Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-358

16 368. országos ülés február 23. 1878. Ez vélekedésem a fenforgó clausulára nézve, és azt még csak egy tekintettel pótolom, és ez abban áll, hogy én azt tartom, hogy a felmondási záradéknak elfogadása a vám és kereskedelmi szerződés lényegét egyáltalában nem érinti, az által a szerződésnek minden alap határozata ugy, a mint az beterjesztetett, módosulatlanul, sértetlenül megmarad. Ha tehát ez ugy van, akkor én azt hiszem, ezen módosítás elfogadását azon tekintetek, a melyek az alaphatározatok módosításának útjában állottak, többé nem gátolhatják, és egy ily rendezés mellett semmi esetre sem tagadhatja akárki annak előnyét, hogy a nemzetnek kedvezőtlen körülmények közt kellvén a szövetséget megkötni, jogai lekötöttségét a szükségesnél tovább ki ne terjeszszék. Ezért pártolom a Bittó t. képviselőtársam által beadott módositványt. (Élénk lulyeslés a szélsőjobb, a bal és a szélső baloldalon.) Elnök: Zsedényi t. képviselő ur kíván szólani. Zsedényi Ede: Sokkal tisztábbnak tudom állásomat a hazában, mintsem hogy talán szükséges volna felelnem azon személyes ellenvetésekre, azon éles kitörésekre, melyeket ellenem a két előttem szólott képviselő urak használtak, de miután a házszabályok a választ megengedik, némi észrevételeket tenni akarok. {Felkiáltások balfelöl : Nem lehet! A középen: Személyes kérdési Leheti Nagy zaj) Tisztelem a vélemény és vitatkozás szabadságát, elfogadom azt minden következményeivel, tudom, hogy azok közt keserűeknek is kell lenni, és igy nem akarok ezen éles kitörések ellen panaszt emelni. (Nyugtalanség a baloldalon és felkiáltások : Nem, személyes kérdés! Halljuk az elnököt.) Elnök: T. ház! Én igen sajnálom, hogy személyes támadások történnek. Sajnálom, hogy nem a tárgyról, hanem személyekről foly a vita ; de a mi különösen most Zsedényi képviselő urat illeti, ő több oldalról személyesen volt megtámadva ; igaz, ő is támadott, de meg is volt támadva, s igy nem lehet tőle megtagadni, hogy nyilatkozzék (Helyeslés.) Zsedényi Ede : Csak arra figyelmeztetem az előttem szólott két képviselő urat, hogy a vélemény-harezok mezején meg kell tartani a szükséges határvonalt, meg nem támadni elleneit véleményei és tettei miatt, de megtámadni véleményeiben és tetteiben, különben megszűnik személyes kitörések közepette az érdekes politikai értekezés lehetősége. Ezen határvonalt meg nem tartotta sem Eemete, sem Szilágyi képviselő ur. Eemete képviselő ur azon személyes kifogással él, hogy ón csakugyan takarékoskodtam 20—30 forintokban, a többi milliókat megszavaztam. Jogom van azt viszonozni, és elnézve többi indítványaimtól, azt kérdezni, hogy ki ellenezte az első 65 millióról szóló vasúti kölcsönt ? ki ellenezete azt a 4 milliónyi kölcsönt, melyet Kerkapoly, mint pénzügyminister indítványozott a Ferenczcsatornára ? ki ellenezte azt a 30 milliónyi keleti vasúti részvényeknek másod-prioritások nevezete alatti átvételéből származott állam-kölcsönt ? Ez utóbbi indítványt épen Szilágyi képviselő ur védte ellenem ós neki tulajdonithatjnk azt, hogy 8 szavazattöbbséggel az állam-kölcsön elfogadtatott. (Elénk helyeslés a közéjien. Nagy nyugtalanság a baloldalon.) Elnök : A t. képviselő ur válaszolt a személyes megtámadásokra, és most talán beszédét befejezhetné. (Derültség és helyeslés) Zsedényi Ede : Szilágyi képviselőtársamnak még külön felelni kénytelen vagyok. Mert ő azt mondta, hogy személyes kifakadásokkal éltem Kerkapoly képviselő ur ellen. Ezt kereken tagadom. Én csak tényeket említettem, tagadhatatlan tetteire hivatkoztam, semminemű személyeskedésbe nem ereszkedtem ; (ügy van ! a középen.) de szemben Szilágyi vádjával, engedelmet kérek, hogy másokat oktatni vágya folytán nekem adott utasítását átalán el nem fogadhatom. (Derültség a középen. Nyugtalanság a baloldalon.) Elnök: Ez már nem tartozik a személyes kérdéshez. (Halljuk l Halljuk ! Zaj.) Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a saját személye elleni megtámadásokra válaszolhat, de tovább nem terjeszkedheíik, s nem támadhat másokat, (Helyeslés balfelől. Halljuk! a középen.) Zsedényi Ede: Igenis jóhiszeműségemet vette kétségbe, melylyel Kerkapoly képviselő urnák feleltem, azt állítván, hogy csak személyes rancune vagy bosszúból hivatkoztam ministeri eljárására. (Ellet. ,nondás balfelöl. Ugy van; a középen.) Én Kerkapoly képviselővel, mint pónzügyministerrel több izben szembe szállottam, hanem mondja meg ő maga: vajon bármikor is valamely személyes szemrehányásokat tettem-e ? Én mindig csak nyilvános tettei vagy javaslatai ellen fordultam — ha

r meggyőződésem szerint károsaknak tartottam. (Élénk tetszés és helyeslés a középen. Nagy nyugtalanság és zaj a baloldalon.) Szilágyi Dezső : T. ház ! Én szavaim elferdítése miatt s személyes kérdésben kívánok szólani. Nem áll az, hogy én a t. képviselő urnák tisztaságát megtámadtam volna. (Nagy mozgás a középen. Elénk derültség a balon.) Nem áll az, hogy én a képviselő ur jóhiszeműségét kétségbe vontam volna; nem áll az, hogy én azt mondtam volna, hogy ő tisztán személyeskedett, (Felkiáltás a középen : De bizony! Halljuk l Halljuk!) hanem azt moudtam, hogy a felszólalása egészen személyes élt vett. Hogy pedig ezt tette, azt az egész ház tudja. S a mit ellenében mondtam, azt csak nyilvános működéséről mond-