Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-372

226 372. országos ülés márcrfus 29- 187$. zaj és ellenmondás jobbról. Ugy van ! balról.) Még- ! történt ez másutt is, és pedig sokkal nagyobb mér­tékben, megtörtént ez Angliában. Igaz, hogy ottan elitélték az illetőket azou ablak-táblák megfizeté­sére. Nem tudom, hogy a ministerelnök ur gaz­dálkodási rendszerét bántja-e az, hogy azokat még nem fizették meg. Ha igen : méltóztassék bejelen­teni, én azt aláírások utján összegyűjtöm. {Nagy zaj, mozgás és felkiáltások jobbfelol: Eláll! De­rültség a szélső balfelöl.) Arra a lényeges kérdésre nézve, hogy a ministerelnök ur megkívánja azoktól, akik nép­gyűlést hívnak össze, hogy őrködjenek a felett, hogy azután se történjék semmi, eltekintve az anyagi lehetetlenségtől, kérdem a t. ministerelnök urat, — és itt nem czélzok a jelenlegi kormányra: •— nem történhetik-e az meg, hogy egy kormány, mert érdekében vau, hogy a népgyüléseket lehe­tetlenné tegye és azokat betiltsa a rendőrség, agent provocateur-ok által gondoskodik arról, hogy rendetlenség történjék? Ki kezeskedik arról, hogy ez nem történhetik meg? Ne méltóztassa­nak feledni, hogy habár ma a népgyüléseket véletlenül mi rendezzük, holnap — meglehet, önök fogják rendezni, mert jöhet oly perez, mi­dőn magának a kormánynak, a nemzeti politika folytathatása czóljából lehet szüksége arra, hogy a nép által bizonyos politikai demonstratiókat rendezzen. Ne méltóztassanak ezzel játszani ós oda törekedni, hogy ez előbb-utóbb lehetetlenné tétessék. T. ház! Megvallom, hogy ha a ministerelnök urat nem ismerném annyira és olyannak, mint amennyire s a minőnek ismerem: a máris hosz­szura nyúlt beszédemet azon kéréssel fejezném be, hogy tegye azt, ami egy ministert nem aláz meg és a mire van példa a legnagyobb minis­terek életében is, vonja vissza ezen rendeletet, mely vagy egészen reaetionarius, mit nem akar megengedni; vagy pedig nem az, és ekkor fölös­leges ós oly vexatorius valami, ami alkotmányos ministernek nem való. Ha tehát azon reményein lehetne, hogy tőle ilyesmit elérhetnék, ezt tenném ; de — mórt ezt nem remélhetem, és mert tudom a múltból és Összes kormányzatából, hogy a ministerelnök ur gyakran összezavarja az állami repraesentatio méltóságát a hatalmi gőggel ós az erólyt a ko­noksággal: nem marad egyéb hátra, mint a kép­viselőház többségéhez fordulni és arra figyelmez­tetni t. képviselőtársaimat, hogy midőn önök uj párttá alakultak, nem volt programmjuk és nem is jelentették azt be, hanem felvették a „szabad­elvű párt" elnevezést, hogy ezzel jelezzék prog­rammjukat. Ha nem is volt programmjuk, s ha az a kevés is, ami volt, nem volt megtartható : tartsák meg legalább nevük tisztaságát, s mutas­sák meg, hogy, mint szabadelvűek belkérdések­ben ott, a hol a közszabadságról van szó, nem hajlanak meg a kormány előtt. Egyszeri tudomásvétellel, t. ház, ezt elintézni nem lehet, hogy önök azt mondhassák: mi nem csináltuk, a minister tette, ráhárítjuk a felelőssé­get; ez nem szabad emberhez illő eljárás. Ha önök megvannak győződve arról, hogy a kormány eljárása helyes, ám szerezzenek alkal­mat arra, hogy meggyőződésöket kifejezhessék; s hogy erre alkalom legyen, szükséges, hogy e kérdés napirendre tűzessék. Magam részéről tehát a ministerelnök ur válaszát tudomásul nem vehetem, han m kérem a t. házat, méltóztassék e ,kérdést tárgyalás végett napirendre kitűzni. (Élénk helyedés balfelŐl és a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán minsterelnök: T, ház! (Felkiáltások a baloldalon: Halljuk Chorin vá­laszát !) Elnök: Nem tudom, nem kiván-e a minis­terelnök ur inkább Chorin képviselő ur nyilat­kozata után szólni? Tisza Kálmán ministerelnök: Ha vála­szolni akarnék Helfy képviselő urnák teljes kész­séggel követném elnök urnák hozzám intézett kérdésében rejlő figyelmeztetését; de ón nem válaszolni kívánok, hanem egy pár dolgot elmon­dani, a hol igazán a hihetőség vagy hitelt érdem­lőség kérdése van érintve egyfelől, másfelől pedig oly vád emeltetett ellenem, melyet el nem hall­gathatok. Ez kényszerít, hogy egy pár szót felel­jek, nézetemet előbb úgyis előadván, hosszasabb válaszolgatásokba bocsátkozni nem kívánok. Egyik, a mit megjegyezni kívánok: az, hogy én mondhatom a képviselő urnák, hogy nekem arról, hogy Czegléden a márcziusi ünnepély meg­tartásának engedélyezését a rendeletben foglalt feltételekhez kötötték, tudomásom nem volt, tőle hallottam először. Ha azonban csakugyan köve­telték azt: az, a mit azután ő maga elmondott, praegnaus jele annak, hogy e rendelet csakugyan nem gátolja meg a népgyűlések tartását. (Ügy van] a középről.) A másik azon, — nem nevezhetem egyéb­nek —- insinuatio, hogy a kormány becsúsztat valami értesítést kormánypárti lapba, s azután félig-meddig revocálja. Ha csa'c engem illetne : elhallgatnám, de a budapesti sajtó egy tekintélyes közlönyére vonatkozik, (Ügy hang bal felöl: Jókai lapjára!) a mely nem a Jókai lapja, bár az is tekintélyesebb sok más lapnál ; egy tekin­télyes közlönyre vonatkozik —• mondom — a melyről nagyon óhajtanám, hogy azon nagy vád, hogy kormánypárti lap, megillethetné, de fájda­lom nem illeti meg: a ,.Neues Pester Journal"­ban volt közölve-a szóban levő rendeletnek min­den főpontja. Ne méltóztassék annak általam igen t. szerkesztőjét azzal gyanúsítani, hogy irántam

Next

/
Thumbnails
Contents