Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-375
284 375. orsüágos illés áprll 3. 187*. mindenek felett, és első sorban programmjában feladatának. Oly fontosnak, az ország állami fejlődésére, jövőjére oly életbevágónak ismertetett fel országszerte ezen nagy czél, hogy a kormány megalakulását csakhamar követő képviselőválasztásoknál az ország választóinak túlnyomó többsége sietett feltétlen bizalmával támogatni a kormányt, oly többséget hozván létre, mely számra nézve páratlan Magyarország parlamenti történetében. A nemzet többsége azon meggyőződésből indult ki, hogy zilált pénzügyi viszonyaink mellett e nagy ezél: államháztartásunk rendezése, az egyensúly helyreállítása nem valósitható életbevágó lényeges reformok ós uj alkotások nélkül a közkormányzat, az államélet minden ágában ; azon meggyőződésből indult ki, hogy ily messzeható, nagy horderejű reformok csakis egy erős és határozott kormány kezdeményezése, csakis egy tömör, túlnyomó többség támogatása mellett létesíthetők sikeresen; azon meggyőződósben volt a nemzet többsége, hogy az Ausztriával fennforgó kiegyezési kérdéseknél annál kedvezőbb helyzetben lesz az ország, annál biztosabban számithat a fogyasztási adóknál szenvedett károsodás orvoslására, mennél nagyobb, mennél hatalmasabb azon többség, mely az alkudozást vezető kormányt feltétlen bizalmával támogatja, s ebből indulva ki, a kormánynak a parlamenti eszközöket a legnagyobb bőkezűséggel mégis adta; a kormánynak eszméi keresztülvitelére mindenkor volt nagy. feltétlen többsége, oly többsége, mely a kormány támogatásánál páratlan heroismust tanúsított az önmegtagadásban. S mit tett a kormány e többséggel ? Miként felelt meg az ország várakozásának, tevékenységéhez kötött bizalomnak ? Mik e három év politikai és törvényhozási tevékenységének eredményei'? E kérdésekre, a melyeknek felvetése ép ma, az országgyűlés végszakában, meggyőződésem szerint helyes ós időszerű, e kérdésekre a válasz vajmi szomorú és lehangoló. (Igazi Igaz] a baloldalon és a szélső jobboldalon.) A csalódásnak keserű érzetével tekintenek az eredményre ma már azok is, kik a kormány megalakulását kitörő lelkesedéssel fogadták és a kormányt feltétlen bizalmukkal támogatták. Nekem, t. ház, nem lehet szándékom a kormány három évi közkormányzati ós politikai összes tevékenységének részletezésébe ez alkalommal bocsátkozni: annál kevésbbé lehet ez czélom, minthogy az előttem szólt t. képviselőtársaim, tegnap Lukács Béla, ma Lichtenstein József teljes részletességgel és alapossággal megvilágították a kormány részietes intézkedéseit. Elég legyen nekem azon kérdés megítélésének czéljából, hogy menynyiben felelt meg a kormány a működéséhez kötött várakozásoknak, utalnom az ország jelenlegi helyzetére, a jelenlegi kormányzati és közviszonyokra. (Halljuk!) Ezen három évi tevékenységnek eredménye t. ház, a külügyek terén egy oly helyzet létesítése, a mely az osztrák-magyar monarchia érdekeit mélyen sérti és veszélyezteti; a keleti viszonyok oly alakulása, a mely sem a monarchia hatalmi állásának, sem a monarchia érdekeinek, sem az ország közérzületének meg nem felel, (Igazi ügy van balfelŐl és a szélső jobbon.) a mely iránt a legnagyobb aggodalommal viseltetünk, a mint ezt ma már, ugy hiszem, pártkülönbség nélkül elismeri mindenki. E három évi tevékenység eredménye az Ausztriával fennforgó kiegyezés kérdésében egy oly egyezség megkötése, a mely távúiról sem felelt meg a hozzá kötött várakozásnak ; oly kiegyezés létesítése, a mely Magyarország közgazdasági és kereskedelem politikai érdekeinek meg nem felel; oly fogyasztási adórendszer elfogadása, a mely az ország termelési viszonyaival ellentétben áll. ós a mely ennek folytán Magyarország anyagi felvirágzását meg fogja bénítani; oly kiegyezés létesítése, a melynek sovány pénzügyi eredménye távolról sincs arányban azon közgazdasági hátrányokkal, a melyek "az ország fejlődését 10 évre megakasztják. A szorosan vett közkormányzati politika terén, a szorosan vett belügyi kormányzat terén, azon a téren, a melyen az ország az azon tárcza élén álló t. férfiú határozottságától és erélyótől oly sokat várt: egy oly belügyi politika követései a mely a szabad szónak, a vélemény szabad nyilvánításának alkotmányellenes elnyomásában keresi az administrativ erélyí, (Elénk helyeslés balfelöl és a szélső jobbon.) a mely közigazgatásunkat egy czólszerütlen intézménynek, a közigazgatási bizottságoknak behozatalával és fentartásával csak complicálta, a mely intézménynek hasznavehetetlenségét, czélszerüségét ma már azok is, a kik ez intézménytől igen sok jót vártak : mind szélesebb körben elismerik. (Elénk helyeslés balfelöl és a szélső jobbon.) íme, t. ház, csak főbb vonásaiban, — mert mint már mondám, a részletekbe bocsátkozni ez alkalommal nem kívánok, — az ország jelenlegi állapotának képe, a melyen haladást, javulást, előmenetelt hiába keres sóvárgó szemünk: ha csak nem tekintjük különös vívmánynak a népnevelés terén — talán az iskolalátogatók számának hivatalos szaporítását (Élénk derültség), ha csak nem tekintjük a vasutak csoporíositásáért, helyesebb tariffa-polifika követéseért kellő kárpótlásnak a tiszai vasút igazgatótanácsának a kormány döntő befolyásával történt kiegészítését; (Elénk derültség és tetszés a szélső jobbon és balon.) ha csak nem tartjuk a magyar állameszme különös diadalának a bírói függetlenség megszüntetését. (Élénk derültség és helyeslés a szélső jobb és baloldalon.)
