Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-374
2Ő0 374- országos ülés ápril 2. 1878. irányban, hogy mily nagy különbség van a közt, a mit a véges emberi észszel biró halandók terveznek, s a közt, a mit az egymásba bonyolódott viszonyok pressiója alatt el kell fogadniok. E tekintetben különösen a bécsi alkudozás nyújtott a kormányra nézve tanulságos, a nemzetre nézve pedig keserves és általa drágán megfizetendő tapasztalatokat. Azon remények, melyeket a vámszerződés revisiójához kötöttünk: mint köd és pára oszoltak szét. A kormány nagy közgazdasági érdekeket áldozott fel az egyezségben, csakhogy némi financiális eredményeket mutathasson fel. íme ezen financiális eredmények is, melyeket a finánczvámokból és restitutiókból várni, államháztartásunk rendezése szempontjából mint komoly tényező alig vehető számításba. Ez irányban tehát nagyon, de nagyon csalatkoztunk. A helyett, hogy mint pár évvel ezelőtt Móricz Pál t. képviselő ur e padokról hangsúlyozta, a bankprivilegiumból azonnal 2 millió frtot kaptunk volna : nemcsak, hogy nem kapunk semmit, hanem még nekünk kell majd hozzájárulnunk a 80 milliós adóssághoz. (Derültség balról.) Igen természetes tehát, hogy ily tapasztalatok után az 1878-iki exposé, a 77-ikinél is alantabb hangon beszél. Nyomott hangulat vonult végig azon beszéden, melylyel a 78-iki költségvetést a pénzügyminister bevezette. Most már constatálja a pénzügyminister ur is, hogy „a feladat nagy és nehéz," hogy „csak az évek hosszú munkája javíthatja meg a tu'terhelt mérleget, s hogy csak kitartó erőfeszítéssel is nem egyszerre, de fokozatosan lehet csak urává lenni a pénzügyi helyzetnek". Most már csak azon kérdésnek fölvetésére szorítkozik a pénzügyminister ur, hogy ,.ha nincs elérve a kitűzött czél, de legalább meg van-e közelítve? mutat-e a 78-ik költségvetés oly haladást, mely minket a czélhoz közelebb hozna?" (Halljuk]) Es erre nézve constatálja azt, hogy „van igenis haladás," van „határozott javulás" és hogy e haladás „valóságos". A pénzügyi bizottság a maga jelentésében ínég tovább megy és a haladást jelentékenynek mondja. Lássuk tehát t. ház, ezt a haladást. Össze akarom hasonlítani azon államháztartási viszonyokat, melyek az 1878-iki költségvetésben visszatükröződnek az 1874-iki zárszámadásokban visszatükröződő eredményekkel; azért a 74-ik évivel, mert közvetlenül ez előzte meg azon évet, melyben a jelenlegi t. kormány az ország kormányzatára vállalkozott. Mindenekelőtt elismerem magam is, hogy az 1878-ik évi költségvetés szembeállítva a 74-iki zárszámadások eredményével, az a haladás egy bizonyos neméről tesz tanúságot. Ez igen természetes és az lenne különös, ha daczára azon komoly törekedéseknek, azon heroikus rendszabályoknak, melyek 1874. óta foganatosíttattak: haladás egyáltalában nem volna constatálható. Kell, hogy nyoma legyen mindazon nagyfontosságú intézkedéseknek, melyek 1874 óta foganatosíttattak: a beikormányzati kiadások nagymérvű reductiójának, majdnem minden beruházás megszüntetésének, az adók szigorú és kíméletlen behajtásának, és egy 30 millió adótöbbletnek, melylyel 1878-ban többet fizetünk, mint fizettünk 74-ben. Nagyon szomorú volna, ha ily heroikus rendszabályok daczára, a koplalási rendszer negyedik évében, és daczára azon zsarolásoknak, melyeknek a nemzet ki van téve: államháztartásunk legalább számszerű javulást sem volna képes felmutatni. (Helyeslés balról) De t. ház, még az államháztartási mérleg számszerű javulása nem egyenlő az ország gazdasági viszonyainak javulásával. Lehetséges, hogy az államháztartási mérleg számszerű javulása csak oly eszközökkel éretett el, melyek az ország gazdasági érdekeit veszélyeztetik, (Igazi Ugy vavl balfelöl.) lehetséges, hogy a míg egy részről a productio az államélet feladatait képező kiadásoknak megszorítása, majdnem minden investitiónak, az állami institutiók tovább fejlesztésének megszüntetése által, másrészről pedig az adó teherfokozása által az államháztartásnak számszerű deficzitje kevesbedik, ugyanakkor egy sokkal nagyobb, sokkal jelentékenyebb deíiczit okoztatik az ország közgazdasági viszonyaiban a nemzet adóképességének csökkenése folytán. Habár tehát elismerem, hogy az 1874-iki zárszámadási eredményekkel szemben számszerűleg van haladás, amennyiben 1874-ben a deficit kitett 61 milliót, az 1878-iki deficit pedig előirányoztatik 17-—18 millióval : föl kell vetnünk azon kérdést, hogy először ezen haladás valóságos javulás-e? és hogy a netalán kimutatható javulás megfelel-e a hozott áldozatok nagyságának? Es hogy másodszor : vajon a jelenlegi kormány által követett irány mellett általában lehetséges-e ezen az utón még tovább haladni; remélhetjük-e a czél elérését, az államháztartás viszonyainak rendezését és nem kell-e attól tartani, hogy csakis ezen eszközök alkalmazása által, esak ezen egyoldalú intézkedések folytán az ország gazdasági erői kimerülnek? Említettem, hogy az 1874-i deficit 61 milliót tett ki és az 1878-i deficit a pénzügyi bizottság jelentésében l7 l / 2 millió frtban irányoztatik elő. Közbevetőleg kívánom megjegyezni, hogy az 1878-i deficit minden valószínűség szerint nagyobb lesz és számításomat nem hypoüiesisekre, hanem részint tényekre, részint teljesen alapos adatokra alapítom. Már az 1878-i deficit fedezésére szükséges kölcsön kamatai fejében körülbelül 800,000 frtot kell fizetni, — mint azt maga a pénzügyminister ur érinti a költségvetésben, — így tehát a 17%. millió deficit, melyet a pénzügyi bizottság előirányoz: már meghaladja a 18 millió frtot
