Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-376

318 376 országos ülés ápril 4. 1878. Később a kiegyezési tárgyalások menete és első resultatnmai által bebizonyult, hogy ezen magasabb czéloknak legfőbbike, t. i. a kiegyezésnek, az ország érdekeit kielégítő módon való megkötése, azon áldozat által, melyet kiki egyéni hajlamai és talán meggyőződésében is hozott, tényleg biztositható nem Jesz. Mikor ezt fölismerték, az akkori t. kormánypártnak előbb egyik, később — miután később győződött meg ezen eredménytelenségről — másik csoportja a kormánypártból kivált. Ezen képviselő urak tehát a homogeneitás elvének annyiban áldoztak és annak jogosultságát annyiban elismerték, hogy megszűnvén azon ok, mely miatt ők azt egy időre felfüggeszteni szükségesnek látták, le is vonták a consequentiát, és kiváltak abból a — hogy gróf Szapáry képviselő urnák szavaival éljek, — természeteilenes egyesülésből, melyre ők e nagyobb czél elérése végett egyesültek. (Helyeslés a jobb és a baloldalon.} Egy csoportja a t. képviselő uraknak azonban lentartotta a politikai homogeneitással talán egészen össze nem egyeztethető pártállását még azon tul is, mikor világos volt, hogy ezen czél elérése, mely azt igazolhatta, biztosithaló nem lesz, azaz, hogy egy az ország érdekének megfelelő kiegyezés ezen az utón létre nem hozható. [Helyeslés a bal és a jobb oldalon.) A ház összes árnyalatai között tehát megvallom legkevésbbé alkalmas, legkevésbbé jogosult arra, hogy nekünk ez irányban útmutatásokat adjon, talán épen a t. háznak ezen csoportja. (Helyeslés a szélsőjobb és a bal oldalon.) De én arra kérem a t. képviselő urat, hogy bizza ránk a gondoskodást arról, hogy fogjuk-e megtalálni, mintán a régi homogeneitásnak kötelékei megszűntek, egy uj homogeneitás alapját. (Helyeslés a szélső jobb és bal oldalon.) De miután ő szíves volt a mi sorsunkról aggódni és gondoskodását arra kiterjeszteni, legyen szabad őt egy-két szóval felvilágositani a mi cselekvésünk és törekvésünk alapjairól. (Halljuk.) Nem a politikai homogeneitás szükségét megtagadni, nem annak törvénye alól magunkat kihúzni, nem e végett történnek azon törekvések, a melyekre ő czéloz. Azok épen azért történtek, hogy egy uj homogeneitás alapján feltalálhassuk, a mi e házban hiányzott és a minek hiánya a mi parlamentalismusunk utolsó években való működésének legérezhetőbb hiánya volt, t. i. az egy egyöntetű, öntudatos politikai czélokra fektetett egységes akarat, hogy ez megint, ha nem is a többségben, de legalább a t. ház kisebbségében feltalálható legyen. (Helyeslés a szélső jobb és bal oldalon.) És e tekintetben figyelmeztetem a t. képviselő urat egy nagy fontosságú kérdésre, a melyre ő maga is a t. ház figyelmét felhívta, — a külügyi kérdésre. T. ház! Tény-e az vagy nem, hogy Magyarország közvéleménye, melynek pedig parlamentjében törvényes és hivatott képviselői és kifejezői vannak, az ország sorsának legkényesebb és legfontosabb provinciája körében, a külügyi politika terén tökéletes nullának bizonyult ? (Élénk helyeslés a szélső jobb és bal felöl.) Igenis, a többség támogatta a kormányt és támogatta a magyar kormánynak nyújtott támogatása által közvetve a külügyi kormányt is; de mondhatja-e a t. többség, hogy ezt tette azon czéloknak teljes és világos tudatában, melyek akkor a mi külügyi vezetésünk szemei előtt lebegtek? (Derültség. Felkiáltások a középen: Igen\) Igen, talán mondhatja most, de mondhatta volna-e akkor, hogy ugyanily támogatást nyújtotta volna a kormánynak: ha tudta volna az ország, hogy ha tudta volna a parlament, hogy azon átalános, többé-kevésbbé mindég törökbaráti színezetű nyilatkozalokban, a melyeket a. kormánypadokról hallottunk, azon politika rejlik, a mely abban tényleg rejlett ? (Helyeslés a jobb és a baloldalon.) Ezért magamat igazoltnak tartom, midőn azt mondom ós állításomat fentartom, hogy daczára, hogy a kornány egy parlamenti többség formai támogatását nem nélkülözte : az ország közvéleménye és annak parlamentje ezen életbevágó kérdésben tökéletesen nulla volt. (Helyeslés a szélső jobb és baloldalon.) És hogy ha ma daczára mind azoknak, a mik történtek, a külügyi helyzet tagadhatatlanul a monarchiára nézve megint kedvezőbb chanceokat nyújt, hogy ha megint felbátorítva és egy bizonyos reménynyel néz a nemzet jövője felé: köszönheti-e ezt azon tevékenységnek, a mely ebből az országból indult ki? Köszönheti ezt talán valamely fordulatnak, a melynek eredete a mi külügyi hivatalunk kezdeményezésére vezethető vissza? (Felkiáltások a középen : Igen] Igen] Fjllenmondás a szélső jobb és a baloldalon.) Köszönheti azt annak, hogy van egy nagy hatalom, mely a bevégzett tények megkísértett uralkodásának orgiái közt is magasan lobogtatja az európai jognak és az európai egyensúlynak és ezzel a mi monarchiánk biztonságának zászlóját. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső jobb és a bal felől) Ez a helyzet ma meg van; de ha e helyzetet a monarchia ma felhasználni elmulasztja: egy ehhez hasonló fog-e a gondviselés által a mi kedvünkért újból teremtetni, arról senki jót nem állhat. Azért ideje van annak, hogy miután a múlt tapasztalásai után a puszta bizalomban arra nézve garantiát nem találhatunk, hogy e kedvező helyzet újra eljátszatni nem fog : ideje van, mondom annak, hogy egyelőre legalább a kisebbség pad-