Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-376

298 376. országos ülés áprll 4. 1878. ügyi bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása az 1878. évi áüamköltségvetés iránt. Csatár Zsigmond: T. ház! ügy vagyok meggyőződve, hogy a törvényhozásnak egyik legszebb jogát képezi azon nagy horderejű cselekmény, a mely az évi költségvetés tárgyalásában jelentkezik. Ugy vagyok meggyőződve, hogy a nemzet életére üdvöt és boldogságot estik az áraszthat, ha a képviselők c részben híven leróvják honfiúi tisztöket és minden néven nevezendő hibákat, melyeket, a költségvetésben találnak, himezetlenül, teljes nyíltsággal, egész bátorsággal a t. ház tudomására hozzák. Miután nekem sikerült bővebb áttanulmányozás folytán egyes hibákat találnom ; miután nekem aggodalmaim vannak ezen költségvetésnek nyilt és őszinte volta iránt: megfogja engedni a t. ház, ha ón egész őszinteséggel, egész nyíltsággal e hibákra, melyek szerintem hibák, rámutatok, és kérni fogom a t. házat, hogy azokat, mielőtt a 12-ik óra ütött volna, helyrehozni, orvosolni méltóztassék. T. ház, az 1876. évi zárszámadásokban világosan, határozottan ki van tüntetve azon ténykörülmény, hogy az államjószágok czimén 8.572,560 frt 59 J

/

2 kr. van egyeseknél hátralékképen. Ugyan csak a zárszámadások 120. és 121. lapján államerdőkhaszonbére czimén 3.937,190 frt 81 kr. van mint oly követelés kitüntetve, melyhez a magyar államkincstárnak elvitázhaílan joga van. Csodálatos t. ház, hogy daczára annak, hogy egy rendszeres, egy normál budgetnek legfőbb hivatása az, hogy annak ugy bevételi, mint kiadási tótelei teljesek, világosak és nyíltak Jegyének, az 1878-ra előirányzott budgetben ezen hátralékoknak mégsem tudok nyomára jutni; pedig hitem és meggyőződésem szerint a kormánynak egyik legszentebb kötelessége oda hatni, hogy az államnak ugy cselekvő, mint szenvedő követeléseit ós tartozásait a ház minden t. tagjának tudomására hozza. Tovább megyek t. ház. Emlékezni fognak reá. uraim, hogy a pénzügyminister ur egy időben jelezte azt, hogy nagy mennyiségű milliók •— biz én már nem emlékszem a számra, hogy mennyi lehet — a tiszavidóki vaspálya részvényeinek bevásárlására fordíttattak. És én t. ház, nem vagyok képes az 1878-iki költségvetésben az ezen részvényekbe befektetett összeget feltalálni; nem tudom, hogy az államkincstárnak hány milliója nyugszik ezen részvényekben. Nem tudom, hogy 1878-ra hoznak-e azok hasznot, vagy csak kárt okoznak? Ha, t. ház! ezen két igen fontos momentumot lélektanilag behatóan áttanulmányozzuk, lehetetlen, hogy arra a feltevésre ne jöjjünk, hogy ezen költségvetés, mely előttünk fekszik, ezen kimutatások hiányában nem lehet nyilt, nem lehet olyan, mely az igazságnak a maga mezetlen alakjában megfeleljen. De van ezen költségvetésnek még egy harmadik hiánya is, és ez az, hogy nincs mellékelve, hogy a magyar államkincstár Magyarország egyeseitől vagy társulataitól egyenes és közvetett adókban mily összegeket követel? Miképen követelheti tőlem a t. pénzügyminister ur, hogy feltétlenül megszavazzam ezen óriási összeget akkor, midőn sem ón, sem senki más e házban nincs tájékozva azon körülmény iránt, hogy egyenes és közvetett adókban, az államjószágok és erdők haszonbéreiben mennyi lehet azon összeg, melyet az államkincstár, mint cselekvő vagyont igényel, és mennyi lehet azon összeg, melyet ebből leirni kénytelen, mert behajthatlanná vált. Én ugy gondolkozom, és ez ugy is van. hogy midőn a legkisebb községben egy budgefc készül : első kötelessége kimutatni azt, hogy mennyi volt a múlt éves maradvány, mennyi volt a kivetett községi . adó, mennyi folyt abból be, és kik tartoznak. És csak azután, mikor már ezek reassumáltattak, mikor összesittettek, csak akkor lehet szó arról, hogy jövőre egy forint után hány krajezár rovassék ki. A szám, t. ház ! ugy a községek mint az egyesek és államok életében szám marad, ehhez semminemű commentár nem kívántatik, t ennek bővebb fejtegetésébe nem is bocsátkozom. És mert a számtételck érett nézetem és megfontolásom szerint helyre állítva nincsenek, ugy mint azt egy költségvetés világos átnózete megköveteli, nagyon természetesnek fogja találni a t. képviselőház, eltekintve azon elvi állásponttól, melyhez tartozni szerencsés vagyok, hogy még azon esetben sem fogadhatnám el ezen költségvetést: ha esetleg a mélyen t. többséghez tartozni lenne hitvallásom De nem fogadhatom el a költségvetést még azért sem, mert más irányban is aggodalmaim vannak ; nem fogadhatom el azért, mert akkor, midőn 1875-ben mint ujoncz képviselő e ház küszöbén átlépni szerencsés valók, a pénzügyminister ur ajakáról hallottam a szót, hogy elmegyünk a megtakarítások legvégső határáig, elkövetünk mindent, hogy a megingatott egyensúlyt helyreállítsuk. A pénzügyminister ur ós több jeles férfiú ajakáról hallottam azon szót, hogy a fusió leginkább azért keletkezett, hogy Magyarország megingatott pénzügyi egyensúlya helyreállíttassák. Es uraim a fájdalom teljes nagyságában borul honfiúi szivemre, midőn Játom, hogy ezen Ígéretek a pusztában kiáltó szavakként elhangzottak eredménytelenül, mert a deficitet nem volt képes ezen igéret eloszlatni. Pedig t. ház, óriásilag emelkedtek azon terhek, melyekkel felébb vitetett az egyenes és közvetet adók nagy összege ós hogy a ház mólyen t. tagjaival megismertessem, mennyire apasztotta a belforgalomra szánt tételeket a kormány, illetőleg a pénzügyminister ur ós mennyivel inkább fölemelte az egyenes és közvetett adókat : engedje