Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-374
264 311. országos ülés ápiil 2. 1878. kedelértiilgyi minister urnák, hogy lia olyan közgazdasági politikát követ, mint a milyent követett eddig, ha oly egyezségeket köt, mint a minőt most kötött a bécsi egyezségben, akkor ő, a közoktatásügyi minister nagyon tart attól, hogy az ezen egyezség járnia alatt nyögő honpolgár gyermekeinek nemcsak tankönyvet, hanem csizmát, sőt talán még kenyeret sem képes venni. (Igazi Ugy vau batfelöl.) Megkérhetné t. collegáját a közoktatási minister ur, hogy kövessen valamivel jobb közgazdasági politikát. (Helyeslés halfelöl.) Az igazságügyi tárczánál az utóbbi időkben egy bizonyos fordulat állott be. Az igazságügyi badgetnél a kimondott jelszóhoz képest a kiadások nagy mórtékben reducáltattak. Azonban a zárszámadások azt bizonyítják, hogy a minister ur a nagy mértékben reducált kiadásokat nem volt képes (Perczel Béla igazságügymini sí er közbeszól: Teljesen) megtartani. A minister ur 1876-ban 10G,000 írttal többet költött, mint amennyi előirányoztatott, a nyugdijakat ide nem értve. 1878-ban mégis 100,000 írttal kevesebb irányoztatik elő az igazságügyi budget czimén, mint amennyi tényleg kiadatott 1876-ban. Nem valószínű, hogy oly intézmény, mely természetszerűleg fejlődésnek van alávetve, mclylyel kiadások fokozatos emelkedése jár: két év múlva kevesebbe kerüljön, mint 1876-ban került. Hogy igazságszolgáltatásunk jelenlegi rendszere mellett kiadásaink lényegesen mun apaszthatok, bizonyítja a t. igazságügyminister ur indokolása is, melyben hivatkozik azon tényre, hogy a perek folytonosan szaporodnak. Es hivatkozzam-e én börtönrendszerünknek az uj büntető törvénykönyv folytán szükségessé válandó átalakítására? mely már a legközelebbi években nagy terheket ró az országra, melyeket fedeznünk kell, ha csak nem akarjuk azt, hogy a büntető törvénykönyvvel is szaporítsuk azon törvények számát, amelyek megvannak ugyan hozva, de nincsenek végrehajtva, (Helyeslés a baluldalon és a szélső jobbon.) A közlekedési tárczánál a közelebbi években a szükségletek szintén fognak emelkedni és így a kiadásoknak reducált kerete itt sem lesz megtartható. Hogy többet ne említsek, a Duna- és Tiszaszabályozás oly két nagyfontosságú ügy, mely elől el nem zárkózhatunk, mert száz mértföldekre terjedő területen lévő városok és községek megmentéséről van szó, és mert ebben az irányban tennünk kell valamit. Azon országnak, melynek van 700,000 írtja oly luxus kiadásra, mint a trieszti Lloydnak subventionálása: arra is kell pénzének lenni, hogy a Duna és a Tisza vidékét megmentse az évenkint ismétlődő veszélyektől. (Ugy van \ hilfeW,) Általában, t. ház, beruházások szükségessége elől a következő években nem zárkózhatunk el. Az állam is olyan, mint egy nagy gazdaság, hol mindegyre kell tatarozni és építeni a változó viszonyok szerint; hol befektetéseket kell tenni a gazdának, ha jövedelmet akar. Így kell tennie az államnak is, ha fentartani akarja adókópességét. A mostani állapot tehát, a melyben úgyszólván mindent a jó istenre bízunk, hosszasan fen nem tartható Hivatkozzam-e a rendkívüli kiadásokra, a melyek folytonosan minden évben különféle czimen, mint véletlenségek fordulnak jdő, minők például az Uehatius-ágyuk, az Ínséges kölcsön, a bosnyák menekültek, a kataszteri kiadások, később a Kassa™ oderbergi vasút, a határőrvidéki vasutak síb. Összefoglalva tehát t. ház, az eddig mondottakat, ha csak nagy eredményeket nem akarunk koczkáztatni, ha csak nagy eredményeket nem akarunk veszélyeztetni: készen kell lennünk dl j- H, hogy a legközelebbi években belső organisatiónk nagy munkája ujabb terheket ró reánk ós hogy a kiadásoknak azon összeszorított kerete, melyről az eddigi budgetek tanúságot tesznek, á következő években nem lesz feutartható. Árra nézve, pedig, hogy a kiadások másik csoportjánál, az államadósságoknál, a vasúti subventiónál, a nyugdijaknál, a közösügyi kiadásoknál ós horvát-szlavón ós határőrvidéki beligazgatási átalánynál nevezetes reductiók lennének eszközölhetők: arra nézve a jelenlegi rendszer mellett s különösen a jelenlegi kormány politikai iránya mellett, remény nem lehet. Ha tehát kiadásainkat nem reducálhatjuk, ha a fokozódó igényekkel szükségleteink emelkedni fognak, ha nem zárkózhatunk el az investitiók szüksége elől sem: az a kérdés, hogy bevételeink fokozhatók-e, és fokozhatók-e azon arányig, hogy a kiadások emelkedésének megfeleljenek ? E tekintetben igen röviden felelhetek. (Halljuk \) Hogy a direct adók egyelőre legalább nem fokozhatok, arról azt hiszem, vitatkozni felesleges. Hogy a fogyasztási adók emelkedését remélni nem lehet, azt bizonyítják az eddigi zárszámadási eredmények, de a t. kormány által kötött egyezség folytán, ha az perfectté válik, emelkedni egyáltalában nem fognak. A mi pedig a többi bevételeket illeti: az állami bevételek általában csak ott emelkedhetnek, hol a nemzet productiv erejét és munkásságát egy egészséges közgazdasági politika támogatja, és mert ennek hiányában vagyunk, azt hiszem, hogy még akkor is, ha a nemzet megszorított ereje képes lesz keresztül torai itt-ott a vámszerződós, a vámtariőa ós a bankegyezség által reá rakott bilincseken, ha a magyar földnek ősereje ós a nemzet kitartó munkássága képes lesz a kormány rósz politikája daczára is itt-ott közgazdasági viszonyainknak mégis némi lendületet adni: még akkor is annak hatása az államháztartásban csak lassan ós csak fokozatosan lesz érezhető. Hogy
