Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-375

875. országos Ülés ápril 3. 1878. 279 mint Magyorországon, az osztrák ministerelnök rendelkezési alapja 50,000 frt, és beszámítható hangok nyilatkoztak imént is a birodalmi tanácsban, a melyek ezen 50,000 irtot '/rére, vagyis 12,500 frtra kívánják leszállítani és leszáüithatónak tartják. A monarchia külügyniinisterónek úgyis már 340,000 frt, sőt most ujabb időbon az ő kívánsága szerint 400,000 frtra felemelendő rendelkezési alapja van, a melyhez mi szintén '/s-al járulunk; hogy mi e mellett a sajátunkból még itt is a ministerelnöknek 200,000 frt rendelkezési alapot adjunk, bocsánatot kérek, de erre nézve Magyarország szegény (Igaz! Úgy van! balfelöl); hisz adunk e mellett közbiztonsági kiadásokra a rendes költségek mellett még a belügyministeri tárczánál is 150,000 forintot. (Igaz! Ugy van!) A főispánok t. ház, közel '/* millió forintjába kerülnek az államnak. Hát kérem, a mai állapotok mellett nem egy közigazgatási dualismusa ezimeért fizetjük-e ezt? Hát az alispán és főispán teendőit egy megyei tisztviselő nem harmonicusabban és jobban tudná-e végezni? Vagy a főrendiházban szükséges szavazatok fentartása miatt kell ez az institutió? (Derültség.) Nem folytatom t. képviselőház, — miután a t. ház türelmét már úgyis nagyon régen veszem igénybe (Halljuk! halljuk!) — e részletezést tovább: de legyen szabad megjegyeznem, hogy j azon positiók még koránt sincsenek kimerítve, I melyeknél a létező égető szükségnél fogva ujabb I megtakarítások lehetők volnának. Legyen azonban szabad még egy pár észre- j vételt tennem. (Halljuk!) Nem lehetne-e az ala- I pok jogi természetének eldöntését sürgetni? és ha | az megtörténik t. ház: a cultus-budgetnek némely kiadási tételét nem lehetne-e ebből fedezni? Én I azt hiszem, hogy a kérdésnek tisztázása és az ország érdekében levő rendezése első sorban a t. kormány feladata volna. Én ugy tudom, hogy e kérdés egy idő óta teljesen stagnál. A ministeriumoknál m?s munkabeosztás és a ministeriumok számának apasztása által — a mint már az többször felemlittetett — tetemes költség kímélés volna eszközölhető. Nem az egyes minis terek évi járulékának megkiméléséről van itt szó, hanem az egyöntetű és egyforma ügyek jobb és egyszerűbb elintézéséről és ezáltal elérhető tetemes meggazdagodásokról. Tudom t. ház! a magam tapasztalásából, hogy annyi kézen megy most keresztül minden ügy, hogy tulajdonképen alig bírja az ember feltalálni, hogy pl. valamely kérdés véglegesen melyik ressortban intézhető el. (Igaz! Ugy van!) Mint a közlekedési bizottság tagjának volt alkalmam tapasztalni, hogy pl. vasúti kérdésben, midőn egy bizonyos kérdésre nézve irományok tétettek a ház | asztalára, a közlekedési, a pénzügyi, a honvédelmi és kereskedelmi ministereknek kellett azokban intézkedni. — Ha még megengedem azt, hogy stratégiai szempontból a honvédelmi ministernek talán lehet speciális beleszólása, de a többi vasúti kérdésekben egy orgánum, egy főhivatal — tessék elhinni — elvégezhetne jobban ós takarékosabban mindent. Ha ezen vasút nálunk véletlenül még közös vasút is, akkor természetesen még egy ministerium jön hozzá: a bécsi ; csakhogy ennél azzal a különbséggé], hogy Bécsben nem minden ministeriumhoz kell külön fordulni, hanem ott egy ministerium elvégzi az ügyet, akár pénzügyi, akár kereskedelmi, akár közlekedési ügy legyen is az Hogy t. ház, ezen állításaimat illetőleg nem a levegőből merítem: legyen szabad_ még egy pár bizonyítékot felhozni. (Halljuk!) Én egyszer megfordultam a belügyministeriumban mint képviselő a miskolczi közkorház ügyében. Ezen kórháznak bizonyos építkezési kiadások befejezésére kölcsönre volt szüksége ; emez építkezésre a megyei mérnöki költségvetés alapján a törvényhatósági engedély már meg volt, de annak végleges ratificatiója végett fel kellett küldeni a ministeriumhoz az egész ügyet. Szüksége volt a kórháznak az állami előlegre, hogy a befejezett építést kifizethesse, én az előleget szorgalmaztam a ministeriurnban, és ott a belügyministeriumban azon csudálatos dolgot hallottam, hogy a költségvetési tervek véleményezés végett a közlekedési ministeriumhoz, onnan az építési osztályhoz küldettek, a belügyministerium a terveket még várja vissza, holott tényleg a miskolczi közkorházban történő változások már rég ki voltak építve. — Az ily dolgoknál be kell látni, hogy a ressortok nagy száma, sokfélesége inkább nehezíti, mint könnyíti a dolgot. Volt nálunk egy szerencsétlen kiházasitó egylet. Mikor ezen szerencsétlen vállalat megbukott, én már akkor képviselő voltam és mint ilyent — persze, ha baj van valahol a vidéken, a képviselőt kérik fel közbenjárásra s ezt el kell fogadni — mondom, mint képviselőt felkértek arra, hogy járjak el a szerencsétlenül járt résztvevők ügyében a ministeriumnál. Ezen társulatot mint humanitárius egyesületet első sorban a belügyminister engedélyezte, alapszabályai az akkori belügyminister, Tóth Vilmos ur által láttamoztattak. — Midőn azután baj volt, és ón elmentem ezen szerencsétlenül járt embereknek ügyében bizonyos dolgokban interveniálni a belügyministeriumhoz : a belügyministeriumban az mondatott, hogy mióta időközben létrejött a kereskedelmi codex s ez is részvénytársulat, tehát habár a belügyministerium engedélyezte is az egyletet, intézkedjék ez ügyben a kereskedelmi ministerium. Elmentem a kereskedelmi ministeriumba. A kereskedelmi ministerium-