchiánkra nézve; ámbár érzem a felelősséget, melyet minden népképviselő és minister magára vesz, midőn egy birodalom léte fölött a koczkákat elveti: mindazonáltal kimondom, hogy én a háborút óhajtom és a kormányt csak oly politika követésében vagyok hajlandó támogatni, mely a háborút nemcsak elfogadja, ha rákényszerítik, de azt czélozza. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy miért tartom ezen háborút és politikát helyesnek, annak magyarázata egyszerűen azon meggyőződésem, hogy Oroszország aggressióját s azon vívmányokat, melyeket Oroszország eddig elért, elviselni lehetetlen s ebben a t. kormány nézetével találkozom; de egyúttal azt máskép reparálni, mint háborúval, nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert Salisbury jegyzéke és Andrássynak állítólag Ignatieff előtt tett nyilatkozatai szerint a san-stefanói béke egy egész, az a san-stefanói béke egy orosz politika teljes nagysága. Azáltal, hogy azon reszelünk, hogy abból lealkuszunk, maga azon tény, hogy Oroszország elfoglalja az egész keletet s prestigót kiterjeszti az összes szláv népekre : nem módosul, s Oroszország engedékenysége egyben-másban ezen nem változtat. Ezen nem változtat más, mint Oroszország hatalmának megtörése. Hogy ezen háború eredménye mi lesz: nem tudjuk. Ha szerencsés lesz, remélem, nemcsak szerencsés lesz ránk nézve, de azon szerencsétlen Törökországra nézve is, melynek szövetségét mi megvetettük, melynek integritásáról könnyelműen lemondtunk, de melylyel a szövetséget ma a nálunk hatalmasabb Oroszország és sokkal hatalmasabb Anglia keresve keresik. De tudom igenis azt, hogy ezen háborús politika okvetlenül változásokat fog maga után vonni a mi belügyi helyzetünkben. Monarchiánk helyzete Európában csak ugy consolidálható, ha tekintélyét egy győzelmes hadjáratban visszanyeri és Magyarországnak államisága és függetlensége Magyarország alkotmányossága csak ugy ismertethetik el véglegesen, s minden belső veszélyek ellen csak ugy biztositható : ha egy Magyarország érdekében viselt s Magyarország erejével és lelkesedésével támogatott háborúban a magyar nemzet győzelmesen bebizonyítja, hogy a kiegyezésben követett politikája által a monarchia fentartását czélozta ós kivitte. De ugyanezen politikának egy mellékes de ebben a házban talán felemlíthető oldala az, hogy magával hozza a kiegyezési kérdésekre nézve a provisoriumot, mert mindenképen territoriális változások lesznek a háború következményei, és ha a monarchia akár egyik, akár másik fele annexiók vagy veszteségek által változást szenved : ugy a