Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-375
376. országos Illés ápril 3. 1878. 289 valaha egy megyében szerepelt: mindenki azt fogja mondani, hogy Magyarországnak nincs alaptörvénye, mint némely külföldi államnak, hanem folytonos törvényhozása, mint Angliának, és van egy nagyszerű hagyományos szokásjoga, folytonos lánczolata a preacedenseknek, mint az angol jogéletnek. S miután mi mindezzel dicsekedtünk, s meg voltunk győződve róla, hogy a magyar alkotmányosságnak egyik kétségbevonhatlan attribútuma, hogy a gyülésezési szabadságot vindikálja magának, mi történik most ? Rendes törvény nem létében maga a kormány — megengedem, jóhiszemüleg — neki ront és rendeleti utón in- j tezkedve követ el oly valamit, a mi kétségkívül ellenkezik a magyar alkotmány szellemével. Midőn ez történik, talán szabad visszapillantanom a lefolyt 11 évre és azon kérdést tennem : vajon nem volt-e igaza Deák Ferencznek akkor, midőn mindjárt a koronázás után azt óhajtotta, hogy az ! ország alapjogai törvénybe foglaltassanak és ne ; utánozzuk oly vakon, minden józan megfontolás nélkül, üres jelszavak után indulva, az angol állam-intézményeket, hanem igyekezzünk igenis alaptörvénybe foglalni mindazon jogokat, melyek a nemzet alkotmányosságát és az egyes állampolgárok egyéni jogait képezik. Én azt hiszem, arra igenis szükség lett volna akkor, és daczára annak, hogy a nemzetnek figyelmét most más gondok veszik igénybe, ma még sem tartom időszerűtlennek kimondani: mert azt hiszem, a törvényhozás élete ós működése folytonosságra van hivatva, hangoztatom ma a házban is, hogy ily i alaptörvényre szükség vau, és ha. nem ezen, de j a jövő országgyűlés hivatva lesz ' arra, hogy e részben intézkedjék. Az államháztartási előirányzat kapcsában, t. ház, mondtam el mindezeké!. Nem tartom időszerűtlennek ezeknek felemlitését azért, mert a választások előtt elő kell készítenünk az elméket, és azért sem ; mert épen a jelen constellatióban be kell látnia Magyarország népének és törvényhozóinak, hogy a nemzet élete ma már nem függ kizárólag a fegyverek szerencséjétől, sőt nem függ kizárólag a szövetségesek kisebb-nagyobb hatalmától sem, épen a mai constellatiók közepette szükséges, megkettőztetett erőfeszítéssel és buzgalommal működni a nemzet jövőjón. Uraim ! ne tápláljunk a jövő generatió iránt se féltékenységet, se irigységet; ha csak azt nézzük, mi történik maholnap, mikor életünk véget ér: nem fogják meghálálni, unokáink, sőt nem a legközelebbi nemzedék. És épen azért, ha fen akarjuk tartani Magyarországot, ha meg akarjuk menteni a fejlődés lehetőségét: a legközelebbi években ne fukarkodjunk az államháztartási előirányzatban oly tételek körül, melyeknek megszavazása elvégre egy pár 100,000 frttal szaporítja a kiadást, KÉPV H. NAPLÓ 1875-78. XV T 1 KÖTET. meg nem szavazása pedig lehetetlenné teszi a jelzett iránybani működést. Nagy krisis előtt állunk. Ezen krisis kétségkívül ugy teszi fel nekünk a kérdést: vajon akarunk-e haladni Európában, melynek népei elől el nem zárhatjuk magunkat, vagy akarunk-e stagnálni. Akarunk-e oly állapotot, a melynek életköre az ősi dicsősség tündér-képein kivül legfölebb a hagyományos jóravaló restség, hogy ne mondjam, hagyományos piszok ; vagy akarunk-e folyvást munkálkodni a nemzet jövőjén ? Azt hiszem, azon esetben, ha lemondunk azon irányról, melyet a koronázás után a törvényhozás inaugurált ós melyet épen Zsedényi t. képviselő ur megtámadott, ha lemondunk ezen irányról, melynek hivatása Magyarországból culturállamot teremteni: akkor mindenesetre elveszünk. Ha ellenben nem mondunk le, ha munkásságra szoktatjuk nemzetünket, képesek vagyunk szembeszállani épen a munka terén azon rémképekkel, melyeket magunknak egy idő óta alkotunk, ha haladunk a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a közoktatás terén, akkor meglehet, hogy századok múlva sem veszünk el, mondom, meglehet, mert azon esetben is a küzdelem végkimenetele kétes. De a lehetőség biztosítva van, és legalább meg lesz mentve az a becsület, melyet ma nem egyedül a fegyverek tényei adhatnak egy nemzetnek. Én azért azon óhajtással záró n be beszédemet, hogy vajha az igen t. képviselő ur hozzájárulna és más alkalommal uagy tekintélyével ne akadályozná meg az igen üdvös javaslatokat: vajha ne bélyegezné meg máskor azt, a ki a culturalis és jogállami törekvéseket pártolja, azon váddal, hogy eosmopolita, a ki nem is lehet jó hazafi; hanem hangoztassa ő is, mint mindannyian : mindenkor előre és soha többet hátrafelé. Elfogadom a költségvetési előirányzatot a részletes vita alapjául. (Élénk helyeslés bal/elől.) B. Simonyi Lajos: T. képviselőház! Mint már többször is említtetett e házban, a t. kormány oly sorrendet tűzött ki a képviselőház tárgyalásaira nézve, hogy a tárgyalandó ügynél mindenkor elkéstünk és a jövőben is alkalmasint elkésni fogunk. így van ez a költségvetés tárgyalásával is. Az évnek, melyre ezen költségvetés megállapítandó volna, első negyedrésze már hátunk mögött van, s még a tárgyalás ós a költségvetés törvénybeigtatása is bizonyos időt fog igénybevenni, ugy, hogy ennek egy része sem lesz előirányzat, hanem utóirányzat Másrészt a jelen körülmények között, midőn a viszonyok semmi tekintetben kifejlődve nincsenek, csakugyan bárki foglalná is el a jelen kormány helyét, nem tehetne egyebet, minthogy ily nemű költségvetést terjeszszen a ^ t. ház elé, mert más költségvetés megállapítására
