Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-374

374 országos ülés ápril 2. 1878. 257 nem lehet bebizonyítani, hogy az eddig követett külügyi politika a lehető legroszabb. De nem is kell oly messzire mennünk. Mindnyájan tudjuk, mi történik ma; tudjuk, hogy egy nagy hatalom már félig-meddig fegyverben áll; tudjuk, hogy erőlködések történnek Ausztria-Magyarország ós Anglia részéről. S mily irányban? Hogy a mi már megtörtént: az megváltoztassák, s ha háború lesz, csak azért lesz, hogy a sanstefanói békeföltételek ne realisáltassanak. Már kérem, ha valaki oly politikát követ, hogy az egyik évben kénytelen háborút üzenni azért, a mihez az előbbi évben maga hozzájárult: azt hiszem, az ily külügyi politikát bátran lehet és kell is rosznak nevezni. (Helyeslés halfel'ól.) Van még egy eset t. ház, midőn egy kormány, daczára annak, hogy az anyagi érdekek terén nem bir nagy eredményeket felmutatni, mégis imponál a nemzetnek, némelykor igen kedvessé válik előtte, és ez akkor van, midőn egy nemzet anyagi áldozatai árán nagy szellemi, erkölcsi reformokat nyer, a szabadság, a művelődés terén oly rendkívüli haladásokat tesz, hogy ezen kincsekért szívesen viseli az anyagi áldozatokat. De hát elősoroljam-e t. ház, azon eredményeket, melyeket a jelen kormány a reformok terén, a szabadság terén bir felmutatni? Ott van az igen t. közoktatásügyi minister ur. Midőn a jelen kormány megalakult, egyik első teendője volt híresztelni, hogy polgári házasságra vonatkozó törvényjavaslatot fog beterjeszteni, s némelyek azt mondták, hogy az készen is van, sőt ugy hiszem, egy értekezleten is megfordult. íme azóta három év telt el, s mi ezen reformra , melyre Magyarországnak inkább van szüksége, mint talán Európa bármely más államának , mert alig tudok Európában országot, melyben a családi viszonyok annyira lennének megzavarva épen ezen törvény hiánya folytán, mint Magyarországon, és daczára ennek, semmi nyomát nem látjuk e törvényjavaslatnak, A részletekbe nem akarván bocsátkozni, csak a legfőbb dolgokról akarok pár szót mondani: mily haladást tettünk mi a szabadság terén. Erre nézve nagyon érdekes felvilágosítást adhat a belügymini sterium története ezen rövid pár év alatt. Ez a belügyministerium tulajdonkóp már nem is belügy, hanem tisztán rendőrministeriummá alakult át. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Soha 10 év óta, valamennyi kabinetet összevéve Magyarországon, a rendőrségnek annyi dolga nem volt, mint a mennyi munkát ád neki Tisza Kálmán belügyminister. Soha, a mióta az alkotmány jelenlegi alakjában helyreállíttatott, annyi politikai per, sajtóper, annyi minden néven nevezendő üldözés Magyarországon nem volt, mint épen a jelenlegi kormány alatt Nem hitte volna senki MagyarKÉPV.H, NAPLÓ 1875—78. XVI. KÖTET, országról, hogy a magyar kormány alatt üldözőbe vétessenek hazafiak azért, mert — talán tevésen, helytelenül, — de olyasmit akartak keresztülvinni, mi az ő meggyőződésük szerint a nemzeti politikát előmozdította volna; érteni a székely honfiakat. Jól van! A kormány megtette azt, a mit hihetőleg minden más kormány is tett volna, a mi bizonyos tekintetben a kormány kötelessége: őrködött, és midőn fegyvereket talált, azokat elkoboztatta. Azzal az ügy be volt fejezve. De ezzel a kormány be nem érhette, kellett ebből keresetet csinálni, be kellett börtönöztetni embereket, vizsgálatot kellett megindítani, daczára annak, hogy sem az egyik, sem a másik bíró nem képes eddig semmit sem bizonyítani. Nem hogy az állam örülne annak, hogy miután nem derült ki semmiféle bűntett, tehát befejezi az ügyet; de ellenkezőleg, folytatja a kutatásokat : hátba sikerül mégis a bűnöst megtalálni, a kin boszuját tölthesse. A inig végre ezen irányban haladva, melyet lehetetlen a leghatározottabban reactionarius iránynak nem nevezni, (Helyeslés a szélső baloldalon) eljutottunk az utolsó hetekben már oda, hogy a kormány szükségesnek tartja szájkosarat rakni a nép szájára, hogy az ne nyilatkozhassak, ne panaszkodhassék. Miután tehát a jelenlegi kormány semmi de semmi tekintetben meg nem érdemli sem a nemzet, sem a ház bizalmát, miután nem remélhetjük az előttünk fekvő számszerinti kimutatások után sem, hogy az államháztartást rendbe hozhassa, nem remélhetjük, hogy a túlsó állammal szemben, a mire mindig szükség van, a nemzet jogait megvédelmezni tudja, mert bebizonyította, hogy e tekintetben, azon oldal felé I czélja nincsen, miután be van bizonyítva, hogy a külügyekben sem az állam érdekét megóvni, sem ! az állam tekintélyét fentartani nem tudja, miután mindennek, ráadásául még az ország szabadságát is megszorítja: — én a jelen kormánynak semmi | nemű budgetet megszavazni nem vagyok hajlandó, s bátor vagyok ugy magam, mint t. barátaim nevében a következő határozati javaslatot elfogadás végett ajánlani. (Olvassa a határozati javaslatot.) Határozati javaslat: Tekintve, hogy a pártok fusiöjából alakult jelen kormány föladva előbb vallott elveit, kizárólag az államháztartás megzavart egyensúlyának helyreállítását tűzte ki czóljául, mindazonáltal a czél jelenlegi, immár negyedik | költségvetésében sincs elérve, de még csak meg sem közelítve; tekintve, hogy az Ausztriával ujabban megkötendő közgazdászati kiegyezést akként vezette és állapította meg, hogy a jövedelem-fokozás legfőbb forrásait elzárta az ország elől; tekintve, hogy a külügyekben, nevezetesen az imént lefolyt orosz-török háború alatt az ország és a dynastia érdekeivel, s a nemzet közvélemé83