Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-376

376. országos Illés áprl! 4. 1878319 jain fejlődjék egy erős parlamenti akarat, mely által a nemzet és annak törvényes képviselő tényezőjévé váljanak a nemzet sorsának intézésében. [Elénk helyeslés a szélső jobb és baloldalon ) Ez oknál fogva is hiszem és remélem, hogy a politikai homogeneitás, habár uj elemekben, a maga talaját e házban, s ennek vezetése alatt az országban is újra feltalálni fogja. De egytől sohase tartsanak az urak: attól, hogy mi második kiadását fognók rendezni a három év előtt minden homogeneitás nélkül létesült fusiónak, (Helyeslés a szélső jobb és bal oldalon) mert erre az első kiadás eredménye csakugyan nem kecsegtető. (Tetszés a szélső jobb és a baloldalon.) Ezek után a magam részéről is a részletes tárgyalás alapjául elfogadom a budgetet. (Élénk éljenzés és taps a szélső jobb és a bal oldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Óhajtottam volna, — de nem a mai napon volt szándékom — némelyekre, ha nem is sokra refleetálni azok közül, mik a budget átalános vitáját illetőleg elmondattak. Ma legnagyobb részére még ezen kevésnek is, melyre refleetálni akartain, nem fogok refleetálni, de kötelességemnek tartom néhány szóval nyilatkozni azokra nézve, miket az épen előttem szólt képviselő ur ékes beszédében elmondott. Különben is oly állitások ellen a budgettel ós kormánynyal szemben, minőket egyik másik t. képviselő úrtól hallottunk, melyekből egy kész speciment fel fogok hozni, vitatkozni valóban alig lehetséges. Így pl. Helfy képviselő ur. hogy a kormány eljárását a pénzügyi politika szempontjából vádolhassa, azt mondja, hogy semmire sem tudott menni a kormány a financziák rendezésében, pedig soha oly kedvező idő erre nézve kormánynak még nem jutott, (Derültség a középen, mozgás a szélső baloldalon) mondja pedig ezt akkor, mikor igen jól tudja, hogy minő helyzetben vette át ezen kormány az ország flnancziáit. (Közbeszóld: ok a szélső baloldalról. Nem tudjukl Halljuk] a középen.) Nem méltóztatnak tudni? — s ne tessék az elnöki székre mutatni — akkor néhány hónapot csak azon tevékenységünk foglalta el, hogy megmentsük az ország fizető képességét, de a pénzügyek rendezéséről akkor azon néhány hónap alatt szó nem lehetett. (Helyeslés a középen.) Mondom, mondja ezt a t. képviselő ur azon időről, mikor ilyen állapotban voltak pénzügyeink, s ha most kételkedik azon, hogy nem voltak akkor zavarban az ország flnáneziái — mert most ugy látszik, ebben is kételkedik, csak hogy minket jobban vádolhasson, — nem szokásom ugyan, de neki ós minden elvtársának a pénzügyre vonatkozó minden beszédéből ki fogom mutatni, hogy már akkor azt mondták, hogy tönkre megy az ország. (Mozgás a szélső bal oldUlon.) Már pedig ha ezt mondották: nem lehettek jó véleményben az ország fináncziáinak állapotáról. Most azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem lehetett a pénzügyek rendezésére kedvezőbb idő egy kormányra nézve, mint ez volt, midőn függő adósságok törlesztéséről, deficitek lejebbszálíitásáról. midőn egy még nem létezett magyar rentének placirozásáról kellett gondoskodnunk ós alig néhány hónappal azután, hogy kormányra léptünk : megindultak keleten a bonyodalmak, majd kitört a háború, mely, hogy teljesen bevégződött-e már ma, még senkisem tudja; de az mindenesetre áll hogy még soha senki rentének elhelyezésére és a financziák rendezésére kedvező időnek egy nyugtalan, egy háborús időt nem tartott — ezt csak a képviselő ur találta fel. (Derültség a középen.) Mondom, ily észrevételekre hosszasabban refleetálni alig szükséges. Természetes, hogy ezen vita folyamán is elő kellett jönni a kiegyezési kérdésekből meríthető minden vádnak. Én báró Simonyi Lajos képviselő urat, a ki azzal vádolta Zsedényi igen t. barátomat, hogy ott, a hol az ország érdeke kivarrná valamely összeg megszavazását, takarékoskodik, de nem takarékoskodik ott. hol az ország sem közvetve, sem közvetlenül érdekelve nincs, hanem itt megszavaz mindent (Felkiáltások balfelöl. Az igaz!) Mindjárt meglátjuk, mennyire igaz. Mondom Simonyi Lajos b. képviselő urat, a ki továbbá beszédje végén azt mondotta, hogy el kell vetni a kiegyezést s fínánciáink azonnal rendezve lesznek: ezen szempontból kettőre kívánom figyelmeztetni. Az egyik az, hogy arról, a ki még áldozatokat is szavaz meg a monarchia két állama közti kiegyezés érdekében, lehet azt mondanL hogy talán helytelenül fogja fel azon egy kérdést, lehet azt mondani, hogy másként kellene egy. vagy más irányban tennie: de hogy az itt szóban levő összegek olynemüek legyenek, melyek a magyar állam érdekeit sem direete. sem indirecte nem érintik : azt senki olyannak, ki a monarchia két állama közti jó viszonyt kívánja, — pedig a t. képviselő ur is azt mondja, hogy kivánja és én ezt elhiszem, — mondani és állítani nem lehet. Lehet kiadás, mely direete azon összeg erejéig

1 mely reá költetik, nem Magyarország speciális érdekében adatik ki, de ha ezen kiadás megszavazása által egyéb — nem beszélek másféle, de csak — financiális és közgazdasági zavarok elhárittatnak: ebben sokkal nagyo'b mdirect haszon rejlik, mint a mennyi dircct károsodásunk van magából a kiadott összegből. Másik figyelmeztetésem a következő. Bemélem, hogy a t. képviselő urnák meg lesz az a szerencséje — remélem ezt ő iránta való rokon szenvből is, de még inkább az ország érdekében, — hogy nem fog sikerülni a kiegyezést megbuktatni. Mert sok ember csalódott már egy-