Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-374

258 874. országos Illés ápril 2. 1878. nyével homlokegyenest ellenkező politikát követve az ország és a trón jövőjét veszélyeztette; tekintve végre, hogy a belkormányzatban határozott reaotionarius irányt követ, s igy az ország népének bizodalmát semmi tekintetben meg nem érdemli: mondja ki a képviselőház: hogy a jelen kormány által előterjesztett költségvetést a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja. Benyújtják: Helfy Ignácz, Simonyi Ernő, Kiszely Ernő, Vidovics Ferencz, Duka Ferencz, Orbán Balázs, Németh Albert, Nóvák Gusztáv, Kállay Ödön, Csanády Sándor. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lukács Béla: T. képviselőház! Előrebocsátom azt, hogy a beterjesztett és tárgyalás alatt levő 1878. költségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, nem azért, mintha azokat az államháztartási viszonyokat, melyek e költségvetésben visszatükröződnek, átalában helyeseknek, kielégítőknek, megnyugtatóknak tartanám; nem is azért, mintha a jelenlegi t. kormány által követett közgazdasági és pénzügyi politikát helyesnek, jónak tartanám ; hanem elfogadom azért: mert a jelenlegi országgyűlés mandátuma már nem sokára lejár, és igy hiányzik a szükséges idő, hogy foganatosíttassanak mindazok a nagyszabású és nagyobb horderejű intézkedések, melyek államháztartásunk rendezése szempontjából, annak alapos megbirálása után szükségeseknek, czélszerüeknek mutatkoznának; és mert másodszor, még azon esetben is, ha a jelen t. kormány megbuknék, és egy egészen uj kormány alakulna, mely egy uj politikai programmot, gyökeres rendszerváltoztatást tűzne ki czélul: még akkor is, bármily helyesek lennének ezen kormány törekvései, addig, inig politikai programmját realisálhatja, mindenesetre a jelen kormány budgetje keretében kellene mozognia, melynek megváltoztatása, lényeges megváltoztatására most a költségvetés épen negyedik hónapjában már alig lehet kilátás. A midőn azonban a költségvetést, mint mondám, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, nem zárkozhatom el azon kötelesség elől, hogy a részletes vizsgálat alá vegyem hazánk közgazdasági és pénzügyi helyzetét, hogy foglalkozzam a t. kormány közgazdasági és pénzügyi politikájával, és hogy kivonjam abból a tanúságokat a jelenre és a ^övőro nézve, föl kell vetnem magamnak a kérdést, hogy a jelenlegi t. kormány által követett közgazdasági és pénzügyi politikának ösvényén az eddigi irányban lehet-e általában tovább haladni, lehet-e ezen utón remélni a pénzügyi bajainkból való kibontakozást? Nem kellemes feladat egyáltalában a visszatekintés a legközelebb múlt évek pénzügyi és gazdasági politikájára, mert sok kellemetlen csalódásra ébredünk és sok illusiót kell megbolygatnunk; de a fennálló viszonyok ismerete a& eddigi politikának bírálata ós ezek alapján a kiábrándulás bármily kellemetlen legyen is, mégis helyesebb, mint ha továbbra is illusióban és csalódásban ringatjuk magunkat. — Fejtegetésemben lehetőleg igyekezni fogok megóvni az objectivitást ós tekintve a tárgy fontosságát, kérem a t. ház figyelmét. (Halljuk!) Mindnyájan tudjuk, hogy midőn az ország a pénzügyi bajok ismeretére jutott, az országgyűlés a huszonegyes bizottság kiküldése által kereste a bajok orvoslásának módjait, a pénzügyi kibontakozásnak eszközét. A feladat már akkor az volt. a mit a kilenczes albizottság 1874. márczius 15-ikén kelt jelentésében következőleg fejezett ki: mielőbb is erélyes kézzel kell mindazon kérdéseket megoldani, a melyek az államháztartás egyensúlya helyreállításának feltételeit képezik, mert pénzügyeink rendezésétől függ az ország hitelének helyreállítása, anyagi és

; szellemi fejlődése, sőt állami íenmarad ásít ií3. Es ez kell, hogy a feladat legyen ma is, mert csakugyan most is áll az, hogy pénzügyeink rendezésétől és az ország hitelének helyreállításától nemcsak szellemi és anyagi elöhaladásunk, de függ az ország politikai fenmaradása, politikai önállásáuak fentartása. (Helyeslés balfelöl. Igaz! Ugy van!) Egy évvel később a jelenlegi kormány vállalkozott a haza megmentésére a jelenlegi pénzügyminister urnák azon 1875. február 3-ikán kifejtett programmja alapján, hogy t. i. kézbe kell venni minél előbb a vámszövetség revisióját, a bankkérdést és elintézni mindkettőt pénzügyi rendezés szempontjából és igy egyfelől alább szállítani a kiadásokat, másfelől szaporítani a jövedelmeket s ezáltal emelni az adóképessóget, és igy ezen adóképességtől, a melyről már ekképen gondoskodva van, lehet majd nagyobb áldozatokat követelni, Mert mellesleg megjegyezve, akkor még a jelenlegi ministerelnök ur is azt tartotta, hogy minden direct adónak egyoldalú felemelése, ha egyidejűleg nem gondoskodunk a hitelviszonyok javításáról : nem hogy segítene az ország bajain, de pár év múlva végelszegónyedósre fog vezetni. A ministerelnök urnák ezen programmja alapján lépett vissza a Bittó-Grhyczy kabinet, a meíy már 1875-ben 12 millió adóemelést hozott javaslatba ós alakult meg a fusionális Wenckheim-Tisza cabinet, a mely mindenekelőtt a pénzügyi bajok orvoslásának módját a kiadások nagymérvű reductiójával az adók szigorú behajtásában, azután a vámszerződés revisiójában GS a fogyasztási adók és restitutióknál szenvedett károsodások megszüntetésében, azután a 76 és félmilliónyi kölcsön második felének elköltésében és uj kölcsön felvételében kereste és csak azután volt hajlandó adó-