Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-374

268 %U. országos ttlés Apríl 2.1878. volna a szűkölködő vasutak segélyezését, mely rajtok csak rövid időre segítvén, már most megint ott vannak, hol ezelőtt. (HelyedStek.) Elnézve ezen téves eljárástól, az egész ország velem együtt méltányolni tudja a pénzügyi tárcza ügyes, erélyes és tiszta kezelését, csak arra kérem a minister urat, hogy az előirányzott kiadásokat, mint maxiinál összeget tekintvén, azok keretében egy-két milliót megtakarítani igyekezzék, így az erdőknél az előirányzott üzleti költségek még mindig 12.260,000 frtra rúgnak, holott 200,000 frttal tettleg leszállíthatok és a gondatlanul előbbi években eszközlött roppant fakészletek mellett az állam jövedelme egy krajczárral wem lesz csekélyebb. A vas-müvek iránt azt mondja a pénzügyminister ur indokolásában, hogy azok üzemének a legvégső halárig szándékolt megszorítása folytán 234,000 frttal kevesebb kiadás iráuyoztatott elő, miután azonban még mindég 1.612.Q0O frt kiadás (Diósgyőr nélkül) terheli az államkincstárt, és a vas-áraknak folyvást csökkenése folytán, a kincstár még mindég oly drágán termeli a vasat, hogy azt magán müvekből jobban és felével olcsóbban szerezhetné meg, azért figyelmeztetem a t. pénzügyminister urat, hogy a mint maga bevallotta, miszerint az államnak a bányászat költségétől minél elébb szabadulnia kell : tettleg fogjon már hozzá a szabaduláshoz, bocsássa át a vasmüveket még ez év folyama alatt a magán-ipar kezére. Diósgyőr iránt esztendeje már, hogy vállalkozókkal alkudozik, és mégis megint arra ez évre is 300,000 frtnyi veszteséget kellett előirányozni, azért talán, mert az állam által ezen vasműbe ruházott milliókat viszsza nem fizetik, ezen várakozást az ország már 4 év óta két millióval fizette meg: akarja-e ezen veszteséget évről-évre szaporítani az illető tisztviselők által tett, de tarthatlan kecsegtetései folytán ? Készemről bízván a pénzügyminister ur legjobb szándokába és méltányolván exposéjában tett abbeli nyilatkozatát, hogy csak hosszú évek nehéz munkája javíthatja meg teljesen azon mérleget, melyet az erők túlbecsülése mellett, rövid perezekben decretált, de állandókká vált aránytalan nagy kiadások túlterheltek, törléseket nem indítványozok, hanem azon biztos reményben, hogy a pénzügyminister az országot kitűzött czéljához, a deficit megszüntetéséhez mindig közelebb fogja vinni. A pénzügyi bizottság által a ház elé terjesztett államköltségyetést részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a középen.) Orbán Balázs: T. ház! Átlátom, hogy a vita jelenlegi stádiumában annyi jeles szónok után, a költségvetést érdeklőleg kevés mondani valóm marad fel; mindazonáltal még is késztetve érzem magamat a lehető rövid felszólalásra már az erdélyrészi kormánypárti képviselők hallgatagon ga nlta! is, mert a parlamentalismus elveivel összeütközőnek tartom azt, hogy amaz országrésznek csak nem összes képviselete hallgatagon, megfontolás nélkül szavaz meg bármit is, a mit a hatalom elejökbe tálal. A politikai trappisták e hallgatag serege felelős részben mindazon roszért, a mi 10 év ^ óta hazánkra özönlött, mert ezen, és az ezt előzött kormányok végtelenül káros intézkedéseinek érvényét az ő szavazatuk szerezte meg. Ezen — jól dressirozott részben elhelyezkedést leső — engedelmes phalanx adta meg a többséget azon irányzatnak, mely a személyeknek különböző firmája alatt, de mindig ugyanazon czél, ugyanazon reactionarius tendentiák felé gravitált. Azon irányzatnak, a mely politikai jogaink csorbításában, nemzetgazdászati létfeltételeink feladásában, s nemzeti érdekeinknek Bécs kedveért való feláldozásában excellált. A 10 óv óta egymásra halmozott adósságokat ; az adó-képességet már egészen kimerített adó felcsigazásokat; a hazánkat évente 30—50 millióval megkárosító vám- ós bankszerződést; a tengeri kereskedelmünket lehetlenitő, a transito kereskedés roppant hasznait elvonó s ezáltal vasutaink kamatgarantiáját évente 16 millióra felrugtató Lloyd-szerződés decretalását; a megyék önkormányzata csekély maradványait is megsemmisítő közigazgatási bizottságokat; a monopóliumok bénitő kalodáját, s sok más káros és reactionárius intézkedéseket — ezen 60 képviselő szavazatának köszönhetjük. Én t. ház, őszintén bevallom, hogy ezt szégyenlem és a történelmi előzményekkel semmiképen összeegyeztetni, amaz országrész lakóinak érzelmeivel okadatolni nem tudom. Hisz az erdélyi részek választói — kik ezen intézkedések súlyát leginkább érzik, — megbízottjaik szavazatával ellentétes akaratot nyilvánítottak mindenhol, és azt a t. háznak tudomására is hozták kérvényeik és felirataik özöne által. A történelmi előzmények épen ellenkező, szerepkört mérnek Erdély szülöttjeire; hisz Erdély akkor is menhelye volt a magyar szabadságnak és alkotmányosságnak, a midőn az itt az anya honban szünetelt. (Ugy van! balról.) Erdélyben még akkor is lüktetett a magyar sziv, a midőn itt annak dobbanását elnyomta a zsarnokság vaskeze. Erdély akkor is sziv vérével táplálta a regeneratio szent vesta-tüzét, ápolta, fejlesztette édes anyanyelvünket, nemzeti culturánkat és a lelkiismeret szabadságát, midőn itt az idegen önkény mind e drága kincseket elkobozta, (Helyeslés balfel'ól.) És most az egykori regenerátorok, az egykori megmentők utódai, szakítva az ősök szent hagyományaival a nemzet jogainak és érdekeinek sírásóiként szerepelnek; a roszat, a mit pár szóból álló felvilágosítással elháríthatnának, engedik meg-