Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-377

324 377. országos ülés ápril 5.1878, megváltoztatására felállított igényeivel. Akkor még gr. Andrássy igenis a párizsi szerződés védelmét vette politikája czéljául. Ezen hármas szövetség, megmondatott százszor, szerezte meg a lehetőséget Oroszországnak arra, hogy keleti politikáját diplomatiai és fegyveres utón érvényre juttassa. Nem erről akarok beszélni, mert hiszen ez Oroszország dolga, hanem azon politikáról, melyet ezen helyzetben a mi kormányunk három esztendőn át követett, s itt mindenekelőtt felemlíteni kívánom azt, hogy a keleti kérdés felvetésében monarchiánk részes: mert hogy felvettetett, a mi külügyi kormányunk piszkálásának kell tulajdonítani. Nem akarok kiterjeszkedni a dalmát utazásra, a durazzói pappal kötött szövetségre; de el nem hallgathatom, hogy az első és lényeges hiba akkor követtetett el, midőn Gorcsakoff felszólításának engedve, monarchiánk külügyministere azért, hogy ő vezesse a keleti kérdés megoldását, oly helyhez kötött lázadásnál, melyet ő maga agráriusnak ismert fel és jellemzett: az európai eonsulok beavatkozását indítványozta és vitte keresztül. Ezen ténynyel először lőn a jelenleg kifejlődött nagy. keleti kérdés európai jelentőségűvé téve, vagy helyesebben mondva a hármas szövetség fóruma elé czitálva és lőn egy kis lázadás elismerve mint olyan dolog, inelylyel Európának számolni kell. Ebből fejlődött a hibák további lánczolata. Osak a főbbekre szorítkozom. Igen jól belátta gr. Andrássy s reform jegyzékében ki is jelentette, hogy a tavaszra, ha a hó olvad, uj veszélyek fenyegetnek bennünket keletről. Es midőn ezt belátta, mindenekelőtt Belgrád felé irányította intéseit, de mindazáltal midőn Montenegró és Szerbia háborúba mentek, nem akadályozta meg őket s ez volt a második hiba. Pedig meggyőződésem szerint.tehette volna, mert ugy Montenegró mint Szerbia el vannak zárva Törökország és monarchiánk által a világtól, tehát Törökország és monarchiánk beleegyezése nélkül háborút nem viselhetnek. Mi azonban ezt megengedtük, behunyt szemmel néztük, hogy élelmi és hadiszerek szállíttassanak, szóval mi ezen háborút megtűrtük, sőt előmozdítottuk. (Igaz! ügy van ! bal/elől.) Következik a reichstadti szerződés. Ez volt nézetem szerint a leglényegesebb hiba. mert ez volt azon sark, mely körül a keleti kérdés forgott a háború kitörése óta egészen a sanstefanói békekötésig. Ezen egyezmény, ámbár mint hivatalos okmány létezése ismételten tagadtatott, annak idején az „Allgemeine Zeitung"-ban közlött félhivatalos ismertetés által köztudomásra jutott. Nem akarok arra kiterjeszkedni, hogy ez mit tartalmaz ; hanem igenis ki akarom emelni azt, hogy ezen egyezmény által a keleti kérdés ki lőn európai jelegéből vetkőztetve és be lőn helyezve a három császári szövetség hatalmi körébe. Ezen egyezményben, a melyet a két birodalom közötti szerződés megkötése után Berlinben is bemutattak és giráltak, a három császárság kötelezte magát bizonyos politika követésére. Ezen politika általánosságokban lőn kijelölve; de míg gróf Andrássy azt hitte, — nem mondom, hogy nem hihette, — hogy ezen szerződésben az általa kijelölt érdekek és azoknak a két szövetséges császárság által garantirozása elégséges nekünk arra, hogy monarchiánk érdekei megóvassanak : addig másrészről az orosz császár politikája ugyanazon szerződóst alapúi vette arra. hogy magának szabadalmat tulajdonítson a keleti háború vezetésére, a német császárnak pedig jogot adtunk beleszólni politikánkba, hogy mindaddig ne mozduljunk ós ne mozdulhassunk, míg ezen szerződós megszegve nincs. T. ház ! Ha bármikor Oroszország keleti hódításainak gátot kell Európának vetni, azt soha másként nem lehet tenni, mint coalitiók által. Hogy különösen muszka hóditások ellen talán Törőkország, Eománia és egyéb kisebb hatalmakkal s a nyugati államokkal eoalitiót kössünk, mindannyiszor Oroszországgal szembe kell szállani. És mit tett gróf Andrássy,^ talán keresett eoalitiót Oroszország ellen ? Nem ! Ő igenis eoalitiót kötött Oroszországgal. Nem vádolom azzal, hogy ő orosz politikát akart volna csinálni; szándéka az ellenkező volt; ő az orosz politika érvényesülését meg akarta akadályozni. De ezen természetellenes eljárás odavezette a dolgot, hogy ő magát megkötve érezte, az orosz pedig szabad cselekvést nyert. Ha Ausztria-Magyarország Oroszország aggressiója ellen eoalitiókat kötni kénytelen és ilyeneket keres, ezen eoalitiót nem találhatja sehol másutt, mint a hol a múltban a történelem bizonyítja, a nyugaton. E tekintetben intenek bennünket, hogy nem lehet tenni semmit, Francziaország, Olaszország és Németország miatt. Én t. ház, kormányunknak német-barát politikáját nem ellenzem; nem ellenzem azért, mert Magyarországra nézve az nem veszélyes és mert monarchiánk Németországgal szemben semmiféle hódítási szándékkal nem viseltetik. De hogy Magyarország és a monarchia Németországgal szövetségben és barátságban állhasson, annak alapfeltétele a kölcsönösség. Osak azon esetre tarthatjuk mi fen Németországgal a szövetséget, ha Németország velünk érdekszövetséget tart, ha nem fenyegető hatalom, hanem méltányos hatalom. Es ha több izben hallottuk a kormánytól, hogy azoknak politikája, a kik nem feltétlen hívei a német szövetségnek, azok talán ultraclericalis, vagy franczia velleitások által indíttatnak : én ezt tagadom ; de nem ha'lgathatom el azt, hogy