Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-358

g&8. orsadgos iilfs február 23. 1878. ^n tam, ezt pedig tisztelettel és határozottan bírálni épen ugy jogom volt ő irányában, mint ő ueki joga van másnak nyilvános működését megbírálni. (Helyeslés balfelöl.) S végre azt mondja a t. képviselő ur: ő nem támadott semmi tekintetben személyesen. Én hivatkozom a gyorsírói jegyzetekre, hogy azt mondta, hogy: „bizonyos tagjai ezen háznak a nemzetnek és személyes hiúságnak fényes jövőt mutatnak föl." „Személyes hiúságnak," ez volt az a szó, melyet használt, és kérem, nehogy a képviselő ezen szót utólag a beszédben kiigazítsa. Egyenesen ezzel a szóval élt, ennek a kifejezésnek, ha nines személyes éle, akkor egyátalán nincs értelme. (Felkiáltások a középen: Nem tartozik ide ! Halljuk! Halljuk !) Végre személyes kérdésben szólalok fel szavaim helyreigazítása végett. En nem akartam ós nem akarom sem a t. képviselő urat, sem a ház bármely tagját oktatni. A mit tettem — a t. ház nem lehet tévedésben iránta, — az teljesen parlamentalis: az előttem szólott bírálta másoknak a közügyek terén való működését, én is éltem azon visszatorlással, hogy észrevételt tettem az ő működésére a közügyek terén. Ez nem oktatás, ez parlamentalis harcz, nmlyet ón azonban szándékosan élesíteni nem akarok. (Helyeslés balfelöl.) Szlávy József; T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Nem vettem a t. ház figyelmét és türelmét igénybe az általános vita alkalmával, hanem megelégedtem azzal, hogy egyszerűen szavazatomat adjam az előttünk fekvő törvényjavaslatokra. Ezen utolsó ozikknél is talán ugyan ezt tettem volna, ha nem látnám, hogy a részletes vita tárgyalása alkalmával újra ós újra megújul az általános vita, s hogy, mint azt az épen most, e pillanatban lezajlott személyes vita tanúsítja, talán a megengedett kereteken tul is megy. Felszólalok azért is, mert sok oldalról kérdés és megjegyzés tárgyává tétetett, hogy miért szavazom meg e javaslatokat egyszerűen, s miért nem indokolom szavazatomat ? Legyen tehát szabad nekem is ez alkalommal két szóval — megengedik, ha talán tizenkettő is lesz belőle — okát adni szavazatomnak, melyet ezelőtt adtam s annak, melyet adandó leszek. (Halljuk^) Nem fogok visszaélni a t. ház türelmével ós csak annyiban fogok visszatérni e tárgy átalános részére, a mennyiben az a jelen czikknél adandó szavazatom idokolására szükséges. T. ház! Az előttünk fekvő kiegyezési törvényjavaslatokat átalában s a maguk egészében én sem oly "kétségen kivül jóknak nem tartom, mint némelyek előtüntettók, de még kevésbé oly roszaknak, mint mások állítják. Ismerve a factorokat, melyek a kiegyezésnél közreműködnek; isKÉPVfl. NAPLÓ 1876-78. XVI. KÖTET. merve a körülményeket; ismerve azon súlyt, melyet Magyarország a dualismus mérlegébe fektetni képes : én megvallom őszintén, kezdettől fogva az előttünk fekvő kiegyezésnél lényegesen különbözőt, lényegében jobbat nem vártain. (Mozgás 'balfelöl.) Lehetnek talán kifogásaim azon modor ellen, melylyel a tárgyalások megindultak, melylyel azok folytattattak, s mely alkalmas volt arra, hogy talán kielégithetlen aspiratiókat keltsen, s melynek következménye az, hogy jelenleg e kiegyezés sokkal kedvezőtlenebb színben tűnik fel, mint a hogy azt megérdemelné ; erről azonban t. ház, szólni nem akarok. Jobb-e ezen kiegyezés az 1867-ikinél, vagy nem ? ez lehet kérdés tárgya; én azt hiszem, hogy ha nem is sokkal, de valamivel talán jobb. (Nagy derültség balfelöl.) Én ebből nem vádat akarok formulázni azok ellen, kik az 1867. kiegyezést megkötötték, hogy miért nem alkották már akkor jobbnak, sem dicsőséget a jelen ministeriumra, a jelen factorokra, hogy azt jobbá tették. Az 1867. és a mostani viszonyok közt a különbség abban áll, hogy 1867-ben a helyzet bizonyos tekintetben ránk nézve sokkal kedvezőtlenebb volt, mint ma ; más tekintetben azonban kétséget nem szenved, hogy sokkal kedvezőbb volt a mainál. És igy ha latolgatni akarnék, hogy mit lehetett akkor ós mit lehet most: ez az akkori és a mostani viszonyoknak latolgatását és tárgyalását tételezné fel. Ebbe én t. ház, beleereszkedni nem akarok. Nem akarok ennek fejtegetésével fegyvert adni lajtnántuli szomszédaink kezébe — s ez volt talán egyik oka annak, hogy eddig nem szólottam; mert midőn védjük a kiegyezést: okvetlenül — akarva bár, vagy nem akarva — fegyvert adunk azok kezébe, pedig t. ház, kovácsolnak ők magtiknak és használják is e fegyvereket, talán nem mindig ugy, a hogy kellene és a hogy a monarchia érdekében kívánatos volna. (Igaz ! Igaz !) Megvallom t. ház, hogy rám, ki régi meggyőződésemnél fogva őszinte hive vagyok a monarchia összetartozandóságának, fenmaradásának, s a barátságos viszonynak, — mely, hogy a monarchia fenmaradjon és virágozzék, szükséges e két rész közt: megvallom — mondom — hogy rám nézve a modor, melylyel e harcz vivatik tul is és néha talán innen is, szomoritó hatást gyakorol. Én tehát erre tovább kiterjeszkedni nem akarok. Mondom, mérlegelve a factorokat, melyek e kiegyezésnél közreműködtek s mérlegelve a súlyt, melyet a dualismus mórlegébe fektetni képesek vagyunk: ennél a kiegyezésnél sokkal jobbat nem reméltem. (Mozgás balfelöl.) A tapasztalás igazolta reményem szerénységét és talán némelyek azok közül, kik akkor, nii3