Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-372
226 372. országos ülés márcrfus 29- 187$. zaj és ellenmondás jobbról. Ugy van ! balról.) Még- ! történt ez másutt is, és pedig sokkal nagyobb mértékben, megtörtént ez Angliában. Igaz, hogy ottan elitélték az illetőket azou ablak-táblák megfizetésére. Nem tudom, hogy a ministerelnök ur gazdálkodási rendszerét bántja-e az, hogy azokat még nem fizették meg. Ha igen : méltóztassék bejelenteni, én azt aláírások utján összegyűjtöm. {Nagy zaj, mozgás és felkiáltások jobbfelol: Eláll! Derültség a szélső balfelöl.) Arra a lényeges kérdésre nézve, hogy a ministerelnök ur megkívánja azoktól, akik népgyűlést hívnak össze, hogy őrködjenek a felett, hogy azután se történjék semmi, eltekintve az anyagi lehetetlenségtől, kérdem a t. ministerelnök urat, — és itt nem czélzok a jelenlegi kormányra: •— nem történhetik-e az meg, hogy egy kormány, mert érdekében vau, hogy a népgyüléseket lehetetlenné tegye és azokat betiltsa a rendőrség, agent provocateur-ok által gondoskodik arról, hogy rendetlenség történjék? Ki kezeskedik arról, hogy ez nem történhetik meg? Ne méltóztassanak feledni, hogy habár ma a népgyüléseket véletlenül mi rendezzük, holnap — meglehet, önök fogják rendezni, mert jöhet oly perez, midőn magának a kormánynak, a nemzeti politika folytathatása czóljából lehet szüksége arra, hogy a nép által bizonyos politikai demonstratiókat rendezzen. Ne méltóztassanak ezzel játszani ós oda törekedni, hogy ez előbb-utóbb lehetetlenné tétessék. T. ház! Megvallom, hogy ha a ministerelnök urat nem ismerném annyira és olyannak, mint amennyire s a minőnek ismerem: a máris hoszszura nyúlt beszédemet azon kéréssel fejezném be, hogy tegye azt, ami egy ministert nem aláz meg és a mire van példa a legnagyobb ministerek életében is, vonja vissza ezen rendeletet, mely vagy egészen reaetionarius, mit nem akar megengedni; vagy pedig nem az, és ekkor fölösleges ós oly vexatorius valami, ami alkotmányos ministernek nem való. Ha tehát azon reményein lehetne, hogy tőle ilyesmit elérhetnék, ezt tenném ; de — mórt ezt nem remélhetem, és mert tudom a múltból és Összes kormányzatából, hogy a ministerelnök ur gyakran összezavarja az állami repraesentatio méltóságát a hatalmi gőggel ós az erólyt a konoksággal: nem marad egyéb hátra, mint a képviselőház többségéhez fordulni és arra figyelmeztetni t. képviselőtársaimat, hogy midőn önök uj párttá alakultak, nem volt programmjuk és nem is jelentették azt be, hanem felvették a „szabadelvű párt" elnevezést, hogy ezzel jelezzék programmjukat. Ha nem is volt programmjuk, s ha az a kevés is, ami volt, nem volt megtartható : tartsák meg legalább nevük tisztaságát, s mutassák meg, hogy, mint szabadelvűek belkérdésekben ott, a hol a közszabadságról van szó, nem hajlanak meg a kormány előtt. Egyszeri tudomásvétellel, t. ház, ezt elintézni nem lehet, hogy önök azt mondhassák: mi nem csináltuk, a minister tette, ráhárítjuk a felelősséget; ez nem szabad emberhez illő eljárás. Ha önök megvannak győződve arról, hogy a kormány eljárása helyes, ám szerezzenek alkalmat arra, hogy meggyőződésöket kifejezhessék; s hogy erre alkalom legyen, szükséges, hogy e kérdés napirendre tűzessék. Magam részéről tehát a ministerelnök ur válaszát tudomásul nem vehetem, han m kérem a t. házat, méltóztassék e ,kérdést tárgyalás végett napirendre kitűzni. (Élénk helyedés balfelŐl és a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán minsterelnök: T, ház! (Felkiáltások a baloldalon: Halljuk Chorin válaszát !) Elnök: Nem tudom, nem kiván-e a ministerelnök ur inkább Chorin képviselő ur nyilatkozata után szólni? Tisza Kálmán ministerelnök: Ha válaszolni akarnék Helfy képviselő urnák teljes készséggel követném elnök urnák hozzám intézett kérdésében rejlő figyelmeztetését; de ón nem válaszolni kívánok, hanem egy pár dolgot elmondani, a hol igazán a hihetőség vagy hitelt érdemlőség kérdése van érintve egyfelől, másfelől pedig oly vád emeltetett ellenem, melyet el nem hallgathatok. Ez kényszerít, hogy egy pár szót feleljek, nézetemet előbb úgyis előadván, hosszasabb válaszolgatásokba bocsátkozni nem kívánok. Egyik, a mit megjegyezni kívánok: az, hogy én mondhatom a képviselő urnák, hogy nekem arról, hogy Czegléden a márcziusi ünnepély megtartásának engedélyezését a rendeletben foglalt feltételekhez kötötték, tudomásom nem volt, tőle hallottam először. Ha azonban csakugyan követelték azt: az, a mit azután ő maga elmondott, praegnaus jele annak, hogy e rendelet csakugyan nem gátolja meg a népgyűlések tartását. (Ügy van] a középről.) A másik azon, — nem nevezhetem egyébnek —- insinuatio, hogy a kormány becsúsztat valami értesítést kormánypárti lapba, s azután félig-meddig revocálja. Ha csa'c engem illetne : elhallgatnám, de a budapesti sajtó egy tekintélyes közlönyére vonatkozik, (Ügy hang bal felöl: Jókai lapjára!) a mely nem a Jókai lapja, bár az is tekintélyesebb sok más lapnál ; egy tekintélyes közlönyre vonatkozik —• mondom — a melyről nagyon óhajtanám, hogy azon nagy vád, hogy kormánypárti lap, megillethetné, de fájdalom nem illeti meg: a ,.Neues Pester Journal"ban volt közölve-a szóban levő rendeletnek minden főpontja. Ne méltóztassék annak általam igen t. szerkesztőjét azzal gyanúsítani, hogy irántam
