Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-375

290 375. országos ülés ápril 8. 1878. idő sincs elég ; azon provisorius intézkedést pe­dig, melynélfogva az előbbi évre megszavazott költ­ségvetés a jelen évben is érvényben marad, nem tartom ozélszerünek, mert egyrészt sok kiadás megszűnt, másrészt — ha nem nagy mérvben is — uj kiadások szükségesek. Ennek következtében én ujabb költségvetés beterjesztését uem tartván lehetőnek: a beterjesztett költségvetést átalános­ságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Magától értetik azonban, hogy ez nem bizal­mi kérdés részemről : mert a jelen kormány iránt, miután irányában bizalommal nem viseltetem, az apropriatiónál tagadó nyilatkozatot fogok tenni. A mi a költségvetést és tárgyalását illeti, az hü tükrét képezi az ország bel- és kül­ügyeinek. Mi az ország belügyeit illeti — és itt ki­mondom, a mi az államháztartás rendezésére is vonatkozik, — e tekintetben az ut előttem egé­szen tisztán áll s ezt beszédemben később leszek bátor előterjeszteni. A mi a külügyeket illeti, ezekre nézve min­denki által be van ismerve, hogy a helyzet szerfe­lett homályos, még pedig annak következtében, mert ez alkalommal ismét egy oly forduló pont állott be a keleti kérdésben, melynek következté­ben azoknak, kik az ügyektől távol állanak, csak­ugyan határozott ítéletet hozni nem lehet; mind­azonáltal a tényeknek megfelelőleg szükségesnek látom kijelenteni azt. hogy a kormány eddig az ország akaratával és érzületével ellentétes politikát követett, {Helyeslés balról) és azon eredmény, mely most látható, mindenki által tudható volt; mert igen természes, hogy ha egy hatalom lakosainak vérét ós vagyonát feláldozza és koczkáztatja, az esetben, ha győz, győzelmének gyümölcseit is akarja szedni. Mint tényt megakarom még említeni azt, hogy a keleti kérdéssel és általában a kül­ügyekkel szemben a t. kormány nem járt el őszin­tén; soha a helyzetet kellőleg nem derítette fel, mindig aféle frázisok mögé bujt, milyenek „a mo­narchia érdeke", és „semmi sem fog történni a magyar kormány beleegyezése nélkül stb." és csak erős faggatás után nagy nehezen vallotta be, hogy a három császári szövetség mégis létezik. A kormány igen rósz szolgálatot tett az ország­nak, mert az ország tájékozatlan volt; de rósz szolgálatot tett a külügyek vezetésének is, mert a külügyek vezetése iránt nem lévén tájékozva az ország, a tájékozatlanság mindig némi aggályt, bizodalmatlanságot szül. Ha a t. kormány a kül­ügyek vezetése irányában ugy járt el, mint az ország irányában, akkor csakugyan e tekintetben is csak azt mondhatom, hogy az igen hibás eljá­rás volt, mert kötelessége volt és kötelessége ma is a külügyek vezetését az ország helyzetéről, az ország akaratáról minden alkalommal felvilágosi- 1 tani, minden alkalommal az ország helyzetét, aka­ratát evidentiában tartani. Ami a jelen helyzetet illeti, mint mondám, arra nézve ítéletet hozni nem is akarok, ez min­denesetre igen nehéz. Azt azonban kimondom és azt hiszem nem csalódom, mint nem csalódtam a múltban is, mi­dőn az országnak óhajtását, akaratát nyilvánítottam, hogy az országnak akarata ós óhajtása ma is az, hogy a mi monarchiánk semmiféle közös actióba Oroszországgal egyesülve be ne lépjen, legyen az bármily morális befolyás vagy pedig territoriális annexió: mert hisz mindkettő ugy is csak ideig­lenes lenne ; {Igaz ! Ugy van ! bal felöl.) továbbá csatlakozzék monarchiánk azon hatalomhoz vagy hatalmakhoz, a melyek keleti határainkon nem engednek olyan ujabb alakulásokat, a melyek Magyarországra ós igy a monarchiára nézve is veszélyesek. A költségvetési tárgyalás t. ház, mint előbb emlitém, mindenesetre igen fontos minden parla­mentben. Itt előterjesztetik az országnak helyzete, éber ügyelemmel kíséri azt a parlamentnek min­den tagja. így volt ez a múlt időben, midőn nem­csak az ellenzék teljesítette ellenőri kötelességét, hanem a kormány és a kormány pártja is védte a kormánynak politikáját, védte azon eljárást, mely a kormány által követtetett. Ma t. ház azon általános apathia, mely a hazában létezik, feltűnik itt a házban is. A kormány előterjesztését ma senki ­sem pártolja, senki a mellett lándzsát nem tör, hanem a modeia mechanica szabályai szerint, a mely minden külön működést kizár vagy mellőz­tetni óhajt: egyszerűen csak a szavazó gép alkal­maztatik és az által intéztetik. (Igaz! a baloldalon.) Azon általános lehangoltság, melyet tapasztalunk az országban, e házban, a legpraegnansabban nyil­vánul a kormány előterjesztéseiben. Ha összeha­sonlítjuk azon két előterjesztést, a melyet a t. pénz­ügyminister ur az 1876. költségvetésre vonat­kozólag 1875. septernber 19-én e házban tett, azon esposójával, a melyet 1877. október 30-án tartott az 1878-iki költségvetésre vonatkozólag, akkor csakugyan lehangoló, elszomorító azon rop­pant kőlönbség, a mely a két előterjesztés közt létezik. Az igen t. pénzügyminister ur, midőn 1877-ben a költségvetést előterjesztette, önérzettel­jesen egy szép jövőt ígérve a hazának, többek között ezeket mondotta: A feladat, melynek meg­oldásától függ ezen ország jövője és jóléte, abban áll: a megzavart egyensúlyt helyreállítani oly eszközökkel, melyek meg nem sértik az állami vitális érdekek egyikét sem; helyreállítani oly ala­pon, melyek a helyreállított egyensúly fönmaradá­sát biztosítani is képesek. „E föladat oly pénzügyi politikának sikerülhet csak, mely a helyzet magas­latán állva czéljaira nézve tisztában van, a fölis-

Next

/
Thumbnails
Contents