Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-377
377 országos ülés ápril B. 1878. 323 hogy a czél e! van érve, hogy ma már az országban mindenki tisztában van az iránt, hogy mig egyfelől az egyesülés tulajdonképeni ezélja nem volt más, mint azon prósai dolog, hogy a már ingadozó hatalmat magukhoz ragadják, másfelől azon nemes eszme vezérié elhatározásukat, hogy maguknak néhány ministeri széket biztosítsanak. A pénzügyminister ugyancsak 1875-ben tartott nagy pénzügyi beszédében, főleg négy dolgot hangsúlyozott: nagy szabású politikát, gyökeres reformokat, reális, őszinte alapokat és az adóemelés múlhatatlan szükségességét. A keleti kórdós alkalmat nyújtott a nagyszabású politika érvényesitésére, érvényesítették, meg is ragadtak minden alkalmat, mit a nemzet érdeke nem kívánt, ós nem tettek meg semmit, amit a nemzet majdnem egyhangúlag követelt. Nem állították fel az önálló, független nemzeti bankot és a külön vámterületet; pedig az országnak majdnem 30 milliónyi évi hiányából ez szép apasztást idézett volna elő; de a kormány nagyszabású politikája jobbnak látta azt az osztrák pénztőzsóreknek, a bécsi- és morva-iparosoknak odadobni. Gyökeres reform is hozatott be a közigazgatási bizottságok életbeléptetése által, a mennyiben a virilis intézmény által ugy is megcsonkított önkormányzatot gyökeresen megsemmisítették. Tudjuk, hogy a reális őszinte alap is meg van; a ministeri exposéban hangsúlyozott négy pont között tehát három elhangzott a pusztában; a negyedik azonban, az adóemelés múlhatatlan szüksége fenmaradt, és az önök politikája biztosítja a nemzetet, hogy bármily hosszúra terjedjen az önök kormányzása, ez mindaddig fenmarad. Ezért kár volt az egyesítés kedveért feladni egy nagy nemzeti pártnak 8 éven át hangoztatott elveit. Ezt a nagyszabású politikát képes lett volna keresztül vinni a Deák-párt is. Németh Albert (közbeszól:) És pedig becsületesebben ! Madarász Jenő: Vagy csak azért egyesültek önök, hogy a mig a régi Deák-pártot az ország közvéleménye szavazógépnek, mameluknak nevezte, addig a szabadelvű pártot Mungonak tartsa? Ezekért kár volt az egyesülés, mert oly kormány, a mely pénzügyi tekintetben rosszabb, külügyi tekintetben pedig nemzetellenesebb irányt követett volna mint önök, Magyarországban nem lett volna található. T. ház! a régi balközép a 8 éven át uralkodó Deák-pártnak mindig azt mondotta, hogy annak szabadságellenes kormányzata oly zsibasztólag hat a nemzetre, hogy az már-már mint tetszhalott érzéketlenné válik. Mit mondjak most önöknek mást, mint hogy önök ezen már-már tetszhalott nemzetet szentségtelen kezekkel egyetlen gyöngyétől is megrabolták; mert nevezhető-e másnak a népgyűlések megtartását lehetetlenné tevő belügyministeri rendelet ? Én azon meggyőződésben vagyok, t. ház, hogy a közös-ügyes alapon Magyarországot boldogítani nem lehet. Én nem lelkesedem az osztrákmagyar birodalomért, én Magyarország önállóságának, függetlenségének vagyok hive, ós mert ez vagyok, oly kormánynak, mely a közös-ügyes alapon kormányoz, egy krajczárt sem szavazok meg és a jelen költségvetést a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) B. Kaas Ivor: T. ház! A merészség, mely lyel tegnap a t, kormányelnök mások érdemeit a mi kormányaink részére igénybe vette, (Egy hang : a maga részére is!) készteti engem arra, hogy hajlandóságom ellenére felszólaljak és monarchiánk keleti politikáját saját felfogásom szerint kritika alá vegyem. Kénytelen leszek a multakra és a jelen helyzetre is reneetálni, s részben képét nyújtani annak, ami a helyzetből folyik. Utánam szóló Csernatony képviselő ur a delegátióban tartott beszédében kijelentette, hogy keleti politikánk jelen stádiumának alapja meg lett vetve már korábban, a franczia háború alkalmával. Teljesen osztozom ezen nézetében. Magam is azt tartottam akkori igénytelen helyzetemben, s mint journalista. hogy Európa absolute igényli Francziaország erős állását, s ennélfogva Európa érdekében lett volna, hogy monarchiánk ne nézze tétlenül a háborút és ne engedje meg az éjszaki hatalmak túlsúlyát. Azonban beismerem, hogy azon magyar államférfiak, kik akkor monarchiánk külügyeire befolyást gyakorolni el nem mulasztották, midőn hazánk és a monarchia semlegességét keresztül vitték, kizárólag magyar szempontból cselekedtek, s nagyon óhajtanám, hogy a jelen kormány a keleti kérdésben ép ugy szem előtt tartotta volna a magyar szempontokat, mint a hogy eltévesztette az európai szempontot és a magyart. A helyzet, mely a franczia háború után keletkezett, mindannyiszor, valahányszor Francziaország leveretett, ugy ismét most is maga után vonta a három császári szövetséget. S én nem hibáztattam volna gr. Andrásyt azért, hogy a helyzetnek engedve ezen szövetséget megkötötte ; de nem feledhetem el azt, hogy midőn a hármas császári szövetség készült, akkor annak czéljául kitüzetett az európai béke fentartása, valamint az előtt is, midőn hasonló szövetségek köttettek, ugyancsak a béke fentartására conservativ irányban köttetett ezen szövetség. A jelen esetben azonban egészen más történt. Tapasztaltuk, hogy alig történt meg a hatalmi egyensúly azon változása, rögtön 1871-ben Oroszország fellépett a párizsi szerződés 41*
