Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-375

ggQ 375 országos ülés ápril 3. 1878. ban azt mondták, hogy miután ennél a társulat­nál liquidatióról van szó és ott birói beavatkozás törtónt, e ministeriumnak most már semmi köze hozzá; méltóztassék elmenni az igazságügyminis­teriumba. Elmentem az igazságügyministeriumba. Ott meg azt hallottam, hogy miután már ez ügy­ben birói beavatkozás történt, a ministerium pedig közigazgatási hatóság: ők nem intézkedhetnek, hanem be kell várni a bíróság intézkedését. Az eredmény azután az, hogy évek során keresztül ezen szerencsétlen ügy le nem bonyolítható. Akik a megyei administratióban éltek, azok igazat fog­nak adni nekem abban, hogy ez igy megy nem csak egyes esetben, hanem átalában mindig. Egy helyest) munkabeosztás a központi kormányzat­nál tehát csak hasznos lehet. Van t. ház, az államnak oly nagy kincstári vagyona, aminő a continensen egy országnak sincs, de alig jövedelmez valamit. En azt tarta­nám, t. ház, hogy a ministerium kezelése alól vétessék ki általában az összes állami vagyon, és addig is, mig azok jól értékesíthetők, és a ma­gány szorgalomnak általadhatók: egy önálló gaz­dasági főigazgatóság alá, vagy ha nevezni akar­juk, gazdasági ministerium alá helyeztessenek, amely azokra nézve egészen önállóan intézked­hessek és járhasson el. A pénzügyministerek for­dítsák minden gondjukat az adó ügyekre, a mo­nopóliumokra, és az állam pénzügyi dolgaira. Ha a pénzügyminister ur ennek eleget tesz, tőle töb­bet joggal követelni nem lehet. (Helyeslés bal/elöl.) A többiek is vezessék saját ressortjaikat a helyes munka-felosztás elve szerint. Hiszen t. képviselő­ház, ugyanezt akarja most a berlini képviselőház tenni; már pedig, hogy ezen törvényhozás ne volna praktikus és intézkedéseiben eíővigyázó, azt hiszem, állítani nem lehet. Németországban tehát most van arról szó, hogy az egyes ministerek csak kormányozzanak, és a gazdaság kezeltessék külön. Hogy is vagyunk az állami vagyonok keze­lésével ? Nem lesz talán egészen érdek nélküli, ha véleményemnek igazolására, saját tapasztala­taimból merített adatokat hozok fel, melyekért jót tudok állani, (Halljuk!) mert tudom, hogy igy vannak. Miskolczon volt a kincstárnak többek között egy nagy vendéglője, mely a regálé-jogok­kal együtt 1600 frtért volt bérbe adva. Az igaz­ságügyrninister ur ressortjába tartozó törvényszék­nek már évek óta volt szüksége helyiségre. A törvényszék a vendéglő szomszédjában egy négy­szerte kisebb épületbe lett elhelyezve, a melyért az állam 1800 forint évi bért fizet. (Derültség a baloldalon.) A kincstári épületek közt van egy tiszttartói-laknak nevezett épület, a melyben már régóta nem lakik kincstári tiszt és a melyben későbben a posta volt elhelyezve. A posta innen bérházba ment, a kincstári épületbe pedig keres­nek bérlőt. (HaUjukl Halljuk!) Éveken keresztül bir a kincstár sóépületeket, sótiszti lakokat a legjobb helyeken a nélkül, hogy azokat valaki lakta volna és mellette a honvédség számára ka­szárnyák épittettetnek és laktanyák béreltetnek. A mezőgazdasági birtokok bérbeadásánál t. ház, köztudomás szerint a kincstár oly szigorú felté­telek mellett köt szerződéseket, melyeket magán ember egyátalában nem szokott kötni. Ezeknek alapján ab invisis el lehet az illetőket marasztalni és mégis a bérhátralék aránylag sehol sem oly nagy, mint itt. Vegyük már most az állami vasgyáraknak eljárási módját. A vasgyáraknál maga az eladási üzlet igen fontos dolog. Hogy ha fel megy a vas ára, akkor az egyes vasgyárak megteszik az előterjesztéseket, hogy az állami vas-árszabály is emeltessék. Ezen előterjesztések elmennek az igaz­gatóhoz, a főigazgatóhoz, a selmeczi igazgatóság­hoz ós így tovább, mig végre hónapok múlva a legfelsőbb hatóság is acceptálja az áremelést. Az árfelemelési engedély azután ezen retortákon megy vissza, s igy nem egy eset van rá, hogy hóna­pok múlva a helybenhagyás megtörténik, s meg­lehet épen akkor: mire nem egy eset van — mi­kor az árak ismét lementek; (Derültség balfelöl.) természetesen, magasabb áron senki sem veszi a kincstár vasát, mint a másét, mikor aztán félévig a magasabb árakkal nem képesek semmit eladni, akkor ismét jelentik, hogy az árak lementek, mi­kor aztán a leszállítás engedélyeztetik, akkor az árak ismét felmennek; (Derültség a baloldalon) mikor a magán ember jobban árusíthatja el va­sát, akkor a kincstári gyárak e kedvezményt nem élvezhetik. (Egy hang a szélső baloldalon : Valódi Krühwinkler-gazdálkodás!) Az államerdőket szintén felülről dirigálják, és méltóztassanak megengedni, erre nézve egy esetet mondok el (HaUjukl) Azon 40000 hold birtokú kincstári urodalomnál, mely az én vidé­kemen van, megtörtént, hogy egy urodalmi haj­dúnak szükséges egy pár csizmára pályázatot nyi­tottak a hírlapokban. (Derültség a baloldalon.) Ezt követeli a rendszer, a kamarai systema, és ez megtörtént dolog. — Ha a csizmáknál igy megy, hogy mehet a nyakravalónál! Én azt gondolom t. ház, hogy más kezelési móddal Széll Kálmán pénzügyminister: (Közbe­szól-.) Milyennel? Paczolay János: (Közbeszól:) Akár milyen­nel mással, mert ez nem kezelés. Lichtenstein Jósef: Egy önálló főigazga­tósággal, mely kizárólag csak erre fordítja minden gondját. Én a t. pénzügyminister úrtól nem ve­szem rósz néven azt, hogy az állapotok ilyenek, hogy a t. pénzügyminister ezen maga segítsen,

Next

/
Thumbnails
Contents