Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-376
376. országos ülés áprli 4. 1818. 309 gondoskodni kell az adóképesség emeléséről a termelés, kereskedelem és ipar fejlesztése által". Első fényes pénzügyi exposéja alkalmával a t. pénzügyminister ur ugyanezen elvekre fektető pénzügyi programmját, midőn a ház élénk helyeslése közt kijelenté, (Halljuk!) hogy „csupán a költségvetési mérleg színleges, erőltetett helyreállítása nem vezet ezélhoz. Csupán a számok rideg politikája nem hozza meg a sikert . . . Mindig az volt hiten, és most is az, hogy tisztán pénzügyi rendszabályokkal állami pénzügyeink megjavítását nem lehet eszközölni. Közéletünk minden ágazatára kiható gyökeres intézkedésekre, közgazdasági, az ország anyagi erejének fejlesztésére irányzott rendszabályokra is feltétlenül szükség van. Mivel mi még ma is a trónbeszéd, a válaszfelirat, a minister ur első epoehalis exposéja államgazdászati programmjának alapján állunk, azért kérdezzük: mi történt eddig az ország anyagi erejének fejlesztése érdekében? és ily kiegyezés, ily budget mellett, mi történhetik ezután azon kormányrendszer segélyével, azon kormány részéről, a mely kétévi belpolitikai stagnatió árán ily bank által rendezi és teszi függetlenné hitelügyünket, ily vámtariffa által fejleszti a produetiót és kíméli a fogyasztást, ily szesz és czukoradó törvény által mozdítja elő a gazdasági ipar legfontosabb ágait, ily kiegyezés által óvja meg az ország pénzügyi ós közgazdasági érdekeit ? Hová vezet az az ut, mely a tojás kedvéért megöli a tyúkot, arra nézve oly enuntiatiót legyen szabad még a t. ház engedelmével idéznem, melyet bizonyára nemcsak a t. pénzügyminister ur, hanem a t. miniéterelnök ur is legcompetensebbnek fog elismerni. (Halljuk]) A diarium megörökítette a következő magdönthetlen igazságokat: „Egyáltalában t. ház, én azt tartom, hogy oly országban, mint a miénk, és azon helyzetben, melyben anynyi súlyos évek csapása után ma vagyunk : első, mindenek fölötti, egyedüli eszköznek csak az adóemelést venni elő, sem államgazdászati tekintetben, de még financiális szempontból sem helyes". „Ha egy országban megtétetnek a hitelviszonyok emelésére a kellő lépések, ha történik tehát valami arra is, hogy az adózók fizetni is tudják adójukat, ha ez által a gazdászat, kereskedelem, ipar emelkedése lehetővé tétetik: igenis, akkor lehet, habár súlyos terheket is követelni a nélkül, hogy az ország végleg megromolják; de követelni ezt, egyoldalúlag, követelni a nélkül, hogy a fizetési képesség emelésére a legkisebb is történt volna: nem egyéb, mint előre elköltése, hogy ne mondjam elkobzása azon csekély tőkének, mely az emelkedésnek még eszköze lehetett volna". Így bírálta meg 1875. február 3-án az akkori ellenzéki pártvezér és jelenlegi kormányelnök ur azon kormány budgetjét, mely még nem nyúlt volt az adóforrások legvégső igénybevételéhez, s melynek nem állt az adóbehajtásnak azon rendszere és azon apparátusa rendelkezésére, melylyel az ország azóta a legsúlyosabb áldozatok árán a kormányt kitűzött czéljai elérésében támogatta, Az ellenzők vezérének ezen váltóját girálta a nemzet, midőn őt páratlan bizalommal jelenlegi kormányelnökiszékébe emelé. Rég lejárt a váltó, — mikepen lett az beváltva? Itt a kiegyezés, itt a budget, itt az ország anyagi erejének fejlesztésére irányzott azon „öntudatos gazdasági politika", mely eléggé viszszatükröződik azon egyetlen egy tényben, hogy Magyarország kormányzatában közel két év óta a földmivelés. ipar és kereskedelemügyi tárcza betöltetlen. T. ház! ez tiszta, világos programm, s azért én nem csatlakozom azon kívánsághoz, hogy a t. kormány uj programmot adjon. (Helyeslés a széisö baloldalon.) De egyszersmind azon tény, hogy épen a legvitalisabb közgazdasági érdekeket érintő kiegyezési tárgyaiások alatt Magyarország kormánya a közgazdasági tárczáí vagy nem volt képes, vagy nem tartotta szükségesnek véglegesen betölteni: ez következtetni enged arra, mennyire birtak a kiegyezés tárgyalásánál és megkötésénél az ország közgazdasági érdekei döntő súlylyal. Nem szükséges itt szabadkoznom az ellen, mintha én az e tárcza ideiglenes vezetésével megbízott igen tisztelt közoktatásügju minister ur szakavatottságát ós ügy buzgalmát kétségbe vonni akarnám; de azt hiszem, épen azért, mert ő régi időktől fogva előszeretettel és tudományos tájékozottsággal foglalkozott a nemzetgazdászat problémáival: lehetetlen, hogy ő, ki egész erejével szolgálja az ország közművelődésének ügyét, elegendőnek tartsa a rendelkezésére álló csekély feles időt és erejének tulfeszitését Magyarország földmivelés-, iparés kereskedelmi ügyeinek vezetésére, épen akkor, midőn ezen érdekek inkább mint valaha egy egész embert igényelnek, annak egész erejét, egész idejét kell, hogy absorbeálják. Sokszor pariroztatnak az én szerény felszólalásom irányát követő ellenzéki felszólalások azzal, hogy ezek frásisok, melyek a gyakorlati kivihetőség kellékét nélkülözik. Én bátor voltam, a trónbeszédre, válaszfeliratra a ministerelnök ur és pénzügyminister ur azon programmszerű enuntiatióira hivatkozni, melyeknek a gazdasági erők fejlesztése körül, egyetlen árva betűje sem tartatott meg. Nem lehet-e tehát joggal azt mondani, hogy ez a politika az üres frásisok politikája, mely vagy nem őszinte akkor, midőn törekvési czéljait kitűzi, vagy ama bizonyos lelkipásztorként híveitől azt követeli, hogy ne azután induljanak a mit tesz, hanem azután, a mit mond. (Helyeslés a baloldalon. T. ház! helyén látom az előttünk fekvő költség-előirányzatot arról az oldalról kissé tüzetesebben, bár röviden megvilágítani: mi történik
