Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-376

ŐÜS ;(76 országos tiéi ápril i 1818. ságban is az ezen rendszer továbbra való érvényesülésének elmaradhatlan következményeire nézve. A pénzügyi bizottság a jövő évi deficit*'t 17.468,012 írtban állapítja meg. Mig a t. bizottság a szeszadóból, az utvámokból, a bélyeg és illeték novellából várható félévi jövedelmi többletet, mely a kormány előterjesztésében összesen 1.500,00'> írttal szerepel, levonásba hozta, addig — én legalább sehol nyomára nem akadtam — a fináncvámok után felvett, és a közösügyi kiadásoknál szerepelő jelentékeny összeget nem tekinti kérdésesnek s ezt a deficit megállapításánál számításba nem veszi. Mondom, lehet, hogy az e tételekre vonatkozó jelentése a t. bizottságnak kikerülte a figyelmemet. A bécsi kormány a fináncvámok eredményét a közosügyi járulék felvételénél 7.366,000 frttal állította be, mely összeg az osztrák költségvetési bizottság által teljesen töröltetett. A mi költségelőirányzatunkban a közösügyi kiadások czimén egyelőre 29.065,464 frt figurái, szemben a múlt évi 32.61*2,223 frttal. Ha ez utóbbi tételből levonásba hozzuk a múlt évi 1.114,362 frt rendkívüli „Uchatius" szükségletet, akkor a finánczvámok elestével a közösügyi rendes szükséglet a múlt évihez képest 2.434,397 frttal növekedik, és ugyanezen összeggel emelkedik a deficit is 19.902,000 írtra, kereken 20 millióra. Én azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur maga is igen meg lesz elégedve, ha majdan a zárszámadások e névleges hiánynyal szemben, — hogy csak ..erősen keveset" mondjak, Kerkapoly t. képviselőtársunk kifejezésével élve, 25 millió tényleges deficitet fognak 1878-ra feltüntetni. Megmaradok ennél a számnál már csak azért is, mert őzzel egyidejűleg a jelen költségelőirányzatnak a megelőzőkhez képesti lehető realitását kívánom készséggel constatálni. Valóságos, egészséges államgazdászati alapon elért javulást jelent-e ez 1874-hez képest ? Én ugy vagyok meggyőződve, hogy nem ; jóllehet az 1874-ki zárszámadások a tényleges kezelési hiányt 44 millióban állapítják meg. 1874-ben 44 millió csekélyebb jelentőségű dificit volt, mint a mostani 20—25 millió, valamint az, kinek 100,000 frt adóssága van, jóval gazdagabb ember lehet mint az, kinek csak 10,000 frt adóssága van. Már Lukács Béla t. barátom utalt arra, hogy 1874-ben mennyivel többet tettek ki a beruházások, mily mérvű adóemelés történt s mennyi uj adónem hozatott be azóta, különösen pedig, mily adóbehajtási apparátus van jelenleg az akkorihoz képest működésben. Mindennek a fiskális eredménye 20 millió deficit csökkenés, végtelen kevés. Csak egy czél és egy eredmény igazolhatta volna — a vajmi kevés állami ellenszolgálmány mellett! — a nemzetre hárított azon ujabb és ujabb terheket, melyek az adott viszonyok közt mindinkább a közvagyont támadják meg: ez az államháztartás súlyegyenének teljes helyreállítása, s annak lehetővé tétele lett volna, hogy az államnak legalább normális szükségletei kölcsönök nélkül legyenek fedezhetők. Mivel akarja tehát a t. pénzügyminister ur a deficitet, legyen az bár 20 millió, elenyésztetni '? A jövőre, a viszonyok jobbra fordulására hivatkozni anélkül, hogy a viszonyok jobbra fordulta érdekében bármit is tegyünk, — és ugy t. minister ur legutóbbi exposójában, mint a pénzügyi bizottság jelentésében gyakran találkozunk a jobb jövőre való ily értelmű hivatkozással — szerintem is nem egyéb, mint a Helfy képviselőtársam által találóan felhozott azon vigasztalás, melyet a családapa szűkölködő családtagjainak nyújtani szokott, mondván: ne búsuljatok, legyetek türelemmel, majdha megnyerjük a nagy lutrit, jobb dolgotok lesz A t. minister ur, beismerem, nem csak, hogy mit sem mulasztott el saját ressortján belül a pénzügyi helyzetnek szigorúan fiscalis eszközökkel való javítására, hanem szerintem többet is tett, mint az az ország életbevágó általános culturérdekeivel összeegyeztethető. Ne csodálkozzék a t. pénzügyminister ur azon, ha az ellenzék padjaiból a jelen általános budgetvita alkalmával nem érjük be a pusztán számszerint eredménynyel, a pusztán szám szerint beállott némi javulással, hanem tisztába akarunk jönni a számok belső értéke s ezzel összefüggőleg az ország valódi pénzügyi helyzete fölött is. Erre nézve a t. kormánynak, mint magának a t. képviselőháznak világos, magvas programmja volt, oly programmja, melyről a t. kormánynak a legutóbbi hónapokban tárgyalás alá került, nagy fontosságú előterjesztései mitsem tudnak többé, s melyet a t. képviselőház mostani többsége az ezen előterjesztések feletti szavazások, alkalmával elévültnek látszik tekinteni. Mindjárt a trónbeszéd nem tartja elegendőnek, „ha a nemzet hiven egész múltjához készséggel és nemes kötelességgel meghozzaazon áldozatokat, miket a kitűzött nemes czél hazafiságától követel" hanem siet hozzátenni, hogy „akkor, de csakis akkor fog sikeresen megküzdhetni a helyzet nehézségeivel : ha a hitelviszonyok javítása és rendezése, a termelés, kereskedelem ós ipar fejlesztésére szükséges egyéb intézkedések által gondoskodva leend az adókópessóg emeléséről ós a vállalandó terhek könnyebb viselhetéséről". A t. képviselőház válaszfelirata visszhangoztatja a fejedelmi szózatot, midőn igy nyilatkozik: „meg vagyunk győződve arról is, hogy egyoldalú, csupán pénzügyi intézkedések és rendszabályok a bajt gyökeresen nem orvosolhatják. Kendezni kell a hitel, közgazdasági és közlekedési viszonyokat;