Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-373
373. országol ülés márcziat SO. I87S; 233 oly határozatot hozott, hogy ha Magyarország is hozzájárul: hát ő hajlandó ezt a kérdést a quótabizottsághoz utasítani. Ugyanezt mondja a pónzügyminister ur is tegnapi előadásában, midőn megjegyzi, hogy igenis, időközben az osztrák birodalmi tanács képviselőháza hajlandónak mutatkozott a kérdést a quóta-bizottságra bízni. Elég alap-e az, hogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot elhagyva, áttérjünk erre? Hisz a bécsi birodalmi tanács képviselőháza még nem is a bécsi birodalmi tanács, már pedig a qnóta-küldötteóg országos küldöttség. Ha a képviselőház elhatározza, hogy hozzáutasitja, a főrendiház azt határozza, hogy nem utasítja: hát mi lesz belőle? Hát nem fog hozzáuíasitíatni. Hátha a bécsi urakháza nem fogadja el? Akkor nem j lesz országos határozat. Hogy pedig országos határozat volna, arról az eddig élénkbe terjesztett felvilágosítások szerint nincs tudomásunk. Mert ití a bankügyi bizottság csak azt mondja : „értesült a bizottság a nyilvánosság utján azon tényről, mely a kormány által a bizottság kebelében hivatalos értesülés alapján is megerősíttetett, hogy a monarchia másik állama birodalmi tanácsának képviselőháza egy törvényjavaslatot fogadott el." stb. Hát kérem, ha a kormány hivatalos utón értesíttetett arról; ugyan kérem mi módon, miként értesíttetett ? A túlsó fél kormánya által hivatott fel ? Mert ha az történt, akkor azt várnánk, hogy hát vegye az initiativát a kezébe a kormány, inert hisz ő hivatott fel, hát ő vegye az initiativát a kezébe, és mondja: uraim, én eletekbe terjesztettem egy törvényjavaslatot, ámde a túlsó fél kormánya megváltoztatta nézetét és én is hajlandó vagyok ezen nézetet elfogadni, és annálfogva én hajlandó vagyok ezen nézetemet szintén megváltoztatni és ugy terjeszteni eletekbe mást; hanem, ha a bankügyi bizottságban egy független képviselő feláll és a közhirlapokból merített tudomásra épített alapon azután egy határozati javaslatot terjeszt elő, és a kormány azt mondja, hogy ezt elfogadja: ezt én semmiféleképen nem tudom törvényhozási, parlamentalis eljárással összeegyeztetni. Ha szükségesnek látta a kormány ezen törvényjavaslatnak ilymódoni megmásiíását, előbbi törvényjavaslatának visszavonását és ennek helyettesítését : akkor tette volna ezt a maga felelősségére ; de nem ugy mellékesen mondani: no, elfogadjuk ezt is, elfogadjuk amazt is, tessék intézkedni, a hogy tetszik. Én megvallom, hogy azon viszonyt, melyben Magyarország Ausztriához áll, sohasem tartottam kielégítőnek, sohasem tartottam olyannak, mely Magyarországra nézve kedvező helyzetet teremtett volna. Most ezt csak azért említem fel, mert a t. bizottsági előadó ur tegnapi beszédében igen KBPV. H. NAPLÓ 1875-78 XVI. KÖTET. jól jellemezte ezen viszonvt. (Halljuk.') Igen találóan azt mondja, mi tökéletesen függetlenek vagyunk, mint független nemzet független nemzettel alkudozunk Ausztriával, hanem azt mondja: szoros kapcsokkal vagyunk hozzácsatolva. Hisz kérem alásan, én tökéletesen helyesnek találom ezen jellemzést; de nem találom kívánatosnak ezen helyzetet, mert tudtomra azon egyéniség, a ki az én tudtomra legalább a legkevésbbé volt független a világon, ós kit a mithologiában Promotheusnak neveznek, szintén tökéletesen független volt; de erős kapcsokkal volt a sziklához csatolva Engedelmet kérek, én az ilyen állapotot — részemről legalább — óhajtandónak, fentartandónak ós kívánatosnak nem tartom. (Helyeslés a baloldalon.) Ha megegyezem a t. bizottsági előadó úrral, hogy ezen állapot igen helyesen van így leírva, hogy az helyesen vau igy jellemezve: nem fogadhatom el azt olyannak, mely az ón hozzájárulásommal hosszab időre fentartható lenne; nem pedig azért, inert meg vagyok győződve, hogy, miként azon általam paralellaképen felemiitett független egyén, Prometheus, nem igen boldogult ezen helyzetében, ugy Magyarország sem fog boldogulni ezen helyzetében, mert azon kánya, vagy holló, mely Magyarország sebeit újra meg újra fölszakgatja, hogy azokat soha behegedni ne engedje : oka annak, hogy azok mindig ugyanazon sajgó állapotban maradnak és azok Magyarországnak sem anyagi, sem szellemi fejlődését megengedni nem fogják. Hanem azt mondja a t. előadó ur ós a t. minister ur is, hogy hisz ezen kérdésnek a quotabizottsághoz áttétele nem praejudicál a dolognak semmit, ugy marad minden, a mint volt, azaz a quota-bizottság véleményt fog róla adni és ezen véleményt a képviselőháznak beterjeszti, tehát most tulajdonképen nincs is érdemleges tárgyalásra szükség; majd azután, ha a vélemény bo lesz terjesztve, akkor tárgyaljuk érdemlegesen. Engedelmet kérek, én ebben nem tudok egyet érteni az igen t. előadó ur ós a t. pénzügyminister úrral. Én azt látom, hogy ennek a határozati javaslatnak egy elfedett, elfátyolozott alattomos czéija van, a mely ellen ugyan a t. előadó ur igen szabadkozott, tiltakozott; de én azt állítom, hogy igenis van, és ezen állításomat a törvényre való hivatkozással igazolom. Ha önök azt mondják, hiszen ebben semmi különbség sincs : akkor azt mondom reá, hogy a quotabizottsághoz való utasítás felesleges idővesztegetés, mert azt már csak a quotabizottságról elhinni nem lehet, a mely mint országos bizottság, bizonyos átalános elvi utasításokat vesz a törvényhozástól, hogy ezen utasítások ellen adjon véleményt; itt pedig oda utasittatik, hogy Magyarország jogát fentartsa.