Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-372

B72. országos Illés mámins 29. 1878. 221 tartalmazza: feleltem a hozzám intézett kérdésekre is, kettő kivételével. Ohorin képviselő urnák van két kérdése, melyekre ezekkel nem feleltem. Az egyik arra vonatkozik, hogy közöltetett e ezen rendelet az ország valamennyi törvényhatóságai­nak főispánjával és annak hatálya az ország min­den törvényhatóságára kiterjesztetett-e ? Megval­lom, hogy az indokot, a miért a t. képviselő ur ezt kérdi, nem tudom ; de az mindegy. Igen is határozottan mondhatom, hogy közöltetett, a főváros kivételével, hol ezen ügyekben a felügyelet, mint igen jól méltóztatnak tudni — s ez nem az én tényem — az államrendőrség élén álló rendőr­főkapitányt illeti. A többivel valamennyivel közöl­tetelt ; legalább nem tudom, hogy bármelyik főispán is a közlésből kifelejtetett volna. A má­sik kérdés, melyre még nem feleltem : az, hogy szándékozom-e a rendelet visszavonásával a gyü­lekezeti jog korlátozását megszüntetni. Hogy a kormány hogyan tekintette ezen rendeletet, azt bátor leszek igazolni az általam előbb is emiitett és február hóban kibocsátott magyarázó rende­lettel, melyben — pár helyről kérdés tétetvén az első rendelet iránt — pár nappal később az íra­tott minden főispánnak : „Értesítem (czimet) mi­szerint f. évi 171. sz. a. (czimmel) közlött utasítás a felmerülendő körülmények által követelt oly ideiglenes intézkedést tartalmaz, mely csakis ad­dig tartatik fenn, mig az elkerülhetlenül szüksé­ges s így ez által a népgyűlések megtartása iránti rendszeres szabályozás nem czéloztatott s ugyan­azért nem közöltetett a megyei törvényhatóságok­kal s ezimed által is csak azon esetben lesz mint ideiglenes intézkedés az illető hatósági főnökökkel hivatalosan közlendő, ha jelenben népgyűlések je­lentetnének be." Tehát a kormány ezen intézkedést eleitől fogva ideiglenes intézkedésnek tekintette, olyannak te­kinti most is, és ugy fog irányában saját meg­győződése és nézetéhez képest eljárni. Most, t. ház, mielőtt befejezném beszédemet, (Halljuk!) csak egy-két dolgot kívánok még érin­teni. Egyik ugyanis az, a mit az imént is mon­dottam, hogy a kormány maga e rendeletet ideiglenesnek tekintette, ideiglenesnek tekinti; és hogy nem szándékozott és nem szándékozik azt állandó szabályzatul felállítani. A másik pedig az: hogy senki jobban, mint a kor­mány nem óhajthatja azt, hogy ezen kérdés tör­vényhozási utón megoldassék ; mert méltóztassanak elhinni, nincs nehezebb helyzet egy kormányra nézve — csakhogy a magyar kormány még ma fájdalom, sok kérdéssel szemben van ilynemű helyzetben — mint azon helyzet, midőn kényes természetű nehéz ügyekben positiv concret törvény nincs, melyen állnia lehetne; már pedig azt hi­szem, senki sem fogja kétségbe vonni, hogy ezen tárgy épen legesleginkább tartozik az ilynemüek közé. Ugyanis egyfelől áll a minden szabad államban a törvény határai közt legnagyobb tiszteletben tartandó személyes jog, másfelől áll azon kötele­zettség, hogy az ezen joggal való visszaélések miatt se a békés polgár nyugalma, se az állam bizton­sága ne veszélyeztessék. Ezen két szempont az, mely bárhol a világon ilyen kérdésnél igen gyak­ran közel érintkezésbe jön egymással. Concret positiv törvény hiányában a kormány egy vagy más esetben minden esetben készen lehet rá, hogy többé vagy kevésbbé megérdemelt megtámadá­soknak lesz kitéve. Ha a kormány a személyes jog iránti, a kellő határon is túlmenő kiméletes­ségből, vagy azért, hogy önmagát megkímélje az ily természetű mindig igen kellemetlen megtáma­dásoktól, elmulasztja megtenni, a mi a békés pol­gárok nyugalma, s az állam érdekei biztonságá­nak megvédésére szükséges: meg fog — és méltán — ezen szempontból támadtatni; s ha viszont azt hivén, hogy ezen utóbbi szempontok bizonyos időhöz kötött intézkedéseket megkívánnak, s azokat megteszi: ismét a személyes jog szempontjából lesz megtámadásoknak kitéve. Épen ezért annak kijelentésével kérem a t. házat, hogy most tett nyilatkozatomat tudomásul venni méltóztassék : hogy először a kormány ezen rendeletet ideiglenesnek és nem állandóan szabá­lyozónak tekintette és tekinti; és másodszor, hogy a kormánynál jobban senki sem óhajtja, hogy a legeslegelső alkalmat, mely kedvező lesz arra, hogy ezen nagyfontosságú kérdés törvényileg meg­oldassék : fölhasználhassa e kérdésnek törvény ál­tal megoldására. (Helyeslés a középen. Mozgás a baloldalon.) Elnök : Helfy képviselő ur fog nyilatkozni. Helfy Ignácz: T. ház ! Én ugyan nem ke­csegtetem magamat azzal. . . . (Zaj.) Elnök : Kérem a t. képviselő urakat a ház­nak azon oldalán (a közép jobboldala felé mutat) méltóztassanak csendben lenni. A képviselő ur követelheti, hogy hallgattassék meg. Helfy Ignácz: T. ház! Nem kecsegtetem magamat azzal, hogy sikerüljön a t. belügyminister ur által elfoglalt álláspont czél- és észszerütlensé­gét jobban bebizonyítani és álláspontjának tart­hatatlanságát jobban kimutatni, mint az sikerült a t. belügyminister ur imént elmondott beszédé­nek. (Derültség.) Megvallom, t. ház, hogy most épen tiz éve Francziaországban jelen voltam egy parlamenti ülésben ; (Halljuk!) épen azon időtájt hozta a második franczia császárság a népgyülésezések elleni törvényt, az tárgyaltatott akkor a házban, annak a védelmét hallottam III. Napóleon mi­nisterétől: méltóztassanak a két beszédet össze­hasonlítani és látni fogják, hogy Magyarországnak jelenlegi ministerelnöke irigyelheti annak a má-

Next

/
Thumbnails
Contents