Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-374
374. országos ülés ápill 2 1878. 269 történni. Például a midőn én a múltkor okadatoltan kimutattam, hogy a magyar állam a gyalui korona uradalomnál 5—600,000 írtig károsittatik; erdélyi képviselők — kik ép oly jól tudták, mint én az állam érdekeinek kijátszását — füleim hallatára mondották a hozzájok intézett puhatolódzásra, hogy: biz az, a mit Orbán előadott, szóról szóra igaz, az állam ez eljárásnál iszonyatosan megkárosittatott, a képviselőház igazságérzete félre vezettetett stb. De ha igy van : miért nem szóllaltak fel, s miért nem védték a haza igazát? Jaj nem lehet, felelék ők, mert nem csak a kormány; de X gr., Z báró s kiterjedt rokonságuk is megharagudnának. (Derültség balfelöl.) De én meg az ily erkölcstanra azt mondom, hogy nem instálok belőle, (JÜénk helyeslés balfelöl) hogy az ily nézetüeknek e házban nem lenne helyök, mert a nép választottjának — a midőn e szentélybe belép — meg kell tagadni önérdekét, el kel! tűrni a ministerek haragja általi érzékeny megkárosítását; önmagát, vagyonát, családja előnyét s mindent ha szükség, fel kell áldoznia a haza és a nép igazáért, ki kell tenni magát harag és gyűlöletnek. A ki mind erre nem bir elég erős lélekkel: az maradjon otthon, (IIelyeslés balfelöl,) hol servilismussa által legfölebb önmagát alázza meg; de nem károsítja a hazát, melynek hűséget és védelmet esküdött a nép szine előtt. (ügy van! bal?*6l.) Én részemről a felelősség terhe alul fölmentve vagyok, mert kezdettől fogva a jogvédelem rögös pályáját választottam, s azt hiszem, hogy választóim akaratát követtem, s a haza érdekeit hűn szolgáltam. (Helyeslés balfelöl.) Ezt visszás állapotaink jellemzéséül előrebocsátva, már most röviden reflectálni akarok az előttünk levő költségvetésre általánosságban, főleg annak fedezeti részére. T. ház! A fusio létrejötte óta már a harmadik, illetőleg a negyedik költségvetés áll előttünk. Ha mi ezen költségvetést egybehasonlitjuk a korábbiakkal s főleg'ha azt viszonyítjuk a pénzügyminister ur első exposéjában kifejtett biztosításokkal : egy szomorú csalódással leszünk gazdagabbak, illetőleg jelen esetben szegényebbek. Mindnyájunknak élénk emlékezetünkben van még pénzügyminister urnák ezen édes reményeket fakasztó beköszöntője, a midőn mentegetődzött, hogy azon költségvetést nem ő készítvén, hanem csak adoptálván, abban a javulás felé való haladást nem tudja felmutatni; de majd a midőn saját költségvetésével fog a t. ház előtt megjelenni: foghatja reformjait valósítani, pénzügyi politikáját egész hatásában kifejteni, a deficiteket csökkenteni, évek múlva elenyésztetni, államadósságainkat convertálni, az állam egyensúlyát helyrehozni, s mind ezt oly biztos hangon, oly aplombbal adta elő, s ismetelte azóta, hogy még a gyanakvóbb természetűek is kezdették hinni, hogy most ember van a gáton, a ki mindent rendezeud, mindent helyre hoz, s egy szebb kor hajnalát deritendi hazánkra. A kik ily reményeket tápláltak, azok feltevésük magaslatáról már rég a csalódások örvényébe zuhantak alá; mert pénzügyminister ur ígéretei csak csalfa délibábok voltak, a melyeknek szemkápráztató képletei szótfoszolván, helyükön a nyomor kétségbe ejtő jelenségei mutatkoznak, a melyek közeledtünkkel nem tűnnek tova, hanem lesújtó valóságként állandósittatnak, mutatva azt, hogy pénzügyminister ur oly nagy apparátussal előtérbe tolt pénzügyi politikája nem más mint szolgai utánzása, illetőleg tovább folytatása azon korábbi pénzügyi politikának, vagy jobban mondva politikátlanságnak, mely rövid 10 év alatt e virágzó országot a nyomor színhelyévé változtatta át. Pedig pénzügyminister ur azóta számtalan adónemeket rendszeresített, a régieket pótlékokkal súlyosbitá, a dohány árát tetemesen felrugtatta, a kölcsön készleteit elköltötte, s az adó hátralékokat — melyeket még az önkény-uralom katonaexecutiói se tudtak felhajtani, — ritka tökélyre vitt adóprésével feltudta csikarni még ott is. a hol a hátralékos rég meghalt, vagy elvándorolt, mert felexequáltatja azt a jeleni birtok tulajdonoson, a ki a birtokot tehermentesen vette néha harmad, negyed kézből. E mellett pénzügyminister ur, a kezdet nehézségei közt vájudó gyár, és iparvállalatokat már a keletkezés perczében megfojtotta, ugy megterhelvén azokat jövedelmi adókkal, hogy a vállalkozók kénytelenek voltak beszüntetni üzleteiket. Sőt nem kegyelmezett még a nép által mellékesen űzött házi iparnak sem ; mert azt a helyett, hogy mint más államokban szokásos, felbátorította, s fejlődését előmozdította volna: gyökeresen kipusztította. Erre nézve bátor leszek concret esetet felhozni. A kevés és rósz minőségű földdel biró Székelyföldön, annak épen legkopárabb, tulnépes részén a nép a földmüvelés mellett a mezei munka szünetelése perczeiben a házi iparnak több nemeit folytatta, természetesen kezdetleges modorban, miután az eziránti ösztönt és hajlamot szakszerű oktatás által kifejtenie alkalom nem szolgáltatott; de igy is az nagy befolyással volt e nép jóllétére vagy legalább megélhetésére. A németek is nagy mesterek voltak az adó alapok felkutatásában; de annyira még se mentek, hogy az ipar-ösztönt is adó alávessék. Pénzügyminister ur az agyonszoritásig kiterjeszte erre is becses figyelmét; de eredménye másban mint a honpolgárok a nélküli tönkre tételében, hogy az állam jövedelmeit fokozná, nem nyilvánul, bátor leszek ezt is példával illustrálni. Udvarhelymegye Havasalján volt egy virágzó község, a 3000 lakosnál többel biró Korond; a ki
