Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-376

320 376. országos ttlés ápril 4. 1878. bemmásban, a mit hitt és bona üde mondott, — legyenek megnyugodva, magamat sem veszem ki azok közül; — de még mióta a történelem áll: oly rögtön, oly ecclatansul, oly kétségbevonhatlanul a csalódást senkire nem bizonyították rá az események, mint fognák ő rá bizonyítani, ha a kiegyezés elvettetvén, azután keresnék, hol van tehát az egyensúlynak a képviselő ur által ígért helyreállítása? Mert egyensúlyt helyreállítani jövedelmekről való lemondással, azokról, melyek biztos kilátásuak, s azután fektetni az egyensúly rögtöni helyreállítását oly tényezőkre, melyek még ha nem csal is az irántukba vetett hit, a közbejött igen nehéz gazdászati viszonyok után csak évek múlva lesznek érvényesíthetők: ez soha senki részéről még sikerre nem vezetett ós ismétlem, remélem az ország érdekében, hogy nem fog a kiegyezés elvettetni, de mindenesetre senkinek nincs több oka ezt kérni a gondviseléstől, mint épen neki, mert az események rettenetesen megfognák czáfolni ide vonatkozó állítását. (Élénk helyeslés a középen.) Áttérve arra, a mi felszólalásom tárgyát képezi, mindenekelőtt félreértések kizárása kedvéért határozottan nyilvánítom, hogy én azon előttem szólott t. képviselő ur által is nem tagadott törekvésekben egyáltalán nemcsak semmi jogtalant és helytelent nem látok, de sőt én azoknak sikerét teljes szivemből óhajtom. Teljes szivemből óhajtom pedig két okból. Vagy meglesz az a homogeneitás, melyet ő keres, — és azt módja, feltalált, — és akkor ez országos szempontból nagy szerencse lesz: mert lesz nem egyetlenegy, hanem lesz még egy — amennyire több tagokból álló párt homogén lehet — homogén párt S mi ránk nézve is azt tartom, szerencse lesz ez, mert tudni fogjuk mily nézetekkel állunk szemben, míg itt vagyunk a kormány padján ; vagy ha többségök lesz, fel fognak bennünket menteni a mai időben bizonyosan nem igen könnyen viselhető felelősség alól. Vagy nem lesz homogeneitás, s ha többségük akkor is lesz, buktatni még akkor is lehet, hanem az aktió terére lépve, azután az a buktató többség oly hamar s ugy fog szótfoszlani, hogy mi — nem személyeink, hanem a párt — a legnagyobb igazoltsággal fogjuk ismét a többség padjait elfoglalni. (Helyedés a középen.) Én tehát azt a törekvést helyesnek tartom és sikerét kívánom; hanem a homogeneitás és az együtt müködhetós szempontjából most előre is figyelmeztetem a t. képviselő urat arra, — a mire egyébiránt még vissza térek, — hogy politikai állandó, biztos actióra szánt pártnak alapját az ő általa hangsúlyozott külügyi kérdések még sem képezhetik. (Eüenmondások balfelöl: Nemcsak ezt mondta!) Ezen kérdésekre nézve találkozhatnak a különben legellentétesebb nézetű emberek; de ezekre egy országos, az ország kormányzatára hivatott pártot alakitni nem lehet. (Közbeszólás a baloldalon: Nem mondotta!) Engedelmet kérek, én magára a t. képviselő úrra merek hivatkozni, hogy — nem mondta ugyan, hogy csak ez az alap, — de ezt jelölte ki mint legpraegnansabbat, mint leginkább arra hivatottat, és ez az, a mire én azt mondom, hogy ez nem alap, melyen állandó, az ország ügyeinek vezetésére hivatott pártot létesíteni lehetne. (Helyeslés a középen.) De mielőtt a többi kérdésekre nézve még reflectálnék, kénytelen vagyok — mert hiszen, nem ma először történik és nem lehet mondani, hogy Szapáry Gyula gr. t. barátom provocálta volna, mert hisz a mit ő mondott, arra mi, az 1875-ben fusionált párt tagjai ismét és ismét provocálva voltunk, mert hisz minden oldalról az ellenzék padjain emlegettetett a fusió, de — mondom — ezekről, részemről eddig sohasem szólottam ; azonban most, midőn a homogeneitás szempontjából a t. képviselő ur azon időkre emlékeztet, kénytelen vagyok az igazság helyreállítása szempontjából megmondani: mi történt akkor ? (Halljuk! Halljuk!) Nem is menve annyira, hogy vajon a fusió eszméjét, az ország akkori két nagy pártja közti fusió eszméjét — mert hisz szélső jobboldali ellenzék akkor nem volt — elannyira perhorrescálták-e azok, kik ma azon padokon ülnek, az alatt míg a processus tartott, — talán be tudnám bizonyítani, hogy nem, (Derültség középen.) s nem menve oda, hogy miért perhorrescálta azután: hanem arról biztosithatom, (Halljuk!) hogy én saját pártom tagjain kivül senkivel, részletesen a másik párttal létesítendő párt-fusióról — vagy bárhogy nevezzük is — nem értekeztem, egy kivétellel, akkor, a mikor nem az én initiativámra, de épen azon pártnak igen érdemes tagjai saját szállásomon felkeresve, hozták szóba. (Egy hang: b. Sennyey!) Mi volt tehát az alap? Lehet a homogeneitásban csalódni, lehet a csalódás még nagyobbá, midőn a képviselőház tagjai, a dolog törvényes rendénél fogva igen nagy, tekintélyes részben megújulnak, az általános választás közbejöttével; de méltóztassék megnézni, — merek hivatkozni az akkori czikkekre és hírlapi nyilatkozatokra — hogy mi volt ép alapja a fusiónak? Az mondatott, hogy itt van két párt, mely homogén nézetek alapján áll; nem választja el más mint az, hogy az egyik a közjogi oppositiót folytatja, mig a másik az 1867: XII. t. czikket, mint véglegest — elfogadja. (Zaj a baloldalon.) Ez volt — engedelmet kérek — minden nyilatkozatnak előleges és utólagos hírlapi czikkeknek is a tenora, és az mondatott tehát, hogy miután azon kérdés, a mely egyedül választ el bennünket, ma ugy sem oldható meg: tegyük most félre