Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-374

270 374. országos llifis áprli 2. 1878. látta e íalu csekély és silány határát, alig tudta értelmezni az ottani nép jóllétét, inig fel nem világositák, hogy a falun átcsergedező patakon van 40 kis malom, a miből ennyi család tartja fen magát; e mellett e községben minden ember a földművelés mellett fazékosságot is folytat a mezei munka szünetelése idejében, s azzal gabnát cserél és pénzt szerez. De pénzügyminister ur adókivető közegei a jóllétet nem tűrik, kiszálltak tehát Korondra, s malmok és fazékosokra oly nagy jövedelmi adót róvtak ki, hogy a malmokat tulajdonosaik levágták, a nép pedig legnagyobb részben felhagyott a házi ipar folytatásával És most Korondon az egykori jóllétet inség váltotta fel. s a munkátlan proletariusok száma ijesztő mórvet kezd ölteni. Á vadak is igy szokták gyümölcséért a termő törzset kivágni. Hazánk eddig szerencsésnek mondhatta magát, hogy a proletariátust: a nyugati államok e veszélyes ragályát csak névleg ismerte ; mert a mi népesedési arányunk olyan volt, hogy egy darabka föld, s munka mindenkinek jutott. Pénzügyminister ur adópolitikája és rendszere teremti a proletariusokat, s ma-holnap népünk tetemes részét földön futóvá, kivándorlását tömegessé teszi. Mert nem csak a távolsága, s képviselőinek hallgatagsága miatt mellőzött és feledett Székelyföldön pusztul a nép, hanem a nyomor és tönkrejutásnak rémes képei tűnnek fel hazánk áldottabb vidékein is. Erre nézve szolgálok néhány ! mutatványnyal a közel Nográdmegyéből, hol leg- j közelebbről alkalmam volt eliszonyodni adórend- j szerünk gyászos következményei felett Egy napon az Ipoly termékeny terén fekvő j Ositár, Trázs, Hugyag községeken utazván át, ' feltűnt, hogy minden második, harmadik ház laktalan, legnagyobb részben össze van omolva, j udvarán dudva nő. Kérdésemre, hogy itt miféle tatár vagy muszka dúlt ? Azt felelték, uram ! mindazoknál kegyetlenebb ellenség: Széll minisíer ur j adóvégrehajtói. E házak birtokosai a szegényebb ! osztályhoz tavtoztnk, de volt mindeniknek pár j lova, a melylyel fuvaroskodott, csekély földét j mivelte, s családját fentartotta; de eljöttek az j adóvégrehajtók, s potom-árért elvesztegették előbb I egyik, utóbb másik lovat, s igy e szegény em- i berek munka eszközeiktől, a megélhetés ezen feltételeitől megfosztatván, elhagyták ősi tűzhelyeikéi s világba mentek ki Budapestre napszámosnak, ki isten tudja hová. És ezen elzüllése a népnek koránt sem oly csekély, a mint azt pénzügyminister ur gondolna, mert például Csitárban, hol 1868-ban még DO gazda volt, most csak 40 I maradt meg, ily arányt mutat a kipusztultak J száma az emiitett többi községekben is. De nemcsak népünk szegényebb osztályánál vau ez igv, melyet már védenünk se lehel kigu ; nyoltatás nélkül, hanem a tönkrejutás, birtok-elvesztés, s földönfutóvá tétel napirenden van a nagyobb földbirtokosoknál is. Iparosainkra, kereskedőinkre pedig decretálta kormányunk a pereatot a vámszerződés által. De ha e hazában a hivatalnokok bankigazgatók, igazgató tanácsosokon és állami jószág kezelők és bérlőkön kivül mindenki az elpusztulásig kizsaroltatik: legalább talán az állam jön kedvező helyzetbe, ezen mindent az államkincstárba commassáló adórendszer mellett? Dehogy jön, dehogy jön ; hisz államgazdászatunk állapota ép oly zilált és tengődésszerü, mint szegény népünké, itt is a deficitek, a hátralékok egymásra halmazásánál, államadósságaink sokasodásánál, a gyümölcsöző befektetések megvonásánál, népnevelésiünk érdekeinek elejtésénél mást nem észlelhetünk. Uraim ez a va-banque politikája, Pedig a gondos természet mindennel megáldotta e hazát, hogy azt szabaddá és gazdaggá tegyük; páratlanul 'jó, igyekvő, munkakedvelö s hazaszerető népe mellett" megáldotta termékeny talajjal, elárasztotta minden kincseivel, ugy hogy ha valahol, ugy itt lehetne nemzeti önállóság és a nép jóllétét szivén hordó kormányzat mellett, a most elviselhetlen adókat igen nagy mérvben leszállítani, a fenn marad ókat az ország szellemi és anyagi felvirágzására fordítani. Míg most ennek épen ellenkezője történik, mert a száz milliók, a miket költségvetésünkben előirányoznak, mind a meddő, legalább hazánkra nézve, meddő kiadások közé tartoznak, s legfölebb csak százezreket fordítanak koldusalamizsnaként a gyümölcsöző kiadásokra. De nemcsak jövedelmeink fordíttatnak szövetséges társunk jóllétére, hanem annak kizsákmányoló politikája még a természeti adományok kihasznositásában is meggátolni igyekszik. A miket fennebb adórendszerünk rombolásairól előadtam, mindenkit meggyőzhet arról, hogy itt hazánkban, — hol az adóképesség már a végső határokig ki van merítve: — az adók fokozása képtelenség; sőt annak jelen magasságban való fentartása is hazánk teljes és rövid időn való kimerülését eredményezendi. De az államoknak nem csak az adók képezik jövedelemforrásait, vannak más források is, nálunk még több mint bárhol másutt. Ezeket kellene a folytonos adósajtolás helyett egy oly pénzügyministernek. ki valóban bír pénzügyi politikával, felkeresni. Az igaz, hogy az államok főjövedelem járulékát képező bank és vámnyereményt elajándékozta jelenlegi gavallér kormányunk ; de van még számos más eldugult jövedelemforrása hazánknak, a melyekből — hogy azt ne mondják, miszerint mindig csak a negatio terén mozgunk, s positiv javaslattal elő nem állunk — bátor leszek csak egy párt felhozni