Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-374

268 %U. országos ttlés Apríl 2.1878. volna a szűkölködő vasutak segélyezését, mely rajtok csak rövid időre segítvén, már most me­gint ott vannak, hol ezelőtt. (HelyedStek.) El­nézve ezen téves eljárástól, az egész ország ve­lem együtt méltányolni tudja a pénzügyi tárcza ügyes, erélyes és tiszta kezelését, csak arra ké­rem a minister urat, hogy az előirányzott kiadá­sokat, mint maxiinál összeget tekintvén, azok ke­retében egy-két milliót megtakarítani igyekezzék, így az erdőknél az előirányzott üzleti költségek még mindig 12.260,000 frtra rúgnak, holott 200,000 frttal tettleg leszállíthatok és a gondat­lanul előbbi években eszközlött roppant fakész­letek mellett az állam jövedelme egy krajczárral wem lesz csekélyebb. A vas-müvek iránt azt mondja a pénzügyminister ur indokolásában, hogy azok üzemének a legvégső halárig szándékolt megszo­rítása folytán 234,000 frttal kevesebb kiadás irá­uyoztatott elő, miután azonban még mindég 1.612.Q0O frt kiadás (Diósgyőr nélkül) terheli az államkincstárt, és a vas-áraknak folyvást csökke­nése folytán, a kincstár még mindég oly drágán termeli a vasat, hogy azt magán müvekből job­ban és felével olcsóbban szerezhetné meg, azért figyelmeztetem a t. pénzügyminister urat, hogy a mint maga bevallotta, miszerint az államnak a bányászat költségétől minél elébb szabadulnia kell : tettleg fogjon már hozzá a szabaduláshoz, bocsássa át a vasmüveket még ez év folyama alatt a magán-ipar kezére. Diósgyőr iránt eszten­deje már, hogy vállalkozókkal alkudozik, és még­is megint arra ez évre is 300,000 frtnyi vesz­teséget kellett előirányozni, azért talán, mert az állam által ezen vasműbe ruházott milliókat visz­sza nem fizetik, ezen várakozást az ország már 4 év óta két millióval fizette meg: akarja-e ezen veszteséget évről-évre szaporítani az illető tiszt­viselők által tett, de tarthatlan kecsegtetései foly­tán ? Készemről bízván a pénzügyminister ur leg­jobb szándokába és méltányolván exposéjában tett abbeli nyilatkozatát, hogy csak hosszú évek nehéz munkája javíthatja meg teljesen azon mér­leget, melyet az erők túlbecsülése mellett, rövid perezekben decretált, de állandókká vált arány­talan nagy kiadások túlterheltek, törléseket nem indítványozok, hanem azon biztos reményben, hogy a pénzügyminister az országot kitűzött czél­jához, a deficit megszüntetéséhez mindig közelebb fogja vinni. A pénzügyi bizottság által a ház elé terjesztett államköltségyetést részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a középen.) Orbán Balázs: T. ház! Átlátom, hogy a vita jelenlegi stádiumában annyi jeles szónok után, a költségvetést érdeklőleg kevés mondani valóm marad fel; mindazonáltal még is késztetve érzem magamat a lehető rövid felszólalásra már az erdélyrészi kormánypárti képviselők hallgatag­on ga nlta! is, mert a parlamentalismus elveivel összeütközőnek tartom azt, hogy amaz országrész­nek csak nem összes képviselete hallgatagon, meg­fontolás nélkül szavaz meg bármit is, a mit a hatalom elejökbe tálal. A politikai trappisták e hallgatag serege fele­lős részben mindazon roszért, a mi 10 év ^ óta hazánkra özönlött, mert ezen, és az ezt előzött kormányok végtelenül káros intézkedéseinek érvé­nyét az ő szavazatuk szerezte meg. Ezen — jól dressirozott részben elhelyezkedést leső — enge­delmes phalanx adta meg a többséget azon irány­zatnak, mely a személyeknek különböző firmája alatt, de mindig ugyanazon czél, ugyanazon reac­tionarius tendentiák felé gravitált. Azon irányzat­nak, a mely politikai jogaink csorbításában, nemzet­gazdászati létfeltételeink feladásában, s nemzeti érdekeinknek Bécs kedveért való feláldozásában excellált. A 10 óv óta egymásra halmozott adósságo­kat ; az adó-képességet már egészen kimerített adó felcsigazásokat; a hazánkat évente 30—50 millió­val megkárosító vám- ós bankszerződést; a tengeri kereskedelmünket lehetlenitő, a transito kereske­dés roppant hasznait elvonó s ezáltal vasutaink kamatgarantiáját évente 16 millióra felrugtató Lloyd-szerződés decretalását; a megyék önkor­mányzata csekély maradványait is megsemmisítő közigazgatási bizottságokat; a monopóliumok bénitő kalodáját, s sok más káros és reactionárius intéz­kedéseket — ezen 60 képviselő szavazatának köszön­hetjük. Én t. ház, őszintén bevallom, hogy ezt szé­gyenlem és a történelmi előzményekkel semmi­képen összeegyeztetni, amaz országrész lakóinak érzelmeivel okadatolni nem tudom. Hisz az erdélyi részek választói — kik ezen intézkedések súlyát leginkább érzik, — megbízottjaik szavazatával ellen­tétes akaratot nyilvánítottak mindenhol, és azt a t. háznak tudomására is hozták kérvényeik és fel­irataik özöne által. A történelmi előzmények épen ellenkező, szerepkört mérnek Erdély szülöttjeire; hisz Erdély akkor is menhelye volt a magyar szabadságnak és alkotmányosságnak, a midőn az itt az anya honban szünetelt. (Ugy van! balról.) Erdélyben még akkor is lüktetett a magyar sziv, a midőn itt annak dobbanását elnyomta a zsar­nokság vaskeze. Erdély akkor is sziv vérével táp­lálta a regeneratio szent vesta-tüzét, ápolta, fejlesz­tette édes anyanyelvünket, nemzeti culturánkat és a lelkiismeret szabadságát, midőn itt az ide­gen önkény mind e drága kincseket elkobozta, (Helyeslés balfel'ól.) És most az egykori regenerátorok, az egykori megmentők utódai, szakítva az ősök szent hagyo­mányaival a nemzet jogainak és érdekeinek sírásói­ként szerepelnek; a roszat, a mit pár szóból álló felvilágosítással elháríthatnának, engedik meg-

Next

/
Thumbnails
Contents