Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-376

376. országos Ülés áprií 4.1878. S07 gen sokszor volt taglalva ós a ház túlsó oldaláról is sokan kifejezték e meggyőzödésüket. E tekintet megkövetelte volna a t. előttem szóilottói, hogy indokolta volna legalább állítását, mert ilyen állítást indokolatlanul nem lehet tenni, mert midőn valaki ilyet állit, azt indokolnia is kell. Simonyi b. sokkal hatalmasabban indokolta amaz állítását, mint a t. előttem szóló azt, hogy meg fog szűnni a deficit. Simonyi b. nevezetesen azzal indokolta, hogy mivel a bank ós keresk. szerződés kérdésében feladta a kormány mindazt, mivel a deficit megszüntethető lett volna, ennek folytán következik be a baj. Az előttem szóló csak azt mondta, hogy még várnunk kell, még a kiegyezés sem jött létre, és — ugy látszik —• ettől feltételezi a javulást, a mitől a t tegnapi szónok és vele együtt én is félek, hogy bezárja az utat a deficit megszüntetése előtt. A t. előttem szóló tovább menve beszédében, később azt mondta, hogy annak, hogy oly szerencsétlenül egyezkedtünk ki, nem a kormány az oka, hanem a 10 évi rósz gazdálkodás, és ezen szerencsétlen kiegyezésről tételezi föl, hogy megszünteti a deíiczitet majd valamikor. Én t. ház azon kormánytól, mely azzal biztatta a nemzetet, hogy anyagi helyzetünket rendbe hozza, azt vártam volna, hogyha ezt eddig tettleg nem foganatosította is: legalább papíron jelezte volna miként fog ez megtörténni. De a t. kormány erre képtelen, pedig hiszem, hogyha birna e tekintetben valamire rámutatni, égető szükségnek tartaná ezt megtenni. Épen ezen tehetetlenség és némaság, s a t. előttem szólónak azon bizonytalansága, melylyel a deficit megszüntetéséről szólott, bizonyítja azt, hogy helytelen a t. előttem szólónak Simonyi b. elleni támadása. Midőn a Jelen kormány a fusió alkalmával megalakult, én semmi bizalommal nem viseltettem irányában, s már akkor megmondtam, hogy sem a bank, sem a keresk. szerződés kérdését nem fogja szerencsésen megoldani. _ Mindamellett örültem volna, ha tévedtem volna. És most mégis a szerencsétlen egyezség után a t. előttem szóló azt mondja, hogy az ellenzéki pártok a kormányt némely kérdésben akarják megbuktatni, s elvben nincsenek együtt. A közös veszély az t. képviselő ház! mely bennünket együtt tart, és ez nem hazafiatlanság. Ez az oka, hogy a pártok egyesülnek a kormány és annak pártja ellen. Ezt nem lehet gúnyolni, ezt rendkívüli esetek szokták előidézni, s e rendkívüli esetet a kormány hozta létre. Ezeket akartam a t. ház előtt elmondani, különben pártolom Helfy képviselő társam indítványát. {Helyeslés a szélső baloldalon.') Ráth Károly : T, ház ! Én nem csatlakozom azon előttem szólott képviselőtársaim nézetéhez, kik feíszólitandónak vélték a t. kormányt, hogy a pénzügyi kibontakozásra vonatkozólag adjon programmot. Én részemről e költségelőirányzatban világos, minden részleteiben eléggé kézzelfogható programmot látok. Ha az államköltségvetés rendszerint az államélet egész mechanismusát hiven visszatükrözi, az előttünk fekvő költségelőirányzat — a mint azt pénzügyi, közgazdasági vagy általános politikai szempontból bíráljuk, — egyaránt desperátus pénzügyi, közgazdasági és politikai képet tár tel előttünk. A szoros értelembe vett pénzügyi eredmény, t. i. a W\.

2 millió forint névleges deficit, magában véve talán még aránylag legkevésbé tüntetné fel állapotainkat annyira aggályosnak, ha a számokban mutatkozó s annyira fennen hirdetett „javulás

i: államgazdászati szempontból végzetes fictión nem alapulna ; más szóval ha az állam jövedelmeinek további fokozásáról egy részről, a kiadásoknak apasztásáról másrészről, még továbbra is szó lehetne. Ámde akkor, midőn — mint ezt csak kevéssel ez előtt a t. ház vám- és kereskedelemügyi bizottsága egyik jelentésében hangsulyozá, — midőn a föld, a tőke. ez utóbbi az elérhetőség határáig már is alig fokozható adó tárgyát képezi ; a midőn alig létez tulajdon, a melyet az állam adóforrásúi fel ne használna; ha tehát, minden jövedelmi forrás ki van merítve, s ennélfogva az állam, mint ezt ismét a pénzügyi bizottságnak előttünk fekvő jelentése konsratálja, ..a földmivelés, az ipar, a kereskedelem közvetlen ezóljaira. miként ezt hazánknak közgazdasági helyzete parancsolólag követeli" jóformán semmit sem tehet: akkor ismét a gazdasági erőktől nem csak azt várni, hogy meg ne tagadják az állam fokozódó igényeivel szemben az eddigi szolgálatot, hanem enyósztessenek el milliónyi deficiteket s egyidejűleg még az eddiginél is jóval nagyobb vám és fogyasztási adótributumot fizessenek, részint Ausztria kincstárának, részint Austria gyárosainak : ennek a pénzügyi politikának csak egy kulcsa lehet. Ennek a politikának szükségszerűen meg kell barátkozni a gondolattal, hogy az egyensúlyt az állam pénzügyi igényei és a nemzet ereje közt csak ugy, csak akkor lesz lehetséges helyreállitani, ha Magyarország államiságának attribútumai minden oldalról megnyirbáltattak, ha kultur-intézményeink tovább fejlesztéséről oly időtartamra, mely örökséget jelent, lemondunk, és ha a monarchia a leendő második Sant-Stefanoi békekötéssel szemben nem kíván továbbra is 800,000 szuronyra támaszkodó nagyhatalomként szerepelni. Mint a távcső, a mint abba az egyik vagy másik végén pillantunk, igen közel hozza vagy a messze távolban mutatja a tárgyakat, hasonlóan e költségvetés is elébünk tárja egy részről a 3 év óta érvényesülő kormányrendszer összes vívmányait, másrészről pedig szomorú perspectivát nyújt még messze távol39*