Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-373

232 378 országos ülés márczius SO. 1818. kamatjait. És 10 év múlva, a midőn a mi segitségünk által kiépülte bajait;, midőn a mi önfeláldozó támogatásunk által megerősödött: előáll, s a köteles hála helyett azt követeli, hogy van neki még egy kártyaadóssága, már most ismerjük kötelességünknek azt is részben átvállalni. No az ilyen eljárást nem akarom jellemezni, mert oly kemény kifejezést kellene használnom, a mit a parlamenti illem nem enged meg. En t. ház, igen furcsának találom a bankügyi bizottság többsége jelentésének indokait s annyira naivoknak, hogy kételkednem kell azon, ha ez ügyet komolyan vette-e V mert még a bank, vám és Lloyd-szerződés megszavazása után is fel kellé tennie a magyar nép képviselőiről annyi önérzetet, hogy az ily indokok előtt meghajlani nem fognak Maga a bankügyi bizottság is kimondja, hogy Magyarországot semmiképen kötelezettnek nem tekinti a kérdéses 80 millió adósságban való részvétre: de azért mégis kész azt egy egészen más hivatási! bizottságnak kiadni. hogy tisztázza a kérdést, hogy alkudozzék a másik fél egy oly bizottságával, melynek tudjuk, hogy a nem engedésre nézve szigorú utasításai vannak. Továbbá azt mondja, hogy az sem jogilag. sem politikailag nem gyengíti a mi álláspontunkat, ha a capacitálást megpróbálják s jogi álláspontunk elfogadtatására kísérletet tesznek. Szóval alkudoznak. De én t. ház. a tiszta jogot, a megszeghetlen nemzetközi szerződést capacitatió és alkudozás tárgyává nem teszem senkivel, annál kevésbé az osztrákokkal szemben : inert hogy ők miként capacitálnak, s miként alkudoznak velünk, s az i'y alkudozásoknak minő eredményei szoktak lenni: azt fájdalmasan tapasztalhattuk a közelebbről lefolyt alkudozásoknál, a melyekben még az utolsó inget is lehúzták volna rólunk, ha oly rongyos nem lett volna. {Derültség a baloldalon.) Ez ügynek a quota-bizottság capacitátiójára való bízása mindenesetre gyengíti a mi álláspontunkat s egy oly concessiót képez, melyet majd fel fognak velünk szemben használni támpontul arra, hogy a mi engedékeny kormányunk, s az azt követő többség által ezen 24 milliócskának átvállalását kierőszakolják. Ily eshetőségtől félnünk lehet, mert a mi kormányunk a korábbi alkudozásoknál az engedékenységben határt nem ismert, s oly kicsinybe vette a száz milliókat is, hogy e szerinte csekélységért alig fogná bécsi babérjait elfonyasztani s a Pipicz és Wodianer urakkal való cordialitást megzavarni. (Derültség a baloldalon.) T. ház! Itt az egyezkedésnek, capacitatiónak, a transigálásnak nincsen helye. Erős várunk nekünk a törvény; e várból kicsalatni magunkat nem engedhetjük, mert annak védsánczain kivül csak az önmegadás várna reánk. A magyar országgyűlés e kérdésnél a nemzet érdekeit csak ugy tudhatja megvédni, ha az 1867-ki XII. ós XV. törvényczikkekre támaszkodva határozottan kimondja, hogy ezek értelmében az ott megszabottnál többel nem tartozunk, s a jogtalan követelést egyszerűen visszautasítjuk. Ez levén meggyőződésem : én a bankügyi bizottság többségének véleményét s ebből folyó határozati javaslatát el nem fogadván, csatlakozom a különvéleményhez. (Helyeslés a baloldalon.) Simonyi Ernő: T. ház! Sajátságos egy állapot az, hogy nálunk a legfontosabb, a legnagyobb horderejű törvények a képviselőház elé terjesztetnek, és azok aztán vagy igen csekély, vagy egyáltalán semmi oly támogatásban nem részesülnek, mint az független állású képviselők részéről várható volna. így vagyunk e jelen esetben. Az igen t előadó ur megfelelt tisztének, melyet a bizottság reá ruházott, igyekezett legjobb ereje s tehetsége szerint támogatni az ügyet, melynek előadására vállalkozott. Előadta röviden a pénzügyminister és a kormány nézeteit, kijelentve, hogy a kormány ezt is elfogadja. Én ezt nem tartom helyesnek, hogy itt nagy horderejű, nagy fontosságú törvények fogadtassanak el a ház részéről, a melyeket senki nem védelmez. Azt sem tartom helyesnek, hogy ily kérdésben, mint ez, a kormány oly nyilatkozatot tegyen, hogy elfogadjuk ezt is; de ha a képviselőháznak' nem tetszik, hát visszamegyünk a másikra. Ez kétkulacsos politika. Az ily politikát parlamenti kormánytól elfogadhatónak nem tartom. Méltóztassanak praecisirozni az állásukat, s azt mondani, elfogadjuk ezt vagy a másikat; de elfogadni az egyiket is, a másikat is, az annyit tesz: nekünk tökéletesen mindegy, csináljanak velünk a mit akarnak. Mi csak kormányozni akarunk, a többi aztán a képviselőház dolga. Ez nem parlamenti kormányállás. De hát t. ház, miért jön ezen kérdés a t. képviselőház elé most? Eleinte, mikor a bécsi egyezkedést megkezdte a kormány, erről mélyen hallgatott, Azt mondta, hogy arról szó sem volt, később azonban aztán szóba hozatott, tehát nem lehetett előle kitérni. No, én kétlem, hogy az egyszeri szóbahozatás elől nem lehetett volna kitérni. Hanem ezt most vitatni nem akarom. A kormány a túlsó birodalom kormányával bizonyos megállapodásra jutott, s azon megállapodását törvényjavaslatba foglalta, s a két törvényhozás elébe terjesztette. Ezen törvényjavaslat a képviselőház által a bankügyi bizottsághoz utasíttatott, hogy az adjon róla véleményt. Azonban a bankügyi bizottság most a helyett, hogy ebbeli megbízatásában eljárt volna, azt mondja, hogy a nyilvánosság utján értesült arról, hogy a bécsi birodalmi képviselőház